Lobogó, 1964. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1964-09-30 / 40. szám
övezte akácos lombjai felett Fél percbe sem telik, s már ott suhannak a földön, a szürke betoncsíkon. A pilóta feljön a toronyba. Azonnal elkezdi mondani a feladat néhány perces történetét. Mennyi mindent tud, „mesélni”. Egy filmnyi izgalom öszszesűrítve. Szívből féltik egymást lehet hallani és látni. Pedig most békésen kék az ég ... A torony elé teherautó kanyarodik. Értékes teherrel. Uzsonna. Fent mindenki azt fotózza, vajon mi rejlik a zacskók mélyén. — „Zsírosdeszka!" — kiált fel B. József, az örökké tréfálkozó, társait ugrató hadnagy. — De régen nem ettem ilyet! — S úgy tömi magába a zsíros kenyeret, mellé a paprikát, paradicsomot mintha napok óta nem lett volna falat a szájában. Pedig nemrég ebédelt. Finom falatokat, és nem is keveset... A „ZSÍROSDESZKA” aztán összemelegít bennünket. Bevallom, már gyűlt a nyálam, amikor T. István hadnagy a kezembe nyomott egy adagot. — Én is régen ettem már! — vallottam be. — Nagyon szeretjük, mert ritkán adnak — mondja S. Lajos, aki nemrég ért földet. — Anyám sokszor ezt csomagolt, amikor még technikumba jártam. — Hol? — Kőbányán. Ott is érettségiztem a Vegyészeti Technikumban. Közben vitorlázni jártam, nagyon megszerettem a repülést. — Édesanyja biztosan nehezen engedte erre a pályára?! — Hallani sem akart róla! Aztán kijelentettem, ha nem lehetek repülős, akkor nem is érettségizem le. Leérettségiztem! G. István szól közbe. Ügyesen egy kézbe fogva a kenyeret paradicsomot, és paprikát, teli szájjal mondja: — Amióta eszemet tudom, nézem a repülőgépeket. Ott lakunk a Hármashatár-hely szomszédságában. Nem is lehettem volna más, mint pilóta. — Eszembe jut visszatarthatatlan izgalma, amikor a rádió kötelékrepülésre szólította őket. Folytatja: — Pedig akkor még nem gondoltam arra, mennyit kell majd tanulni, hogy repülőgép-vezető legyek. Először érettségi. Utána még három év: aerodinamika, navigáció, műszaki ismeretek, matematika, (magas fokon), fizika, földrajz, repülőgéptan, harcászat, történelem, hadtörténelem... filozófia. S csak utána a várva várt repülés. Az viszont minden fáradtságot, minden küzdelmes tanuló évet megér. Nagy büntetés, ha egy nap a földön maradok. Lassan eltelt a nap. Már nem idegesített a fel-felvijjogó gépek hangja. Érdekesnek tűnt a porfelhő, amelyet a feltúrázó motorok kavartak indulás előtt. Segítőtársnak láttam a több száz műszert. Úgy gondoltam, nem lehet izgalmasabb annál, mint amikor az ember, meg a gép ezernél több kilométeres sebességgel belefúródik a felhőbe. Nem lehet szebb élmény, mint egy szempillantás alatt — csupán a rádió-összeköttetéssel — itthagyni ezt a jámbor földgolyót... AZ ISMERETSÉG, amit e bátor harcosokkal néhány óra alatt kötöttem, őket igazolja. Bevallom a búcsúzás után, amikor beültem a döcögő Warszawába, nagyon szerettem volna legalább egyszer velük együtt felrepülni. Szöveg: PÁSZT RÓBERT Kép: NAGY Z. IMRE A 657-es húzzon a felhők fölé... — hangzik lentről a parancs örül a pilóta. Egy ugrás és jelentheti: a feladatot sikeresen végrehajtottam