Lobogó, 1965. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1965-06-23 / 25. szám

Minden út Rómába vezet! Azaz, bocsánat, Balatonsze­­mesre! Már ami ezt a szép na­pot illeti, amelyen egyúttal nem haragudott — úgy mint eddig — sem a víz, sem a nap istene, s így olyan idő kö­szöntött az érkezőkre, ami­lyenre már hetek óta áhítoz­tak az üdülők, így aztán min­denki elégedett volt. A ma­ma, a gyerekek és a nagy „A"-k is. A mama Pécsről érkezett! Szép szem fiát, Nagy Balázst jött megtekinteni, hogyan is állja meg a helyét. — Meg kellett néznem, mit csinál itt a Balatonnál — mondta az édesanya és sze­retettel simogatta meg a par­ton vacogó fiacskája kobak­ját. Az idő jó volt ugyan, de az úttörő hajómodellezőknek, akik az MHS rendezésében vettek részt az Országos Út­törő Bajnokságon mégsem elég meleg, hiszen a tizenki­lenc fokos vízben három íz­ben kellett rajthoz állniuk, hogy eldöntsék a sorrendet. Ami a fegyelmezettséget ille­ti, így sem volt baj náluk. * — Kedves gyerekek, le a kalappal előttetek! Sokszor fegyelmezettebbek voltatok, mint a felnőttek! így dicsérte meg a verseny főrendezője az ország minden részéből összegyűlt legjobb úttörő modellezőket, akik jó hajóikkal és eredményeikkel is kitűntek. Hajóikkal, a nagy „A”-kal. karcsútestű, a hullámok há­tán sikló, hófehér vásznú vi­torlásaikkal, amelyek a ma­gyar tengernek éppen úgy sze­­mefényei, mint a nagy, em­bert is szállító testvérei. Ennek a kis hajónak is van vitor­lája, tőkesúlya, szép áramvo­nalas teste, fordulékonysága, és egy sereg versenyzési kész­sége, de egy dologban mégis különbözik a „komoly” hajók­tól: embert nem szállíthat. Mellettük viszont bárki áll­hat. Ott is álltak a legjobbak a vízben és sorra engedték út­jukra a hajókat, akik közül Lengyel Tamásé bizonyult a legjobbnak. A BHG 13 éves „mestere” már régen készülő­dött erre a sikerre. — Szüleimmel itt évről év­re láttunk ilyen hajómodel­lező versenyeket, s kedvet kaptam hozzá. Örülök, hogy ez a modellem jól­ mutatko­zott be, s most újabb terve­ket szövök.­­Tamás és társai már a fel­nőtt kategóriákra készülnek. Úgynevezett „LJ”­hajót kíván­nak építeni, s ez nagyobb és jobb is, mint a mártani, amely nemzetközileg a legismertebb ifjúsági kategóriába tartozik. Csodák sem léteznek, nem kell megijedni. A sok fiú kö­zött egy lány is akadt, aki fel­vette a versenyt és nem is maradt szégyenben. Szalon­­tai Máriának az összetett ver­senyben elért hatodik helye azt bizonyítja, hogy nem kell félni, helyes úton halad a női egyenjogúsítás­­ a hajómo­dellező sportban is. Egy szó, mint száz! A hajó­modellező gyerekek, akik a megyei bajnokságok legjobb­­jaiként, most első ízben jöt­tek össze az Országos Baj­nokságra, az árbocot, a vi­torlát, a hajótestből vízbe­nyúló tőkesúlyt jól ismerik, ügyesen kezelik, s olyan já­ratosak a víz és a széljárás megítélésében, hogy akár fel­nőtt vitorlásba is ülhetnének, ha!... Csak meg kell nőniük, és a kis vitorlásból nagy vitorlás lesz! A mama, aki Pécsről érkezett „szakmai Hogyan is fogja a szelet a vitorla? segítséget” ad PÉTER RÓBERT és NAGY Z. IMRE riportja

Next