Lobogó, 1965. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-06 / 1. szám

2 LOBOGÓ, a Magyar Honvédelmi Sportszövetség képes hetilapja. Főszerkesztő: GÁL ANDRÁS, helyettese: SZABÓ GYÖRGY szer­kesztő, kép- és tördelőszerkesztő: HOPPE PÁL, bel- és külpolitikai szerkesztő: BAKTAI GYÖRGY, honvédelmi szerkesztő: BODROGI SÁNDOR, sportszerkesztő: PÉTER RÓBERT, kulturális szerkesztő: SÓLYOM LÁSZLÓ, vezető fotóriporter: KOMLÓS TIBOR. — Szerkesztőség: V. Beloiannisz 16. Telefon 121-780, 121 684.­­ A kiadásért felel: KÁDÁR ALBERT, az MHS Rákóczi Lapkiadó Vállalat igazgatója. - 64,5410­2 Zrínyi Nyomda, Budapest. Felelős vezető: BOLGÁR IMRE igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizet­hető a lakhely szerinti illetékes helyi (Budapesten kerületi) postahivataloknál és kézbesítőknél. INDEX-SZÁM 25.503. BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT­ - ki tudná összeszámlálni, hányszor hangzott el a ked­ves kívánság a múlt napok­ban szerte Magyarországon. Az új évet, 1965-öt vidáman köszöntötték Budapesten és az ország minden részén - hivatalos formában és jóked­vű családi összejöveteleken egyaránt. A rádióban és tele­vízióban Dobi István, az El­nöki Tanács elnöke kívánt eredményes munkában, sike­rekben gazdag, békés, boldog új esztendőt az ország lakos­ságának. A Budapesten akk­reditált diplomáciai képvise­letek vezetői az újév alkal­mából kifejezték jókívánsá­gaikat az Elnöki Tanács el­nökének. AZ ENSZ KÖZGYŰLÉSÉNEK ülésszakát január 18-ig elna­polták. A plenáris záróülésen egyhangúlag jóváhagyták azt a javaslatot, amelynek értel­mében a közgyűlés szervének nyilvánítják az ENSZ kereske­delmi és fejlesztési kérdések­kel foglalkozó értekezletét. A képen: a magyar küldöttség a közgyűlésen. KÉTHAJÓS ÓRIÁS OSZO­­DARUT építenek a bakui ki­kötőben. A daru, amelynek gémje 20 emelet magasságig nyúlik. A viharos tengeren is biztonságosan dolgozik majd. A SZOT FELHÍVÁSÁRA 1965 április 4-ének, hazánk felsza­badulása huszadik évforduló­jának tiszteletére felszabadu­lási munkaverseny kezdődik. Még az új esztendő előtt, nyolc budapesti üzem dolgo­zói tettek alapos, az 1965-ös terv teljesítését elősegítő fel­ajánlásokat. Az új esztendő­ben országszerte már a fel­szabadulási verseny jegyében kezdődött meg a termelés ... TIGRIS A KORZÓN, avagy a nem mindennapi látvány Tbi­­r­lisziben. A grúziai városban Walter Zapasnij állatszelidítő és felesége, Marica, Tájfun nevű szelídített tigrisükkel sé­tára indul a korzón. ÚSZÓ FÖLDGÁZKUTATÓ SZIGETET ké­szített a kieli Howardtswerke. A kutató­szi­getet rövidesen az Északi-tengerre vontat­ják, hogy megkezdjék a tengerszint alatt feltételezett olaj vagy földgázmezők kiak­názását A képen a 7000 tonnás kolosszus hat lábán állva, önmagát emeli magasba a kikötői próba közben. FOTOCELLÁS ÓRÁT gyártott egy svájci cég. A Frankfurtban bemutatott óra mű­ködését a legkisebb fényforrásra is érzé­keny motor biztosítja. Fényforrás hiányá­ban az óra egy kis elemmel egy évig mű­ködik. A képen: az új óra és mellette a még mindig kedvelt napóra. FELVÉTELEINKEN: Frantisek Pisek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nagykövete, a diplomáciai testület doyenje fe­jezi ki jókívánságait Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének - Újév hajnalán a budapesti Nagykörúton... A TESTVÉRI KURA január elsején ünne­pelte forradalmi győzelmének hatodik év­fordulóját. A nemzeti ünnep alkalmából nagyszabású díszszemlét és ünnepséget rendeztek a szocializmust építő Kuba fő­városában, Havannában. Hazánkban, Du­naújvárosban volt szolidaritási gyűlés. Ezen Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja mondott beszédet. Tíz mtéter boldogság A kék rendőrségi autó, a jól ismert URH-s kocsi ott állt a­ Sziget utcában, néhány méterre az őrs ajtajától. Most is két-három lurkó, a közeli Kresz Géza utcai általánosból set­tenkedett körülötte. Mustrálták, nézegették, s valami olyan só­­várgó tekintettel kémlelték az üléseket, hogy a gépkocsi ve­zetője nem állhatta szó nélkül. — Csak nem akartok beülni?! A srácok nem szóltak egy szót sem, csudanagy szemekkel pislogtak a bent ülő rendőrre . . . Fantáziájukban rendőrök, igazi rendőrök, nyomozók, a bűnözőkre lecsapó hősök lettek. Oh, ha csak egyetlenegyszer bent ülhetnének a szirénás, kék kocsiban. A legmerészebb még meg is fogta félénken a kilincset... Ekkor csoda történt! Kattant a zár, kicsapódott az ajtó! — Na, gyere csak, ülj be, ha olyan bátor legény vagy! Az ifjú egy pillanatra megdermedt, de aztán elszánt moz­dulattal belehuppant a hátsó ülésbe — diadalmas pillantást lövellve társaira. Felbúgott a motor, s a csodálatos autó el­indult újdonsült utasával. Nem messzire. Talán csak tíz mé­tert! Az őrs bejáratáig. Tíz méter!... Csodálatos tíz méter!... A kisfiú szinte alig hallhatóan köszönte meg az álmodni sem mert utazást. A gép­kocsivezető pedig barátságosan mosolygott a kis „rendőr” felé. Aztán beindította a motort, mert három „igazi” rendőr ült a kocsiba, s egy szempillantás alatt eltűntek. Az esti szürkületben a kisfiú szeme előtt sokáig csillogott a rendőrségi autó vezetőjének vállpántján a három csillag. Csillogott, mintha aranyból lett volna. Pedig csupán három egyszerű csont csillag volt. Mégis, úgy ragyogtak, mint a leg­fényesebb aranycsillagok. Talán még meleget is árasztottak magukból. A szeretet csodálatos melegét... HOPPE PAL

Next