Lobogó, 1965. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-06 / 1. szám
U JANUAR 1I SZERDA ■ SZÖRÉNY JANUAR 7 CSÜTÖRTÖK MARCELL JANUAR 9 FENTEK MELANIA JANUAR 9 SZOMBAT AGOTA jakuAb 12 VASARNAP ERNŐ JANUAR A HÉTFŐ VERONIKA JANUAR 12 KEDD BODOG SZÁZNEGYVENIG ÉVE 1120. január 1-in született Debré Alajos író, jeles publicista, a Petőfi köré tömörülő Tizek Társaságának tagja. A szabadságharcot, mint huszártiszt küzdötte végig. Az aradi internálásból kiszabadulva Pesten telepedett le, s egymás után jelentek meg regényei, elbeszéléskötetei. Emlékirata, a Visszaemlékezéseim, értékes történelmi forrásmunka. 1860-BAN, öt éve ezen a napon halt meg Iván Ivanovics Bargyin szovjet tudós, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának alelnönöke, Lenin-díjas kohászati szakember. 1939 óta a Szovjetunió Kohászati Intézetének igazgatója volt. A kohászat új útjainak kutatója, a megszakítás nélküli acélöntés első ipari berendezésének megvalósítója volt. Több ízben járt hazánkban J. V. TAKLE, szovjet történész és közéleti személyiség tíz éve 1955. január 8-án halt meg. Tagja volt a Szovjetunnió és több más ország tudományos akadémiájának. Kutatásainak középpontjában Franciaország története állt az 1789-i polgári forradalom és a napóleoni háborúk korszakában. Jelentős munkásságot fejtett ki a diplomácia történetének területén is. Főbb munkái: Napóleon, Talleyrand. SZÁZÖTVEN ÉVE, 1815- ben ezen a napon született Boross Mihály politikai író, költő. Tevékenyen részt vett a közéletben, lelkes hazafisága miatt a szabadságharc bukása után az osztrákok többször letartóztatták. Könyvei ebben az időben a legnépszerűbb, legolvasottabb művek közé tartoztak. Számos ismeretterjesztő és szépirodalmi írása jelent meg. Főbb művei: Élményeim, Magyar krónika. AZ ÚJPESTI kommunista partizánok SMS. Január 1én sikeres akciót hajtottak végre: felrobbantották az újpesti nyilas házat (amely a mai Fény mozi fölött volt). A partizánok között harcolt Bán Tibor péklegény is, aki az akció során halálos sebet kapott és húsz éve 1945. január 10-én belehalt sérüléseibe. A hős partizánról utcát neveztek el Újpesten, s ott emléktáblát helyeztek el. 1900-BAN, 15 éve ezen a napon született Jedlik Ányos fizikus, egyetemi tanár. 1827-ben elektromágneses forgókészüléket készített, 1861-ben — hat évvel Siemens előtt — egysarki vilanyindítójában elsőként alkalmazta a dinamó elvét. Galvántelepeivel, optikai rácsaival és ezek készítésére szolgáló osztógépével tette nevét külföldön ismertté. BURIAN KAROLT cseh származású tenorista a Magyar Állami Operaház tagja, 95 éve, 1870. január 12-én született. Korának legkiválóbb Wagner-énekese, a drezdai majd a bécsi Operaház tagja volt. 1913. óta Budapesten élt, gyakran lépett fel, mint vendég az Operaházban. Többször hívták meg vendégszereplésre Bayreuthba és a New York-i Metropolitan színpadára is. A HEGY, VAGY MOHAMED? Ki volt a kezdeményező? A szegedi Radnóti Gimnázium igazgatója, dr. Bánfalvi József vagy a katonai helyőrség vezetői? Ki volt a hegy? Ki Mohamed, aki elindult a másik felé? Az iskola? A hadsereg? Nem tartják számon, de tény, hogy találkoztak egymással, s amit eddig közösen tettek, követendő példa lehet más iskolák számára is. Hogy is kezdték? ... Azaz, hogyan folytatták? A kezdő lépés ugyanis már rég megtörtént Ismerkedés a felelőséggel A vékony szőke fiú? — Válástyán Pál KISZ-titkár — hamar feltalálta magát, amikor közös ügyükről, a honvédelmi nevelésről faggattuk. — Még az ősszel történt Az igazgató úr magához kért és elmondta, hogy a helyőrség parancsnoka meghívott négy-öt diákot. Megmutatják nekünk hogyan élnek a katonák, milyen fegyvereik, gépeik vannak. „Elmentek, jól körülnéztek, aztán beszámoltok” — mondta. Roppant tetszett a dolog. Hiszen a laktanya — belülről — csuda érdekes lehet. — Amikor azután körülvezettek bennünket a fegyverek, harci gépek