Lobogó, 1965. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1965-03-24 / 12. szám
HOPPE LÁSZLÓ - REJTŐ LÁSZLÓ FURCSA BAJNOKI ÉVE volt 1955 a magyar futballnak! Egy éven át izgult a magyar labdarúgás sokezer főnyi tábora — nem annyira azon, mint eddig, hogy ki lesz a bajnok, hanem az ellenkezőjén! Ki esik ki, illetve, kik esnek ki? És kinek sikerül megmenekülnie? Miért e ritka nagyfokú, országos izgalom? Lecsökkentették a Nemzeti Bajnokság I. osztályának létszámát 14-ről 12-re, s ehhez mérten kimondták, hogy 1955 végén nem két, hanem négy csapat esik ki, viszont az NB II-ből változatlanul csak kettő kerül fel. — öncsonkítás! Sőt, harakiri! — kiáltott fel elsősorban szinte minden egyes vidéki csapat, veszélyben érezve magát Azt hangoztatták, hogy ezt a döntést azok a nagyegyesületek erőszakolták ki, amelyeket elárasztottak külföldi meghívásokkal Brazíliától Szudánig és Írországtól Kínáig. Egy szóval sem mondjuk, hogy ezek után az elsőség kérdése már nem is érdekelte a szurkolókat! Dehogy is nem! Elvégre akkor nem ment volna ki 98 000 ember március 28- án a Népstadionba a Honvéd—Kinizsi mérkőzésre! Persze, az érdeklődést az is fokozta, hogy a Kinizsi ekkor ez évben még veretlenül állt, a Honvéd viszont éppen egy hete már elszenvedte első vereségét. (Mint az év folyamán kiderült , több vereség nem is érte ebben a bajnokságban). Hol, hogyan, kitől kapott ki a nagy Honvéd? Egy olyan csapattól, amely egy évvel ezelőtt szinte még nem is lélekzett. Ez a csapat, a Pécsi Dózsa tavaly szinte észrevétlenül és reménytelenül bukdácsolt az NB II-ben, mint a négy pécsi csapat leggyengébbje. A PÉCSIEK nagyon bíztak abban, hogy valamelyik csapatuk, elsősorban a vasutas megnyeri az NB II. bajnokságát és feljut az élvonalba. Nem sikerült! Az NB II. két csoportjában a Kőbányai Dózsa és a Szolnoki Légierő végzett az első helyen, ezek szereztek belépőjegyet az NB I-be. Nos, a Dózsa sportközpont úgy érezte, hogy túlzás lenne még egy pesti Dózsa csapatnak helyet adni az NB I-ben. Viszont átérezte a pécsiek fájdalmát. Úgy döntött tehát, hogy a Kőbányai Dózsa és a Pécsi Dózsa olvadjon össze, pécsi székhellyel. Egyúttal most már végre erős pécsi csapatot igyekeztek összehozni. Évtizedek óta számtalanszor törekedtek erre az öt torony városában. Soha sem valósították meg. Nagy ellenzék ágált mindig: többet ér a helyi csapatok vetélkedése akár az NB II- ben is, mondogatták, mintsem egy központi nagy csapat , és mellette sok teljesen jelentéktelenné váló kisegyüttes. Nos hát, ez a Pécsi Dózsa így jutott be nagy ugrással azonnal az NB I-be és újonc csapatával először a Szombathelyt győzte le 3:0-ra, azután 2:0-ra a nagy Honvédot! Hogy is állt fel ekkor a Pécsi Dózsa? (Zárójelben a játékosok egy évvel ezelőtti klubja). Danka (Székesfehérvári Építők) — Szőcs (Pécsi Haladás), Kocsis (Pécsi Bányász), Hegyi (Pécsi Lokativ) — Plock (Kőbányai Dózsa), Kresz (Pécsi Bányász) , Drozdics (Pécsi Bányász), Lehel (Székesfehérvári Honvéd), Brada (Újpesti Dózsa), Keszler (Pécsi Bányász), Loung (Székesfehérvári Honvéd). Csak a tartalék kapusuk, Krausz hordta már tavaly is a Pécsi Dózsa lila-fehér mezét. Reá azonban ekkor nem került sor, nem kerülhetett, mert az év elején megszüntették a játékoscserét. (Pedig Danka megsérült a mérkőzés végefelé és boldogan átadta volna helyét a tartalékjának.) Ez