Lobogó, 1962. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1962-02-21 / 8. szám
Jó úton járnak Felhangzott a vezényszó: — Tűz! És díszsortűz dörrent „Palócországban”. Visszhangzott tőle a Börzsöny, a Cserhát, megrezdült a romhányi öreg törökmogyorója és felfigyeltek rá a takaros falucskák házaiban. — Mi történt? — kérdezték. A laktanya udvarán a Himnusz ünnepélyes akkordjai után a felsorakozott egység katonái és a közeli falvakból meghívott vendégek előtt egy vörös selyemzászlót vittek végig. A zászlón hímzett mondat: „A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség vándorzászlója a Magyar Néphadsereg magasabb egység KISZ-bizottságának". Mivel érdemelte ki ez az egység ezt a zászlót? A kiképzés, a fegyelem, a harckészség emelése érdekében tett sok-sok erőfeszítéssel, helytállással, számtalan sikerrel, eredménnyel. Amikor a megtett út emlékeit idézik, jó hallani, hogy a zászló elnyeréséhez közvetve a Magyar Honvédelmi Sportszövetség is hozzájárult. — Mostani beosztásomhoz Ászáron, a MHS rádiós szakkörében kaptam az első leckét — mondja Benkő János tizedes, a Magyar Néphadsereg kiváló katonája. — Persze igazi katonává, harckocsiparancsnokká itt az alakulatnál lettem. Az ezred sok olyan kiváló katonával büszkélkedhet, mint Benkő János tizedes. Ezzel magyarázható, hogy négy élenjáró szakaszt, tizennégy kiváló katonát és négy kiváló harckocsi kezelőszemélyzetet találunk az egységnél. Joggal mondhatta Nádasi József, a KISZ Központi Bizottság tagja, amikor a zászlót átadta: „Nagyszerű fiúk vagytok elvtársak. Jó úton jártok, jól dolgoztok. Csak így tovább!” (kös) .Ezzel a gépkocsival járok” — mondja Major Imre honvéd édesapjának (Molnár István felvétele) A párt hívó szavára 51 évvel ezelőtt alakultak meg a munkásőrség önkéntes alakulatai. Kipróbált harcosok, meghittebb korúak és fiatalok, a párt tagjai, a kommunisták sereglettek elsőként a zászlók alá. Harcuk, fáradságos szolgálatuk nem volt hiábavaló. Tisztelet, megbecsülés övezi munkásőreinket. Képünkön várpalotai munkásőrök. (Szilvásy Z. Kálmán felvétele) A LESZERELT KATONÁKRÓL Ravasz kópé vagy Te, Kószó Józsi barátom... Múlt heti leveledben előbb alaposan odamondogatsz (talán igazad is van az apósom ügyében!), aztán meg rohamra indulsz. Azt írod, hogy hazatértek a leszerelt katonák, de egyik-másik el akarja hagyni a falut, merthogy a hadseregben kitanulta a technikát, és most az iparba akar menni. Muszáj idézzetek. ..Én azt mondom: itt lenne a helyük. Vagy mondanék mást: küldjetek helyettük olyan kiszolgált katonákat, akik az iparból vonultak be. Cseréljünk. No, mi a véleményed?"• Mi ez, cimbora? Keresztkérdés?.. . Szerencsére ismerlek erről az oldaladról és nem ugrom be! Nézd, pajtás, nem vagyok én politikus. Ezért csak az a véleményem, hogy semmi cserebere... Most örülsz, mi, hogy rajtakaptál? Tévedsz! Tudom jól, szükség van arra, hogy derék, katonaviselt, gépekhez jól értő városi fiatalemberek falura menjenek segíteni. Nálunk, a gyárban hármat is ismerek, akik elmentek, mert szükség volt rájuk. Azonban mégsem ez a dolog fittyfenéje . . . (Emlékszel, ez volt Kaszás őrmester szavajárása.) Mert hova jutnánk, ha ti, falusiak, örökké erre számítanátok?! Szerintem a kérdés lényege ez: a faluba visszatérő, leszerelt katonák maradjanak otthon. Kell nektek ott, a szövetkezetekben sok olyan fiú, aki a falut nemcsak nyaralóként szagolta, hanem ott is nőtt fel. Ismeri és szereti a földet, a búzát nem téveszti össze a zabbal, most meg a katonaságnál testben-lélekben megedződött, sőt, esetleg szakmát is tanult. (Gondolj csak magadra, Te is a katonaságnál tanultad meg a gépkocsivezetést!) Tudom én, komám — igaz, ritkán keveredek falura, de újságolvasó ember vagyok —, hogy erősen gépesítik a mezőgazdaságot. Valami olyasmi történik most, amit a szemináriumon úgy mondtak: megszűnnek a város meg a falu közötti lényeges különbségek ... A technikához szottyant kedvük a katonaviselt parasztfiúknak? Ezért aztán igazán nem kell az iparba vágyódniok. Van már — de még inkább lesz — falun is bőven technika. Az meg magával hozza a többi változást. Ezért mondom, pajtás, semmi cserebere. Tartsátok ott ezeket a gyerekeket! Ebben a lányok is biztosan segítenek, mert mi lesz velük, ha a fiúk eljönnek? Tréfán kívül: ott kell tartani őket és ez elsősorban a ti dolgotok. Hogyan? Gondolom, mindenekelőtt megfelelő munkakört és kereseti lehetőségeket kell biztosítani nekik. Azt sem szabad elfelejteni, hogy nem elégíti ki őket, ha zárszámadáskor egyszerre kapják meg jövedelmüket. Évközben is kell a költőpénz a fiataloknak. Egyszóval ügyeskedjetek, különben nem kaptok utánpótlást. Pedig — amint figyelem — éppen eleget sopánkodtak a munkaerő-hiány miatt. Csak azt nem tudom, miért? Panaszkodtok, az asszonyok meg otthon ülnek. Nem is beszélve azokról, akik csak hívásra, jó szóra várnak. A cigányokra gondolok, pajtás. Úgy bizony! Vegyetek példát rólunk. Mi befogadjuk őket az üzembe, szakmát adunk a kezükbe, tanítjuk őket, ti meg csak húzódoztok, ahelyett, hogy munkát adnátok nekik a szövetkezetben . .. No jó, nem papolok tovább, inkább átadom Hermin üdvözletét. Egyébként, szeretnénk, ha családostól meglátogatnál bennünket, írd meg, mikor tudnátok jönni, ölel: Gombos József