Lobogó, 1961. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-19 / 16. szám
TERRORISTÁK JANKAPUSZTÁN 1934. október 9-én, Marseillesben meggyilkolták a Franciaországba látogató Sándor jugoszláv királyt és a kíséretében levő Barthou francia külügyminisztert. Az államférfiak autójának hágcsójára fölugró revolveres gyilkos tette végrehajtása után önmagával is végzett. A felháborodott tömeg már csak a holttestét tépte szét a merénylőnek. A NYOMOZÁS A gyilkos zsebében egy cseh útlevelet találtak, amely Petr Kelemen névre szólt. Néhány óra múlva a csehszlovák külügyminisztérium jelentette, hogy az útlevél hamis, eredetileg egy Budapesten élő cseh nevelőnőé volt. Boncolásnál a merénylő alkarján négy tetovált betűt fedeztek fel: IMfiO. A nyomozók a bolgár rendőrségtől kapták meg a felvilágosítást. A négy betű egy trzkos macedón terrorszervezet nevének a rövidítése, s csak azok tetováltathatták a bőrükre, akik a vezérkar tagjai voltak. Hetényi Imre főkapitányhelyettes is jelentkezett Budapestről. Közölte, hogy az útlevelet már régen bevonták, a nevelőnő a magyar fővárosban él, egyebet nem tud megállapítani. Pierre Moudanel francia rendőrfőtanácsos nyomozása ezzel holtpontra jutott. Ekkor jelentkezett nála Malcevic, az INTERPOL-hoz beosztott jugoszláv rendőrtiszt. - Uram, egy ügynököm jelentette, hogy a merénylők három csoportban várták a királyt. Mivel az első csoport akciója sikerült, a második bombával felszerelt társaságnak és a Párizsban várakozóknak már nem volt dolguk. Egyébként valamennyi merénylő hamisított cseh útlevéllel van ellátva. A határokat lezárták , a cseh útlevéllel rendelkezőket őrizetbe vették. Annemasse svájci határállomáson letartóztattak két gyanús egyént, akik útlevelük ellenére sem beszéltek csehül. Kiderült, hogy mindketten a magyarországi Janikapusztáról érkeztek Marseilles mellé, ahol fegyvereket kapuk s kicserélték magyar útleveleiket, csehre. Elfogtak egy cseh útieretes férfit a fontaineblaui erdőben la, aki a keresztkérdések súlya alatt bevallotta, hogy Mijo Krajlnak hívják a hogy a gyilkos „Vlado" a sofőr" volt. (Néhány évvel ezelőtt derült ki, hogy éppen így nevezte meg a gyilkost még a merénylet előtt Hans Speidel, akkori német katonai attasé egy Göringhez írott levelében.) De hát mi köze volt a merénylethez Jankapusztának s a Horthyrezsimnek? „BÉKÉS KÜLPOLITIKA’* BUDAPESTEN A szálak 1919-ig nyúlnak vissza. A párizskörnyéki békeszerződés alapján megalakult az SHS állam, a későbbi Jugoszláv Királyság, melynek horvátit és szlovén nemzetiségei függetlenséget követeltek maguknak. Politikai csoportjaik némelyike a célok elérése érdekében terrorakciókat szervezett. A külföldi államok örömmel támogatták a lázongó belső erőket, hiszen az olasz, magyar, bolgár kormány egyaránt területi követelésekkel lépett fel az új állammal szemben. A magyar és az alatt kormány fegyverrel, pénzzel támogatott minden olyan kezdeményezést, ami az SHS ellen irányult. Például 1919- től négy ezrednyi horvát emigránsokból álló katonaság állomásozott a zalaegerszegi táborban, ami két év alatt 63 millió koronájába került a nyomorgó Magyarországnak. 1937-ben a fasiszta zágrábi ügyvéd, Ante Pavelic, az úgynevezett Jogpárt elnöke la Budapestre menekült, s ekkor indult meg a komoly szervezkedés. A horvát emigránsokkal a Kettőskereszt Vérszövetség vezetői, Kánya Kálmán diplomata és Siménfalvy Tihamér vezérkari ezredes tartotta a kapcsolatot. Két évvel később megalakult Pavelic vezetésével a horvát fasiszták, usztasák terrorszervezete, amely a magyar „testvérszervezeteken" kívül szövetségre lépett a macedón IMRO-val is. Az usztasák egyik alvezére Perese exképviselő volt. Gustav Percel 1931. szeptember 30-án felkereste Horthy külügyminisztériumában, báró Apor Gábort. - Méltóségos Uram! Huszadmagammal kiutasítottak Ausztriából. Nagykanizsa mellett ki tudnék bérelni egy gazdaságot, ahol usztasáimmal fellendíteném a termelést - az utóbbi