Lobogó, 1961. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1961-07-05 / 27. szám

Kezdjük néhány leleplező adattal: a dél-vietnami Nemzeti Felszabadí­tási Front sajtóügynöksége által közzétett, korántsem teljes ada­tok szerint a Ngo Dinh Diem-féle fasiszta rendszer 1954 óta, tehát a genfi egyezmény aláírásától fogva 77 500 dél-vietnami haza­fit gyilkoltatott meg, a kegyetlen kínzások következtében 527 000 ember megrokkant, 19 700 személy pedig golyótól vagy bomba­szilánktól megsebesült. S mit szól ehhez a Diem-rendszer? Ta­gad — már argit tagadhat. E nagy számok ellen tiltakozik ugyan, de a dél-vietnami hatóságok hivatalosan is kénytelenek vol­tak elismerni 22 944 ember kivégzését. Dur­ván számítva tehát a hét esztendő lefor­gása alatt így is naponta tíz kivégzést haj­tottak végre. Ezenkívül Diem „politikai át­nevelő táboraiban”, amelyek legfeljebb csak a nácik hírhedt koncentrációs láger­jeihez hasonlíthatók, 30 000 ember sínylő­dik. Tömegével bebörtönzik és gyilkolják azokat, akik „egészségtelenül gondolkoz­nak”. Márpedig az „egészségtelenül gondolko­zók” száma szüntelenül növekszik. A Fi­garo című francia jobboldali újság Dél- Vietnamban járt munkatársa néhány hó­nappal ezelőtt megírta, hogy Szaigonban, az ország fővárosában, napról-napra ilyes­fajta kifakadásokat hallott: „A rendszer romlásba dönt bennünket” — „Ez már egyenlő a fasizmussal” — „A rendszer kor­rupt” — „Nálunk egyetlen család, Diem családja uralkodik, s egyetlen üzletet sem köthetnek anélkül, hogy az elnök sógornője ne kapna jutalékot utána”. Ilyen a hangulat Szaigonban — de vajon milyen a fővároson kívül? Hadd beszéljen ismét a francia burzsoá újságíró: „Elég né­hány órát kikocsikázni Szaigonon kívül ah­hoz, hogy lássuk, itt már nincs béke. Kato­nai alakulatok menetelnek az utakon, a hadműveletekből visszatérő katonák telje­sen elcsigázottak. Az emberek mindenütt azt tanácsolták, hogy délután négy óra után már ne hagyjam el lakhelyemet, s hogy ne közelítsem meg túlságosan a katonai gép­kocsikat, mert gyakoriak az összetűzések”. M­­­iábavaló volt tehát Diemnek és amerikai pártfogóinak minden M­MI' erőfeszítése, erőszakossága. Pedig í­­gy az amerikaiak rengeteg pénzt és hadianyagot öltek és ölnek bele mind a mai napig ebbe a jobb sorsra érdemes dél­kelet-ázsiai országba. A UPI amerikai hír­­ügynökség jelentette 1961. április elején, hogy az Egyesült Államok fokozza a fegy­ver- és hadianyagszállítást a Diem-klikk részére. A Malájföldről Szaigonba érkezett hat hajó tartalma akkor: 700 terepjáró ko­csi és tank, ezenkívül több mint ezer tonna fegyver és más hadianyag volt. Mac Garr tábornok pedig, a dél-vietnami amerikai katonai misszió vezetője nemrég megbízást kapott az amerikai kormánytól a dél-vietnami partizánok ellen indítandó, úgynevezett tisztogató hadműveletek leve­zetésére, amelyekben a dzsungelharcokra speciálisan kiképzett amerikai zászlóalj is részt venne a Diem-féle hadsereg egységein kívül. Hadd jegyezzük meg, hogy a dél-vietna­mi hadsereg ereje — ha csak a számokból ítélünk — meglehetősen félelmetesnek lát­szik, mert 150 000 sorkatona, 50 000 főből álló polgárőrség, és 50 000, a falvak „védel­mezésével” megbízott milicista tartozik hozzá. S ráadásul mind a negyedmillió ka­tona korszerű amerikai fegyverekkel van felszerelve. És mégis, a hős dél-vietnami partizánok hónapról-hónapra nagyobb és nagyobb si­kereket aratnak. Az ország déli részén, ahol a legtöbb rizs terem (ezt a vidéket el is nevezték „rizses padlás”-nak), s ahol Dél-Vietnam egész lakosságának kéthar­mada él, ma már a Diem-féle helyi vezetők vagy elfogadják a partizánokkal való együttműködést, vagy kénytelenek elmene­külni a lakosság dühe elől. A hivatalos ál­lami közigazgatáson kívül ma már létezik egy titkos politikai-katonai közigazgatás is, amely a nép nevében a gyűlöletes Di­em-rendszer fölébe helyezi magát, és a va­lóságban övé a hatalom. Ém partizánok első nagyobbszabású­­■ katonai akciója 1960. januárban mint zajlott le, amikor is egy partizán­­­r­ezred megtámadta és elfoglalta a Szaigontól 75 kilométerre levő Tayninh-i katonai tábort. S tavaly összesen még tíz hasonló jelentős akció jelezte a partizán­mozgalom izmosodását. A legnagyobb ha­tást az a támadás váltotta ki, amelyet a partizánok novemberben teljesen sík tere­pen hajtottak végre a bábhadsereg egyik egysége ellen. A Diem-féle hadijelentés ek­kor egy egész partizán hadosztály beveté­séről beszélt. Azóta pedig a hős partizánok tevékenysége csak tovább fokozódott. De vajon honnan kerültek ezek a parti­zánok Dél-Vietnamba? Diemék szerint a Vietnami Demokratikus Köztársaságból. De hiszen a két ország között levő határt, amely a 17. szélességi fokon­ vonul végig Diemék rendkívül erősen kiépítették, s annyi katonát telepítettek a határ mellé, hogy azon még egy légy sem tudna háborí­tatlanul átrepülni. Nem, ezek a partizánok az agyonsanyargatott és megkínzott dél­vietnami lakosságból toborzódtak, s éppen ebben rejlik sikereik legfőbb titka: tudják, hogy hazájuk, saját falujuk, önök család­juk szabadságáért harcolnak, mégpedig rendíthetetlen hittel és halált megvető bá­torsággal. Végül tegyük fel a kérdést: hányan har­colnak a partizánok soraiban? Persze erre válaszolni a dolog természeténél fogva rop­pant nehéz. Nyugati újságok teljesen elle­nőrizhetetlen becslése szerint a partizánok mintegy tízezer állandó fegyveressel ren­delkeznek, de ezek a források is megjegy­zik, hogy a partizáncsapatok akár egyetlen éjszaka alatt is sokezer harcost tudnak mozgósítani egy bizonyos kőzetben, hogy azután az operáció végeztével a segélycsa­patok tagjai ismét hazamenjenek falujuk­ba. S a partizánok éppen ezért legyőzhetet­­lenek: az a fegyveres harc, amely ennyire bele van ágyazva a nép sűrűjébe — lever­­hetetlen. Diem hordái és Mac Garr „dzsun­gel-specialistái" még sok könnyet és gyászt zúdítanak Dél-Vietnam népére, de a parti­zánokat kiirtani csak egyféle módon tud­nák, ha egyetlen nagy temetővé változtat­nák az egész országot. Pinczési Pál Rabolják, gyújtogatják a falvakat Diem embe­­rei, s kényszerlakóhelyekre telepítik a parasz­tokat Bátor dél-vietnami hazafiak, akik fegyveresen harcolnak a fasiszta Diem-rendszer ellen Amerikai mundér, amerikai acélsisak, amerikai tank , és sorozatos vereség: ez jellemző a dél­vietnami bábkatonaságra

Next