Lobogó, 1965. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1965-05-26 / 21. szám
sőt a „csillag” nevet is megérdemlő játékos is akadt a Ferencváros bajnokcsapatában . Elsősorban — igenis — Fenyvesi! Nem csak azért, mert a legnépszerűbb! Kitűnő, s amellett kiváló szellemű játékos, önzetlen és lelkiismeretes, aki okosan fejlesztette tudását. Gyors, bátor, kapura is törő, mégis mindig segítőkész és a tiszta játék, a „fair play” előharcosa. Albert is csillag, mégpedig góllövő csillag. Sőt Mátrai is csillag. Ez a nagyszerű sportoló ezt az évet jobbfedezetként kezdte (akkor még azt hitték, a Gerendás helyére állt Ormai megoldja a középhátvéd-kérdést) aztán átvette a kullancs szerepkörét, ám, ha kellett jobbhátvédet is játszott, már csak a válogatottban betöltött feladatkörére való tekintettel, sőt még jobbszélsőt is. Csak középcsatárt nem , amire annak idején kiszemelték, vidéki gólgyártó és egyben távolugró és gyorsfutó bajnoki mivoltában így lett bajnok a Fradi, amely elkezdte egy szegedi vereséggel... A Szeged csapata remekül szerepelt 1962 őszén Mészáros — Szabó, Portörő, Kürtösi (Sándor) — Dezsőfi, Kővári — Reményik (Makrai), Nemes, Hajós, Polyvás, Gilicz összetételben. Heteken át az első helyeken állt. Óh, hogy elhagyta később szegény egyetemistákat a Ferencváros, veretlenül játszva át a tavaszi évadot (csak az MTK és a Vasas ért el döntetlent vele szemben) No és mit csinált ezalatt a tavalyi bajnok, a Vasas? — Azt hiszem, az volt a baj — mondta Illovszky mester —, hogy elfecséreltük erőnket külföldi kötelezettségek teljesítésével! Hát persze a magyar bajnokcsapat nem vonhatja ki magát nemzetközi szereplések alól. Meg is állta helyét becsülettel, nagy sikerrel. Harmadszor is megnyerte a Középeurópai Kupát, az elődöntőben a bergamói Atalantát, a döntőben a híres nevezetes Bolognát győzve le. Mégpedig — Budapesten —5:1 arányban! Közben azonban a bajnoki mérkőzésekre nem maradt elég ereje és frissesége. A több, mint egy éven át szinte semmit sem pihenő játékosok már a nyári túra utáni első fordulóban is csak nagy szerencsével úszták meg döntetlennel a Pécs ellen. (Danka — Bendes, Kocsis, Csupak — Serédi, Halasi — Györke, Dunai I, Opera, Dunai II, Török.) Tavasszal még a — többek között — még a Debrecentől is kikapva, végleg leszakadtak az élről. IKI VEZETETT AZ ŐSSZEL? A Honvéd! Hová lett? Rövidke sikersorozata megtört az első tavaszi mérkőzésen. Kint, Kispesten, odahaza kikapott a Győrtől, Szusza Feri, az új edző vezetésével egyre jobban szereplő Rába-parti együttestől. Az FTC-től és a Vasastól elszenvedett vereségei után a Honvéd bajnokságáról, sőt helyezéséről már szó sem lehetett. És a Dózsa? Eleinte, mint annyiszor, megint vezetett, még márciusban is. Debreceni és dorogi vereségei után aztán örülhetett, hogy „dobogóra” tudott kerülni — jobb gólaránya révén. Pontja ugyanis ugyanannyi lett, mint a tavasszal kiválóan szerepelt Dorognak. A legjobb vidéki csápját címet elnyerő dorogiak a Vízművektől átigazolt Szuromi, majd Karába megszerzése révén kitűnő jobbszárnyra tettek szert. A Honvédot — Prohászka nélküli, tartalékos csapatukkal — ebben az összeállításban győzték