Lobogó, 1965. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1965-08-11 / 32. szám

A vörös salakon sűrűn pattog a fehér teniszlabda. Az egyik játékos magas, izmos, rob­banékony, szemmel láthatóan fia­talabb ellenfelénél. Mégis ő iz­zad jobban, egyik salokból a másikba fut a jól helyezett lab­dák után, aztán ejtés következik, és bármennyire is gyors , nem éri el. A Margitsziget kora dél­utáni sétálói közül többen meg­állnak a Honvéd sporttelepnél. Valaki azt mondja hangosan: — Nézd a Lajost, teniszezik! A következő pillanatban vége a játszmának. Lajos, a vesztes, nem más, mint a válogatott csa­tár, Tichy Lajos. Csapzottan siet a hálóhoz, kezét nyújtja a győz­tesnek: — Köszönöm, a játékot, vezér­őrnagy elvtárs. Jól megfuttatott! Egy bajnoki focimeccsen sem izzadok annyit, mint ön ellen két játszmában. A vezérőrnagy, Borbás Máté, mosolyog és tréfásan így szól: — Hát milyen kondíciója van, sporttárs? Amikor olyan fiatal voltam, mint maga, egy délelőtt két mezei futóbajnokságot nyer­tem, és délután bajnoki meccsen futballoztam. — Hát a vezérőrnagy elvtárs futballozott is? — Harmincegy évig! Nem is gondolja, kivel kezdtem egy csa­patban. — Nem. — A Baráti Lajossal... » S­zegeden 35 évvel ezelőtt egy 16 esztendős, vékonydongá­­jú fiú egyik napról a másikra bekerült a SZAK első osztályú csapatába. Ott játszott Baráti La­jos és Albert József is. A kilenc Borbás-gyerek közül egy még al­kalmi munkához is jutott: a SZAK elnöke, begvári Back Bernát malomtulajdonos, segéd­munkásként felfogadta Mátét. Évek múlva Angyalföldön, a hajógyárban lett hegesztő. „Ti­zenkét órát dolgoztunk, aztán rongyos dreszben sötétedésig rúgtuk a labdát. Edzés végén sorba adtuk a lavórt...” 1941 tavaszán a munkáscsapat, a Ganz Hajó bajnokságot nyer a Cégliga első osztályában. A bal­­összekötő: Borbás Máté. 1948-ban bevonul, de még 1952- ben is — mint alezredes — ha­jógyári színekben játszik. Ami­kor elbúcsúztatják, egy ezüst cigarettatárcát kap emlékbe, raj­ta a felirattal: „A sportszerű já­tékos mintaképének, a mi Ma­­tyinknak". „Harmincegy évig futballoztam, de nem emlékszem rá, hogy akár egyszer is figyelmeztetett volna a játékvezető." A hajógyár után még kilenc évig játszik a helyőrségbajnok­­ságban. Túl a negyedik X-en, tá­bornoki rangban, hétről hétre a csapat motorja: „kétlábas csa­tár”, sohasem jön zavarba, kivá­lóan osztogat, és eredményes a befejezésben is. A zöld gyepen, sportmezben mindenki egyenlő; akik nem is­merik, a „maratoni ember”-nek nevezik. Fáradhatatlan, mint a munkában, a magasszintű tanu­lásban, s a parancsnoki poszton. 1961-ben, 46 éves korában jelké­pesen szögre akasztja a futball­­cipőt , de a sporttól nem tud megválni. Azóta teniszezik. Ver­senyszerűen. Az Akadémia csa­pata a Budapest-bajnokságban küzd. V­alóban, nehéz lenne megvál­ni a rendszeres sportolástól. Maholnap ötvenéves leszek, de fiatalnak, frissnek érzem magam. Nem emlékszem, mikor voltam utoljára beteg. Ha csak lehet, na­ponta edzem. S a személyes példamutatás a leghatásosabb propaganda a test­nevelés népszerűsítésében. „Soha annyian nem teniszeztek például az Akadémián, mint amióta a parancsnok is játszik." — Ma már mindenki csinál valamit nálunk, mozog, torná­­szik, játszik, túrázik —­­saját örömére, szórakozásból vagy ver­senyszerűen. A legkomolyabb ta­nulás, felkészülés mellett is meg­találjuk rá a módot. Vigyázunk: a sport ne váljon munkává, kényszerré, mert csak addig fris­sít, nemesít, míg játék, míg ■örömmel, kedvvel csinálják. S ez a