szavaknál ravaszul a báróra kacsintott, hogy érti-e. - A Jugoszláv határ mentén? - Igen. De a bérösszeg túl magas. Évi kilencezer pengő. Ezért kérném szíves támogatását. A báró nyilván megértette az usztasavezért, mert másnap Walko külügyminiszter ötezer pengőt vált ki Gustav Percecnek, aki Horváth Emil néven hat évre kibérelte Szájbély Gyula m. kir. udvari tanácsos Jankapuszta elnevezésű 342 holdas birtokát. az udvari tanácsos rokonaként tüntette fel az usztasák magyarországi vezérét, aki kötelezte magát, hogy „okszerűen fog gazdálkodni, s a homokos talajon mintagazdaságot teremt." Horthyék nemcsak anyagiakkal, hanem „szakemberekkel" is támogathtták a jankapusztai „mintagazdaságot". Előbb Petrieevics György ezredes, majd Valérián István fővezérkari százados — Horthy bizalmas barátja utazott le a „célgazdaságba”, amely egy hónap alatt nagy kiképzőközponttá alakult. A tábor lakói kora hajnalban keltek, civll£uhában, de gyorstüzelő fegyverekkel és bombákkal felszerelve, nótaszóval vonultak ki a gyakorlótérre, ahol egész nap folyt a céllövészet, robbantás és bombavetés gyakorlása. Egy pokolgépgyártó üzemet is berendeztek, ennek vezetője a többszörös gyilkos terrorista, Zvonimir Pospisic lett (a svájci határállomáson kézrekerített merénylők egyike). A TÁBORPARANCSNOK BARÁTNŐJE Gustav Percec gróf Jankovich közeli kastélyában dorbézolt, ott igyekezett enyhíteni a táborélet egyhangúságát. Magához vette régi barátnőjét, Jelka Pogorelecet, aki azonban hamarosan rájött, hogy egy bandi tatanyára került. Percesből kiábrándult, beleszeretett azonban egy Zarko nevű ifjú usztalába. Az új szerelem tragikusan végződött, mert a fiatalember, aki nem bírta a terrorista tábor kegyetlen életét, öngyilkos lett. Jelka is idegösszeroppanást kapott és Bécsbe utazott nővéréhez, aki Paveic helyettesének volt a titkárnője. Bécsben környékezte meg a boszszúra szomjazó Jelkát MUkcevic, , a Nemzetközi Rendőrség már említett Jugoszláv tisztviselője. Megígérte a nőnek: ha leleplezi a jankapusztai tábor titkait, amnesztiát kap s hazatérhet Jugoszláviába. Jelka vállalta a megbízatást s visszatért Jankapusztára. (Innen hát MUkcevic későbbi jólértesültsége.) Jelica Pogorelec értesítette az illetékes jugoszláv szerveket a Jankapusztalak Sándor király elleni 1933-as zágrábi merénylettervéről is, s így neki köszönhető a merénylet meghiúsulása s a terroristák többségének kézrekerítése. A zágrábi merénylet meghiúsítása után az asszony valóban haza is tért Jugoszláviába, ahol könyvet írt „Az emigráns gonosztevők titka" címmel. Az adatok birtokában a Jugoszláv kormány azonnal tiltakozott a magyar külügyminisztériumnál, ahonnan Jankapusztára vonatkozólag azt a szemérmetlen választ kapta, hogy „ilyen nevű puszta nincs Magyarország területén” — holott még Somogy vármegye térképe in feltüntette a szóbanforgó helyet. (Hét évvel később, amikor az olasznémet fasiszták hatalomra juttatták az usztasi kormányt, Jelka Pogorelecet elfogták, megkínozták és megölték. Hasonló sorsra jutott a magát behálózni engedő Gusztáv Percec is, akit Pavelic személyesen lőtt agyon. A magyar kormány azonban félt az usztasi táborok leleplezésétől , ezért a horvát terroristákat Budapestre és a Bakony erdőségeibe telepentette át. Ekkoriban merült fel augoszláv király és a francia külügyminiszter meggyilkolásának terve. Barthou külügyminiszternek, a fasiszták szemében különösen sok volt a rovásán. Kijelentette ugyanis a képviselőházban: „Párizs védelmét nem a Rajnánál, hanem Moszkvában kell keresni !" A francia külügyminiszter sorsa - aki a német-olasz fasiszta agresszióval szemben egy A merénylet. A gyilkos az autó hágcsójára felugorva közvetlen közelről adta le a lövéseket A gyakorság utáni pillanat velicsko Georgiev Kerin, a gyilkos, akit Speidel és társai „Vlado sofőr*’ néven ismertek. Petr Kelemen névre szóló útlevelet tartott magánál Gustav Percec, a Jankapusztai terrorista tábor parancsnoka