le: Ilku — Pálmai, Lakat, Fellegi — Monostori, Takács — Karába, Szuromi, Varga, Kertes, Cseri. Állt az élen olykor az MTIK is. Sőt viszonylag ő szerepelt az ellenfelek közül a legjobban. Különösen Budapesten, pesti csapatok ellen. A vidékiek ellen azonban sorozatosan csődöt mondott a tudománya. A Komló elleni két mécsesén — például — egyetlen egy pontot tudott csak megmenteni. Az Albert József kezében jól nekiindult Komló Kun (Balogh) — Komlói, Szőcs (Palotás), Jerabek — Perényi, Soós — Garai, Iván (Róna), Göncz (Lutz), Faragó (Nagy), Bartulov gárdájával biztosította bennmaradását az NB I- ben. Leadott három pontot az MTK a Debrecennek is, a Dorognak is. Kikapott Szombathelyen, Salgótarjánban, Győrött. A vidékiekkel szemben ilyen gyenge helytállás eleve megfosztotta az MTK-t a bajnoki remények teljesedésétől. Vigasz: megnyerte az 1963. évi Középeurópai Kupát, a döntőben éppen a védő Vasast győzve le 2:1-re. És mégis csak feljutott a bajnokságban a második helyre! MI VIGASZTALHATTA meg azÚjpesti Dózsát? Más valami! Az, hogy végre 17, sőt 18 évi szünet után újra az ő körükből került ki az év gólrekordere. (Szusza vezetett ugyan 1956-ban a góllövőlistán, de azt a bajnokságot nem fejezték be.) Az új gólkirály, Bene, nem csak 23 góljával, hanem néhány különlegesen eredményes szereplésével keltett valóbán óriási feltűnést. Szombathelyen hat gólt lőtt egyvégtében, a Komlónak négyet (a 7 közt „elszórva”). Kettőt sokszor. Például — az öt közül — az MTK- nak is Ez a gyors, találékony, szemfüles 18 és fél éves fiatalember valóban igazi góllövő. Minden ízével a kapu felé tör látja, érzi (még háttal állva is) a kaput és nem téveszti el a kellő-múló pillanatot. Vele háromra szaporodott jellegzetesen „kapu-érzékű” belső csatáraink száma, Tichy és Albert mellett. A régi nagy gólgyáros belső csatárok, Schlosser és Schäffer, Bodnár és Takács II, Cseh és Sárosi, Zsengellér és Szusza, Deák és a Honvéd-csillagok méltó utódjaiként, sőt azok egy-két-másikát sokban felül is múlva jelentik ők a góllövő „Má'-t. Az 1962 63 ÉVI BAJNOKSÁG VÉGEREDMÉNYE: 1. Ferencvárosi TC 15 győzelem, 7 döntetlen, 4 vereség, 37 pont, 2. MTK 31 pont, 3. Újpesti Dózsa 30, 4. Dorog 30, 5. Bp. Honvéd 29, 6. Győr 29, 7. Pécs 27, 8. Tatabánya 27, 9. Vasas 25, 10. Komló 24, 11. Szeged 23, 12. Debrecen 21, 13. Salgótarján 18, 14. Szombathely 13 pont. KÖVETKEZIK: A győriek diadala Kedvesek, vidámak és szenvedéllyel sportolnak. Játék, szórakozás nekik a fegyver és még valami — egy tárgy, aminek akkora a varázsa, hogy pontosságra készteti az apró hanyagságokat még könnyen elkövető leányokat Igyekezetük sikeres, eredményeik szépek, s arra a gondolatra csábítanak: vajon ki lesz közülük országos és ki világhírű bajnok? May Károly és Cooper hősei helyett... a lőtér csodálatos, ismeretlen világ annak, aki még sosem lépte át kapuját. Bár itt lakik a Marczibányi lőtér szomszédságában, talán naponta elsétál előtte, de még sosem vett annyi bátorságot, hogy belépjen. Meg-megáll néha a kapu előtt, felkapja fejét a lövések hallatára, s eszébe jutnak May Károly, Cooper, s a füzetes regények rettenthetetlen mesterlövészei, akik a feldobott centet