Lobogó, 1959. július-december (1. évfolyam, 13-39. szám)
1959-11-04 / 31. szám
Amatőr— profi vita, Utasunk, Megismerek egy különös családot, Nem mind humorista, aki tréfás ember Mi a különbség az amatőr és a hivatásos országjáró között? Erre igyekeztem feleletet találni, munka közben megtett 600 kilométeres út fáradságával a hátam mögöt, a rohanó autóbuszban. A kis Ikarus 28 utasával, egy egészen különleges „család““ tagjaival száguld Siklós felé. Elöl a mikrofonnál a „családfő“, Vörösvári Béla tanár, az IBUSZ Autóbusz Tours egyik vezetője. A családfő igazi, apai gondosságával lesi, figyeli útitársainak gondolatait is, magyarázza a mellettük elrohanó táj érdekességeit, tudnivalóit. Ercsi: Eötvös József emlékek, Adony: termelőszövetkezet, Sztálinváros: hazánk első új, szocialista városa. Földvárak romjai Dunaföldváron, a paksi bor, Szekszárd Garai, Liszt és Babits emlékeivel, a mecseki iparvidék és végül Pécs. Mind-mind annyi elmondanivaló, hogy idegenvezető legyen a talpán, aki nem reked be ennyi beszéd után. A tanár úr erejéből még arra is futja, hogy vidám hangulatot teremtve olyan ismerkedési estet rendezzen Siklós várában, aminek még éjjel egy órakor sem akart vége szakadni. — Különös család ez — magyarázza. — Vannak, akik minden pénzüket, szabad idejüket arra szentelik, hogy az országot járják. Idén 35—40 héten keresztül 500—500 fővel rendeztünk autóbusz-túrákat, nem beszélve az üdülő- és kirándulóhelyekre robogó mintegy 500 vonat több mint százezer utasáról. Most ittlevő útitársaink közül is sokat ismerek már az előbbi utakról. Figyelje csak, éppen a korábbi élményekről beszélnek — mondja olyan lelkesedéssel, ahogy csak a hivatását valóban szerető ember lelkesedhet. Az őszhajú Ilonka nénit — mindenki így szólítja — óvónéninek nézném. Harminc esztedeje művezető a Fonálkikészítőben. Már harmadszor van idén „Béla bácsival“ autóbusz túrán. Dimitrov Bogdán bolgár kertész beszédén még érződik az idegen kiejtés. — Harmincöt éve vagyok Magyarországon, s azóta csak dolgozom. Most fehér hajjal jöttem rá, milyen szép ez az ország. Mellette az asztalnál a család legfiatalabb tagja, a 15 éves Vámos Miklós ül a szüleivel. Neki édesapja ígérte meg, hogy egyszer elviszi egy pécsi útra, mert a Mecsek nagyon szép. — Szép bizony — magyarázza Pál Zsuzsa a Budakalászi Textilből. Neki akárki elhiheti, mert ő már társasutazással bejárta nemcsak az ország minden zugát, hanem a Fekete-tengert, az Aldunát és az NDK-t is. Az asztal túlsó végén tréfás verseivel a vidám hangulat középpontjában Kadar János Egy várkapitány lelekedik. Ma már el h°gy jártam olyat raboskodott, Virgi Másnap a vendégül látó Siklós várával ismerkedünk. Alapjai a XIII. században épültek. Siklósi, Garai, Perényi család birtokában volt, s az ország életében mindig fontos szerepet töltött be. Itt raboskodott néhány hónapig a főurak fogságában Zsigmond király. Rákóczi szabadságharca idején Vak Bottyán és vitézei tartották megszállva. Jelenlegi várkapitánya, Fazekas István, aki sohasem vív lovagi párbajt, páncél helyett sportruhát hord, s lóház helyett BMW kocsin közlekedik. Ő vezet végig a váron. Kiútja Fazekas István, az autón járó várkapitány Vörösvári Béla tanár úr Tóth Györgyné, Ilonka néni: ha csak lehet, utazom... Kadár János: Volt az nap csúsztatásom, abból most hármat elutaztam, marad még kettő a Mátrára ... Horváth Jrdélyem a lén, raadszor fotóz pécsi