között, ugyancsak meglepődtünk. Az a nagy felelősség döbbentett meg, ami a nálunk alig idősebb fiatalokra hárul. Hiszen egy-egy harcos olykor milliót érő gépekértfelel. — Másnap, amikor az osztály előtt élménybeszámolót tartottam, elmondtam egy-két év és mi is ott leszünk a katonák között, s talán éppen azokat az értékes fegyvereket, gépeket vesszük át, amelyekkel ők dolgoznak. Nagy felelősség nehezedik ránk, saját helyzetünk lesz könynyebb, ha okosan gondolkodunk. Tanácsoltam: kezdjük már itt el a felkészülést . A fiúk nagy érdeklődéssel hallgatták az élménybeszámolót, amint kiderült, többen is gondolkozóba estek. Alig múlt el néhány hét, s az első fecske, Dékány Imre elégedetten mutogatott egy nyomtatványt: — Képzeljétek — újságolta —, beiratkoztam az MHS-be és máris csupa fekete kört lyukasztottam a lövészeten. Dékány Imre szorgalmasan látogatja az MHS szegedi lokátoros szakkörének minden foglalkozását Az első jelentkezést sok követte, és még a gépjárművezetői tanfolyamra is került tizenöt radnótis diák. „Ráhajtani” — kifizető Miklós Antal többre vállalkozott. — Amikor meghallottam a laktanyában járt KISZ- isták beszámolóját a szakmai tudás fontosságáról, meg az egyén felelősségéről, töprengeni kezdtem: ha már úgyis 5 + 1-es oktatási formában, tanulok, mért ne tehetnék minősítő vizsgát az autóiparból? Az elmondottak szerint nagy hasznot vehetném a katonaságnál. Ha tényleg olyan komolyan veszik a tudást — no meg azt is, aki tud — hát megéri, hogy „ráhajtsak”. Igaz, le kell mondani egyrőlmásról, a tanulás és gyakorlás kedvéért, de mire „sor alá” kerülök, jól értek majd a gépkocsi „titkaihoz”. Bejelentettem a tanáromnak: minősítő vizsgát szeretnék tenni. — Jól van Tóni, beírlak téged is. Te vagy a harmincadik ... — mondta a tanár úr mosolyogva. — Micsoda? ... Harmincadik? ... De hiszen az ősszel alig akadt két-három jelentkező! — Az akkor volt. Azóta megtudták ám mások is, meg a honvédelmi sportszövetség is segítséget nyújtott. Egy megnyúlt ábrázat... Simon Gáboré a szó. — Egy KISZ-vezetőségi ülésen kezdődött, ott ért az a meglepetés, amelytől — mint a többiek mondják —, megnyúlt az ábrázatom. „Elvtársak mit szólnátok, ha beválasztanánk egy katonát is a végrehajtó bizottságba? ...” — kérdezte a titkár. — Katonát? De hát... a mi KISZ-szervezetünkben nincs katona. Talán közös problémáink sincsenek... — tamáskodtunk. — Nincsenek közös problémáink az igaz. Pontosabban: ma még nincsenek. De — holnap! És a titkár nagyszerű elgondolást tárt elénk, amit meg is beszéltek már az alakulat ifjúkommunista katonáival. Ebből hirtelenében ami eszembe jut: közös kulturális rendezvények a honvédekkel. Mi náluk lépünk fel, ők nálunk az iskolában adnak műsort. Azután: a "fegyveres testületek tavaszi közös járőrversenye, amelyen az iskola is indíthat egy csapatot. Természetesen olyan feladatokat kellene megoldanunk, amit itt, és az MHS- ben addig tanulunk. A felkészülésben azonban a katonák is közreműködnének. Megígérték azt is, hogy az érdekesebb gyakorlatokra meghívnak bennünket. Ez volna ám anagyszerű! Micsoda élménybeszámoló lenne a suliban!... Továbbá: bemutatnák működés közben a gépeiket, sőt bele is ülhetnénk azokba. Ezek mind azt a célt szolgálnák, hogy már most jobban megismerjük a katonaéletet, s alaposabban felkészüljünk rá. — Egy szó mint száz: én is amellett voltam ezután, hogy válasszuk be Somogyvári Pál főhadnagy elvtársat a VB-be. ő sokat tud segíteni e programpontok megvalósításában, KISZ- vezetési tapasztalata is van, segítségével biztosan jobban megy majd a honvédelmi nevelőmunka. A választás megtörtént. S a szép tervek rendre megvalósulnak. MOLNÁR ISTVÁN Miklós Antal (balról) és Vast András, a két szakember-jelölt A „vezérkar" folyosó megbeszélésén. (Balról jobbra) Simon Gábor, Mari Kálmánné tanár, Somogyvári Pál főhadnagy és Valastyán Pál KISZ-titkár BLEICH RUDOLF felvételei