Lobogó, 1965. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1965-09-22 / 38. szám
BAJNOKOK: az egyik sírt, a másik nem aludt... A Hajdúszoboszlói strand meleg vizében nyújtózkodók csak a felettük elhúzó gépeket látták, majd a távolban, a repülőtér fölött az égen kirobbanó fehér kupolákat, amelyek a fák koronái mögött tűntek el. Ennyit tudtak az országos ejtőernyős bajnokságról, s esetleg még azt, amit a sportújság tudósításaiban olvashattak. Többek között a győztesek, a bajnokok nevét. Talán egy pillanatra fel is ötlött bennük, vajon kik lehetnek ezek a bátor emberek, akik a levegőben szereztek bajnoki címet, hogyan élnek, miként sportolnak, de erre nem kaptak választ. Pedig érdemes velük megismerkedni, ők sem különleges emberek, a sikernek is egyformán örülnek. Vagy mégsem? Hiszen egyikük sírt, a másikuk nem aludt a szép győzelem után... Aki nagyon tud akarni A nyitott ablakon a nyárutó éjszakai hűse áradt a szobába. A falu felől kutyaugatás hallatszott, de ez nem zavarta a békésen szunnyadó ejtőernyősöket, akik a nehéz versenynap után fáradtan pihentek. Csendes szusszanások töltötték meg a szobát, csak egyetlen ember feküdt nyitott szemmel, Samu Ferenc, az ITRK sportolója, az 1965. évi ejtőernyős bajnok. Lassan félrefordulva, csendesen szólt a másik ágy felé: — Laci, fenn vagy? Miklós László, a válogatott keret edzője felriadt álmából. — Mi van, Samu? — Lacikám, segíts nekem! Én még annyi mindent szeretnék... — Beszélj, Samu! Mondj csak el mindent. Én beléd nem láthatok ... Fél éjszaka folyt a szó, csendben, suttogva az edző és a bajnok között. Közben újrapergett előttük a bajnokság valamennyivel ÖTÖDIKESEK VOLTAK Magyarul beszélő jugoszláv filmdráma Bemutató: szeptember 30. sényszáma, szóba kerültek a 27 éves sportoló pozitívumai, hibái. Hét évvel ezelőtt ugrott ki először a gépből, s azóta több mint 360-szor lebegett ég és föld között. Négy éve tagja a válogatott keretnek, több nemzetközi versenyen is részt vett. Itthon, az edzéseken, a versenyeken mindig nagy önbizalommal versenyez, jó eredményeket érel, külföldön viszont „elfelejti” önmagát. Erről is szó esett. — Samu, te pedig annyira tudsz koncentrálni — így az edzője. Valóban tud. Amikor versenyez, szinte mindent „kikapcsol” maga körül, s így adódnak olyan időszakai, amikor egyszerűen nem tud rosszat ugrani. Az idei bajnokságon a stílusugrási gyakorlatokat 11,2 11,2 11,8 másodperc alatt végezte el. Az ezerméteres célbaugrásban először a cél középpontjában ért földet, másodszorra 34 centire, s a harmadiknál „átesett a ló túloldalára”. Annyira akart, hogy végül valamiféle „rövidzárlat” állt be, s 5,52 méterre ért célba. — Nem is tudom, mi volt velem. Szinte azt sem tudtam, mit csinálok. Jóformán semmire sem emlékszem. — Látod, Samu. Ezt a versenylázat kell külföldön is csökkentened. Akkor jobban tudod majd segíteni a csapatot is — hangzott az edzői jótanács. Csendesen, szótlanul hallgatta. Tudja ő ezt, s el is éri majd, mert akarja. És akkor nem csupán kétszeres országos bajnok lesz, hanem nemzetközileg is elismert sportoló. Ezzel az elhatározással fejeződött be a fél éjszakán át tartó beszélgetés, amely után a bajnok és az edző nyugodtan hajtották fejüket álomra. Tizenhat férfi előtt A repülőtér szegélyén, a felkészülési helyen a fiúk mosolyogva néztek össze, csóválták a fejüket, s ezt mondták: — Ilyet még nem láttunk! Bajnokságot nyert és bőg. Hát igaz, ami igaz, Benkó Ilona, az ejtőernyős női egyéni bajnok, amikor megtudta, hogy bajnok lett, odaszaladt az edzőjéhez, Miklós Lászlóhoz, s sírva borult a vállára. — Jól van, na! De miért sírsz? — Én ezt nem érdemeltem meg — szipogt a bajnokhoz nem méltó szipogással, s alig lehetett megvigasztalni. — Ugyan! Miért ne érdemelted volna? — bizonygatták. — Mert nem volt itt Erzsi, mert, szóval... Szóval csupán az járt az eszében, hogy a bajnokságon betegsége miatt nem indult az esélyes Stanek Erzsébet, aki kétségkívül képzettebb versenyző. Aztán egy másik kislány, aki szintén számításba jött az első helyre, szintén lemaradt a küzdelemben, ő pedig közben szép lassan és biztosan érte el jó eredményeit. Hogy milyen jókat, azt legjobban bizonyítja a célbaugrásban elért helyezése. A férfiak 27-es mezőnyében a 11. helyen végzett, s így még tizenhat fiút utasított maga mögé. Ez különösen akkor figyelemre méltó, ha tekintetbe vesszük, hogy Benkó Ilona mindössze 21 éves, csupán egy éve válogatott kerettag, eddig 170 az ugrásainak a száma, s még csak II. osztályú versenyző. Egy kicsit talán „szabálytalanul” is lett bajnok, hiszen az országos bajnoki címért csak első osztályú sportoló küzdhet. Kivételt képez, ha a sportág vezetői külön engedélyezték, mégpedig azzal a céllal: hadd versenyezzenek, fejlődjenek a fiatalok, szokjanak hozzá a nagyobb felkészülést kívánó küzdelmekhez. Benkó Ilona, a csöndes zárkózott, ifjú bajnok jól „hozzászokott”, az első helyet szerezte meg. Győzelmének értékéből senki semmit sem vonhat le. A bajnoki érem mindenképpen fényesen csillog. Egy kicsit kár is volt könnyekkel homályosítani. P. N. Az egész családnak szerez örömet televízió antennával Az ország valamennyi televízió adóállomásához jó vételi lehetőséget biztosítanak antennáink. A szükséges típus kiválasztható a SZAKÍZIGETEKBEN Ugyanitt kaphatók szerelési elemek és levezető szerelvények. Vidékre utánvéttel szállít: 8. sz. KERAVILL bolt, Bp., Lenin körút 22. 63. sz. KERAVILL bolt, Bp. Vm. Üllői út 60-62 Gyártja: HÍRADÓTECHNIKAI VÁLLALAT