Lobogó, 1964. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1964-07-22 / 30. szám
Meteorok, Fókák, Favoritok, Sirályok, Futárok és Muchák. Karcsú testű égi madarak szálltak nap nap után magasba a dunakeszi repülőtérről a csaknem két hétig tartó Nemzeti Vitorlázó Bajnokságon, amelyen csehszlovák, lengyel, jugoszláv, román és NDK-beli vendégek is részt vettek. Egy-, kettő-, három-, négy-s ötszáz kilométeres háromszög repülésben, kettő-, négy-, ötszáz kilométeres hurokrepülésben, kettő-, három- és ötszáz kilométeres törtvonalú céltáv repülésben, s ötszáz kilométeres szabadtáv repülésben bizonyították tudásukat, felkészültségüket — magas színvonalon! Az erős nemzetközi mezőnyben sok kiemelkedő tudású vitorlázó repülő indult. • — Nándi! Nándi bácsi! Ki így, ki úgy szólítja Opitz Nándor gyémántkoszorús vitorlázó repülőt, attól függően, hogy tanítványa, vagy versenytársa-e a sportág doyenjének, rangidősének. Huszonöt évvel ezelőtt ült először vitorlázó gépben, s azóta ötezerötszázszor emelkedett a levegőbe. — Melyik volt a legemlékezetesebb? — Az 1958. évi világbajnokságon, a lengyelországi Leonéban sikerült teljesítenem az ötszáz kilométeres távrepülést, az egyetlen hiányzó követelményt a gyémántkoszorúhoz. ötszáztizennyolc kilométert repültem, még körülbelül negyven kilométer bennem volt, de a határhoz értem, le kellett szállnom. Azóta még négyen szerezték meg a gyémántkoszorús repülő címet. — Tanítványai közül kikre a legbüszkébb? — Újvári Györgyre, a negyedik gyémántkoszorúsra, s Tóth Jóskára, a motoros műrepülő világbajnokra, akit szintén én ismertettem meg a repüléssel. Jó kezekben voltak. • — Már nem is tudom hol, valamelyik nap egy kis falu mellett szálltam le a mezőre. Sokan odaszaladtak a géphez, körülvettek, de sem oroszul, sem angolul, sem magyarul nem értettük meg egymást. Mindenki olyan kedves volt, hogy sokáig nem felejtem el. Kézzel-lábbal mutogattunk, s még meg is kínáltak gyümölcscsel, frissítővel. Ez az egyik legkedvesebb emlékem a versenyről — mondja Pelegia Majewska, a csinos lengyel világrekorder vitorlázó repülőnő, aki a férfiak mezőnyében is megállja a helyét. — Pedig az idén még nagyon keveset repültem — panaszkodik a varsói tanárnő, aki földrajzot, kézimunkát és rajzot tanít a gyerekeknek. — A repülésre is oktatja a fiatalokat? — Azt nem. Majd csak később, akkor is csak egyet. A fiamat, aki most még öt éves, de egyszer talán azért ő is eljut Budapestre, örülnék neki, mert itt sok jó sportbarátom van. A kívánság bizonyára teljesül, hiszen a szólás-mondás is azt tartja: „nem repül meszsze az alma a fájától”! PÉTER RÓBERT NAGY Z. IMRE felvételei Az •Is« gyémántkoszorús : Opitz Nándor Elöl a kabintető, s az ülés mellett a beszálláshoz készülöd« Újvári György (balról) A világrekorder földrajztanára« , Pelegia Majentim