keresztüllőtték, mielőtt földrehullott volna. Félénken pillant be a kapun, s lelki szemeivel marcona férfiakat lát maga előtt, akik behunyt szemmel lövik ronggyá puskájukkal a lőlap tizes körét... Igen, például ön,önről beszélek, aki olyan félénken kukkant be a kapun. Nyomja le nyugodtan a kilincset, lépjen be bátran. S a Csodálkozó Látogató — nevezzük ezentúl így — belép a „Marci" kapuján, kissé félénken ugyan, de nagyon kíváncsian, s valami furcsa borzongással várja az izgalmas látnivalókat. Elindul a lövések irányába, aztán megtorpan. Alig akar hinni a szemének. A lőállásokban ugyanis kislányokat talál. 10—14 éves lányok tartják kezükben a puskát! Győzzük meg gyorsan, hogy nem álmodik, hogy ezek a kislányok nem a délibáb játékai. A lányok készségesen válaszolnak. Tessék, kérdezzen tőlük bármit, mi csupán nézői leszünk ennek a kérdezz-feleseknek. A Csodálkozó Látogató elgondolkozik, majd egy puskára pillant, s máris hangzik az első kérdés. — Hány kiló ez a puska? —Két és fél, három kiló — válaszolják kórusban a lányok, a KLK ifjúsági lövészcsapat versenyzői. — És hányszor kell felemelni egy edzésen? — Az edzés a célratartással kezdődik. Itt legalább tizenötször. Utána jön az öt próbalövés, majd a húsz értékelt lövés. Csodálkozó Látogató villámgyorsan összead, kivon, szoroz. Majd elismerően pillant a lányokra: ez legalább 160—200 kiló. Aztán nyomozni kezd. Vajon miért jöttek ide? Kényszerből? Fogadásból? — Te mióta jársz ide? — kérdezi egy szőke, babaarcú lánytól, Jáki Ágnestől. — Másfél éve. — És miért? — hangzik a „keresztkérdés”. — Szeretek sportolni. S a lövészetet szép sportnak találtam. A szüleim először ellenezték, de ma már nagyon örülnek, hogy ezt választottam. — Hát te? — csap le Kós Mártára —, talán te idegnyugtatónak használod a lövészetet? — Nekem minden testvérem ezt a sportot űzi. Az idősebbik bátyám kisöbű puskával versenyez, a fiatalabbik pisztollyal, a nővérem kisöbű sportpuskával„ Én sem akartam kimaradni a családi szokásból. No, persze ez is ok — morfondírozik magában a Csodálkozó Látogató —, de vajon ezen túl mi lehet az életcéljuk ezeknek a lányoknak? Arra biztosan nem gondolnak, mi lesz akkor, ha elvégzik az iskolát. S gyorsan felteszi a következő kérdést. — Halljuk, mi a tervetek, mi lesz, ha elvégzitek az iskolát? — Én kertész szeretnék lenni — vágja rá Jáki Ági. — Én ápolónő — mondja Gellén Káti. — Fodrásznő — hangzik Pintér Mari válasza. Nos, elég ennyi, kedves Csodálkozó Látogató, vagy áruljuk el még azt is, hogy ez a tizenkét lány már szép eredményeket, ért el a versenyeken is: elsők voltak a felszabadulási versenyen és egyénileg Jáki Ági is első helyet ért el. Kós Márta 1963-ban a budapesti serdülő lány bajnokságon első helyen végzett, húsz lövésből 124 körrel, s 1964-ben szintén nagyon jól szerepelt. Elég ennyi? Ha elég, hagyjuk a lányokat tovább sportolni, mert a 45 perces edzési idő gyorsan véget ér. Úgy hisszük, nem volt hiábavaló ez a rövid látogatás. S ha ezentúl elsétál a Marci előtt, ugye már nem May Károly, s Cooper hősei jutnak eszébe, hanem ezek a lányok. Akinek a lövészet sport, szenvedély! Nem úgy, mint a regényhősöknek ... k. Gy.