a pécsi új csápát verte meg 22 000 néző (pécsi csúcs) előtt a bajnokcsapatot! És nem is akármilyen összeállítású bajnokcsapatot: Faragó — Rákóczi, Palicskó, Bányai — Bozsik, Kotász (ekkor igazolták át a Sztálinvárosból) — Machos, Kocsis, Tichy, Puskás, Czibor. Tehát csak a sérült Lóránt és Budai II. hiányzott. A Honvéd pécsi veresége folytán és a többi csapat egymás elleni váltakozó sikerei és sikertelenségei következtében a Vörös Lobogó ugrott az élre. Vezetett is egész szeptemberig, amíg csak ki nem kapott Győrött. Ekkor mégis csak utolérte a Honvéd. Pedig a Honvédot sok baj, sok sérülés érte. Játékosai közül egyes egyedül Puskás játszott mind a 26 bajnoki mérkőzésen, de még ő sem végig mindig ugyanazon a helyen, balösszekötőben. Mert hát egyszer, a Dózsa elleni 6:4-es mécsesén, amikor Faragó megsérült, az öcsinek kellett beállnia a kapuba. Bár öt döntetlen terhelte a Honvéd számláját, meg tudta őrizni első helyét, s immár ötödször lett magyar bajnok. Pedig ekkor igen jól öszszeszedte magát a Kinizsi, a Vasas pedig akkorát fejlődött, hogy megnyerte a Magyar Népköztársasági Kupát. A VÖRÖS LOBOGÓ pedig bebizonyította, hogy még nem lehet eltemetni az öregjeit, diadalmaskodni tudott még a Középeurópai Kupában is, ahol a Honvéd elleni első döntőt 5:2-re elvesztette ugyan, de a visszavágón 5:1-re győzött! Megint nagyot játszottak ekkor a kékek, de azért érezvén az idő múlását, az év végén átigazolták a sajnálatosan kiesett szolnoki csapatból a két Sipos fiú közül a fiatalabbat, Sipos Ferencet! Egy, csak egy nagy csápját nem tudott ez évben beleszólni az élvonal vetélkedésébe. Az újpestiek együttese, a Dózsa. Sőt! Hónapjokon át a Dózsa állt az utolsó helyen, s csak a legeslegutolsó fordulóban menekült meg a kieséstől. Holott — például — leszerződtette edzőnek a legsikeresebb mestert, Bukovi Mártont! Miért hagyta ott Bukovi Márton kedvelt és nagy sikereket elért klubját, az MTK-t (illetve akkori nevén a Vörös Lobogót?) Azt mondogatták, hogy azért, mert kiöregedőnek érezte a nagy csapatot. Kellő utánpótlás híján most már valóban törvényszerűen hanyatlani kellett — kellett volna ! — a harmincon felüliek. Bukom maga nem nyilatkozott. Kerülte ezt a témát. Tény az, hogy június 5-ig az utolsó helyen állt a Dózsa 5 döntetlennel, 6 vereséggel és 0 (nulla, zéró) győzelemmel. Végre június 5-én megtört a jég. 90 000 néző előtt 4:0-ra verte a Kinizsit és megkezdődött lassú javulásuk. — Elképedtem, mennyire nem bírták kezdetben az újpesti fiúk még a középerős megterhelésű edzéseket sem! A korszerű követelményeknek szinte egyetlen játékosuk sem tudott eleget tenni! Ezért kapott lábra oly nehezen a csapat — ekkor mondta ezeket Bukovi. December elején még kilenc csapat állt úgy, hogy kieshet az I. osztályból! Tulajdonképpen csak a Honvéd, a Vörös Lobogó, a Kinizsi, a Vasas és a Dorog érezhette magát biztonságban. No meg a Vasas Izzó, meg a Szolnoki Légierő, de kettő azért, mert szinte már reménytelenül leszakadt... A 25. (utolsó előtti) forduló után a „veszélyes zóna” csapatai így álltak: 22 ponttal Pécs és Salgótarján 21 ponttal Bp. Dózsa és Csepel 20 ponttal Győr és Szombathely 19 ponttal Diósgyőr Bármelyikük kieshetett még! Következett a december 11-i, utolsó forduló. Ebben a párosításban: Csepel— Dózsa, Győr—Pécs, Salgótarján—Vasas Izzó, Dorog—Diósgyőr, Szombathely—Vörös