Lobogó, 1961. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1961-07-05 / 27. szám
Kezdjük néhány leleplező adattal: a dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front sajtóügynöksége által közzétett, korántsem teljes adatok szerint a Ngo Dinh Diem-féle fasiszta rendszer 1954 óta, tehát a genfi egyezmény aláírásától fogva 77 500 dél-vietnami hazafit gyilkoltatott meg, a kegyetlen kínzások következtében 527 000 ember megrokkant, 19 700 személy pedig golyótól vagy bombaszilánktól megsebesült. S mit szól ehhez a Diem-rendszer? Tagad — már argit tagadhat. E nagy számok ellen tiltakozik ugyan, de a dél-vietnami hatóságok hivatalosan is kénytelenek voltak elismerni 22 944 ember kivégzését. Durván számítva tehát a hét esztendő leforgása alatt így is naponta tíz kivégzést hajtottak végre. Ezenkívül Diem „politikai átnevelő táboraiban”, amelyek legfeljebb csak a nácik hírhedt koncentrációs lágerjeihez hasonlíthatók, 30 000 ember sínylődik. Tömegével bebörtönzik és gyilkolják azokat, akik „egészségtelenül gondolkoznak”. Márpedig az „egészségtelenül gondolkozók” száma szüntelenül növekszik. A Figaro című francia jobboldali újság Dél- Vietnamban járt munkatársa néhány hónappal ezelőtt megírta, hogy Szaigonban, az ország fővárosában, napról-napra ilyesfajta kifakadásokat hallott: „A rendszer romlásba dönt bennünket” — „Ez már egyenlő a fasizmussal” — „A rendszer korrupt” — „Nálunk egyetlen család, Diem családja uralkodik, s egyetlen üzletet sem köthetnek anélkül, hogy az elnök sógornője ne kapna jutalékot utána”. Ilyen a hangulat Szaigonban — de vajon milyen a fővároson kívül? Hadd beszéljen ismét a francia burzsoá újságíró: „Elég néhány órát kikocsikázni Szaigonon kívül ahhoz, hogy lássuk, itt már nincs béke. Katonai alakulatok menetelnek az utakon, a hadműveletekből visszatérő katonák teljesen elcsigázottak. Az emberek mindenütt azt tanácsolták, hogy délután négy óra után már ne hagyjam el lakhelyemet, s hogy ne közelítsem meg túlságosan a katonai gépkocsikat, mert gyakoriak az összetűzések”. Miábavaló volt tehát Diemnek és amerikai pártfogóinak minden MMI' erőfeszítése, erőszakossága. Pedig így az amerikaiak rengeteg pénzt és hadianyagot öltek és ölnek bele mind a mai napig ebbe a jobb sorsra érdemes délkelet-ázsiai országba. A UPI amerikai hírügynökség jelentette 1961. április elején, hogy az Egyesült Államok fokozza a fegyver- és hadianyagszállítást a Diem-klikk részére. A Malájföldről Szaigonba érkezett hat hajó tartalma akkor: 700 terepjáró kocsi és tank, ezenkívül több mint ezer tonna fegyver és más hadianyag volt. Mac Garr tábornok pedig, a dél-vietnami amerikai katonai misszió vezetője nemrég megbízást kapott az amerikai kormánytól a dél-vietnami partizánok ellen indítandó, úgynevezett tisztogató hadműveletek levezetésére, amelyekben a dzsungelharcokra speciálisan kiképzett amerikai zászlóalj is részt venne a Diem-féle hadsereg egységein kívül. Hadd jegyezzük meg, hogy a dél-vietnami hadsereg ereje — ha csak a számokból ítélünk — meglehetősen félelmetesnek látszik, mert 150 000 sorkatona, 50 000 főből álló polgárőrség, és 50 000, a falvak „védelmezésével” megbízott milicista tartozik hozzá. S ráadásul mind a negyedmillió katona korszerű amerikai fegyverekkel van felszerelve. És mégis, a hős dél-vietnami partizánok hónapról-hónapra nagyobb és nagyobb sikereket aratnak. Az ország déli részén, ahol a legtöbb rizs terem (ezt a vidéket el is nevezték „rizses padlás”-nak), s ahol Dél-Vietnam egész lakosságának kétharmada él, ma már a Diem-féle helyi vezetők vagy elfogadják a partizánokkal való együttműködést, vagy kénytelenek elmenekülni a lakosság dühe elől. A hivatalos állami közigazgatáson kívül ma már létezik egy titkos politikai-katonai közigazgatás is, amely a nép nevében a gyűlöletes Diem-rendszer fölébe helyezi magát, és a valóságban övé a hatalom. Ém partizánok első nagyobbszabású■ katonai akciója 1960. januárban mint zajlott le, amikor is egy partizánrezred megtámadta és elfoglalta a Szaigontól 75 kilométerre levő Tayninh-i katonai tábort. S tavaly összesen még tíz hasonló jelentős akció jelezte a partizánmozgalom izmosodását. A legnagyobb hatást az a támadás váltotta ki, amelyet a partizánok novemberben teljesen sík terepen hajtottak végre a bábhadsereg egyik egysége ellen. A Diem-féle hadijelentés ekkor egy egész partizán hadosztály bevetéséről beszélt. Azóta pedig a hős partizánok tevékenysége csak tovább fokozódott. De vajon honnan kerültek ezek a partizánok Dél-Vietnamba? Diemék szerint a Vietnami Demokratikus Köztársaságból. De hiszen a két ország között levő határt, amely a 17. szélességi fokon vonul végig Diemék rendkívül erősen kiépítették, s annyi katonát telepítettek a határ mellé, hogy azon még egy légy sem tudna háborítatlanul átrepülni. Nem, ezek a partizánok az agyonsanyargatott és megkínzott délvietnami lakosságból toborzódtak, s éppen ebben rejlik sikereik legfőbb titka: tudják, hogy hazájuk, saját falujuk, önök családjuk szabadságáért harcolnak, mégpedig rendíthetetlen hittel és halált megvető bátorsággal. Végül tegyük fel a kérdést: hányan harcolnak a partizánok soraiban? Persze erre válaszolni a dolog természeténél fogva roppant nehéz. Nyugati újságok teljesen ellenőrizhetetlen becslése szerint a partizánok mintegy tízezer állandó fegyveressel rendelkeznek, de ezek a források is megjegyzik, hogy a partizáncsapatok akár egyetlen éjszaka alatt is sokezer harcost tudnak mozgósítani egy bizonyos kőzetben, hogy azután az operáció végeztével a segélycsapatok tagjai ismét hazamenjenek falujukba. S a partizánok éppen ezért legyőzhetetlenek: az a fegyveres harc, amely ennyire bele van ágyazva a nép sűrűjébe — leverhetetlen. Diem hordái és Mac Garr „dzsungel-specialistái" még sok könnyet és gyászt zúdítanak Dél-Vietnam népére, de a partizánokat kiirtani csak egyféle módon tudnák, ha egyetlen nagy temetővé változtatnák az egész országot. Pinczési Pál Rabolják, gyújtogatják a falvakat Diem emberei, s kényszerlakóhelyekre telepítik a parasztokat Bátor dél-vietnami hazafiak, akik fegyveresen harcolnak a fasiszta Diem-rendszer ellen Amerikai mundér, amerikai acélsisak, amerikai tank , és sorozatos vereség: ez jellemző a délvietnami bábkatonaságra