Lobogó, Honvéd—Szolnoki Légierő, Kinizsi—Vasas (a harmadik helyért!) MICSODA FORDULÓ! Az első helytől az utolsóig bizonytalanság! A Honvéd csak 2 ponttal vezetett! Ha kikap és a Vörös Lobogó győz, elveszti a bajnokságot. Persze nem kapott ki, sőt már délelőtt lejátszotta ezt az utolsó, a bajnokságot biztosító mérkőzését. Megnyerte 7:1-re! Csepelen a két 21 pontos találkozott. Zuhogó esőben, viharos időben — békés döntetlen. A 0:0 mindkét csapatnak biztosította a bentmaradást az NB I-ben, — bármiként végeznek is szegény vidékiek. Szombathely bravúrosan menekült meg! Pedig a Vörös Lobogó erőteljesen küzdött. A kemény meccsen Szolnokot már a 25. percben kiállította Bánkúti játékvezető. Végül 2:0-ra győzött Szombathely jó kis csapata: Varga II. — Nyírő, Tarr, Szőllősi — Kulcsár, Szakály — Papp, Varga, Kolesánszky, Czigoly, Molnár. Megmenekült Salgótarján is, bár nagyon idegesen játszott és csak szerencsével győzte le 1:0-ra a már sorsába beletörődve nyugodtan focizgató Izzót. Szegény Diósgyőrnek nem sikerült a dorogi bravúr. Már 2:0-ra vezetett, amikor Dudás megsérült és Dorog nemcsak egyenlített, hanem még a győztes gólt is bevágta. (Szombathely győzelme és a csepeli pontosztozkodás folytán különben sem menekülhetett volna meg). És végülelbukott a Győri Vasas. Bár 2:2-re végzett Pécsett, ez csak a 21. pontját jelentette, s ez most már nem volt elég, így hát az NB 1-től olyan régi, érdemes futball gócpontok búcsúztak el, mint Győr, Szolnok, Diósgyőr, Miskolc ... Igaz, előfordult már, hogy négy csapat esett ki az NB I-től, akkoriban, amikor 16-ról 14-re csökkentették a létszámot. Ám akkor csak egy vidéki esett ki, három piesti társaságában. Most három vidéki, egy piesti! Szegény győriek népszerű intézője, egykori jeles kapusuk, Pécsi Béla szinte könnyezve búcsúzott kortársaitól az NB I-es intézők kollégiumáia, az évzáró összejövetelen. — Tíz évi helytállásuknak, sok szép sikerüknek, íme, ez a vége... — mondotta. Ugyan mit szólt volna, ha valaki így kezdte volna vigasztalni. — Nem adok nektek tíz évet, s nem csak, hogy újra és állandó NB I. tagok lesztek, — de még magyar bajnokok is! AZ 1955. ÉVI BAJNOKSÁG végeredménye: 1. Bp. Honvéd 45 pont (20 győzelem, 5 döntetlen, 1 vereség, 99:47 gólarány), 2.Bp. Vörös Lobogó 41 pont, 3. Kinizsi, 37, 4. Bp. Vasas 36, 5. Dorog 29, 6. Salgótarján 24, 7. Pécsi Dózsa 23, 8. Bp. Dózsa 22, 9. Csepel 22, 10. Szombathely 22 pont. — 11. Győr 21, 12. Diósgyőr 19, 13. Vasas Izzó 13, 14. Szolnoki Légierő 10 pont. KÖVETKEZIK: A sok túra között elvész a bajnokság Vérfelfrissítés — sikerrel! Sipos II Ferenc az év végén átlépett a Szolnoki Légierők SC-ból a Vörös Lobogóba Az év legjobb vidéki csapatának a Dorog bizonyult. Az egyetlen, amelyet egy percig sem fenyegetett a kiesés veszélye. A Dózsát ebben az összeállításban győzte le: Ilku — Buzánszky, Dacsev, Bakonyi — Pálmai, Kinczel — Pozsonyi, Varga, Ilku II, Prohászka, Révész II. — Képünkön a csapat oszlopa, Buzánszky szereli Aspirányt, aki ebben az évben jobbszélsőt játszott a Dózsában. (1955. június 19.) TELEVÍZIÓ JAVÍTÁS II. Mártírok útja 18. Telefon: 158-094 Rádiójavítás: II., Hidász utca I. Telefon: 364—116 Villanyjavító részlega Corvin tér 1. Telefon: 155—810 BUDAIAK!1 A BUDAI VILLANY- ÉS RIZDIDTIEREIDEKTÍZ FIÓKÜZLETEI ECÉXT BUDA TERÜLETEN A LAKÓJIÁC RENDELKEZÉSÉRE ÁLLNAK