sportszeretet jellemzi mind a hat Borbás-gyereket. Va­lamennyien sportolnak. A leg­idősebb a 23 éves Máté, munka­helye az Április 4. Gépgyár, Bu­dapest I. osztályú válogatottal járt az NDK-ban, 19 éves koráig a Honvéd NB I-es ifjúsági csa­patában játszott. „Arra tanítom, a labda mindig gyorsabb, mint a játékos." Csapatba kívánkozik már a 11 éves Pisti is. A 18 éves Klári és a 16 éves Margit a te­niszpályák szorgalmas látogatója. Kati most tanulja az ütőfogást. A legtehetségesebb a legkisebb, a 8 éves Imi. „Ritka gömbérzéke van! Annyi labda van otthon, mint egy kisebb edzőpályán.’’ Ér­dekes: mindegyikük tud kerék­pározni, bár soha senki nem ta­nította őket. Amikor elbúcsúzunk, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia pa­rancsnoka a Postás elleni baj­noki teniszmérkőzésre készülő­dik. — Augusztusban pedig indulok az országos veterán­ bajnokságon. Nem adom meg egykönnyen ma­gam ... Bujtor Frigyesnek, a teniszvá­logatott szakvezetőjének szokta tréfásan mondani: „Mire nyug­díjba megyek, elérem az elsőosz­tályú szintet a teniszben is.” ILKEI CSABA Így fogd az ütőt, kisfiam ... A ..maratoni" ember, Borbás Máté vezérőrnagy UNIVERSIADÉRA KÉSZÜLNEK Bátori István Budapesten született,­947. február 17-én. Felvételét kérte a Testnevelési Főiskola tanárképző karára, a leve­lező tagozatra. A Csepel Vas és Fém­művek tisztviselője. 1962 óta a Cse­pel SC atlétája. Edzője Zsigmond Mátyás. 1994 óta a válogatott keret tagja. Kétszeres utánpótlás, négysze­res ifjúsági válogatott. I. oszt. spor­toló. Legjobb eredménye 100 m-en 10,5, 700 m-en 71,5, 400 m-en 48,9 m­p. Medovárszki János Békéscsabán született, 1937. októ­ber 17-én. A Testnevelési Főiskola H. évf. levelező hallgatója a tanár­képző karon. A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium tanára. 1964 óta a Békéscsabai Dózsa atlétája. Edzője Túsz Ferenc. 1957-ben került be elő­ször az atléta-válogatottba, azóta összesen húsz alkalommal volt válo­gatott. Legjobb eredménye magasug­rásban 700 cm.­­ Noszály Sándor Nagykállón született, 1940. március 8-án. 1963 őszén végzett a Testneve­lési Főiskola tanárképző karán. Az Egyesített Tiszti Iskola testnevelő ta­nára. 1956 óta a Bp. Honvéd SE at­létája. Edzője Báthori Béla. 1957-ben került be először a válogatottba, az­óta összesen húszszor volt válogatott. Érdemes sportoló. Legjobb eredmé­nye magasugrásban 708 cm (1962-ben és 1963-ban érte el). A szófiai Uni­­versiadén magasugrásban 199-cel ha­todik volt. Damásdi Györgyi Budapesten született, 1944. novem­ber 18-án. A Gyógypedagógiai Ta­nárképző Főiskola nappali tagozatá­nak II. évf. hallgatója. 1959 óta az OSC tőrvívója. Edzője Szabó László. 1967-ben került be először a vívó-vá­logatottba, kilencszeres válogatott, I. osztályú sportoló. 1967-ben Buda­­pest-bajnok­ságot nyert egyéniben. 1964-ben pedig, az Ifjúsági vívó-világ­bajnokságon az ötödik helyet sze­rezte meg. Lendvay László dr. Mohácson született, 1937. szeptem­ber 19-én. 1963-ban végzett a Buda­pesti Orvostudományi Egyetemen. A Bp. Honvéd SE orvosa. 1964 óta a Bp. Honvéd SE párbajtőrözője. Ed­zője Szűcs János. 1961-ben került be először a válogatottba, azóta össze­sen 17-szeres válogatott. I. osztályú sportoló. Az 1961-es szófiai Univer­­siadén az aranyérmet nyert tőrcsa­pat, valamint az 1963-as, Porto Aleg­­re-i, ezüst­érmes magyar párbaj­­tőrcsapat tagja. Préda István Budapesten született, 1941. április 26-án. A Budapesti Orvostudományi Egyetem IV. évfolyamú hallgatója. 1960 óta az OSC vívója (párbajtőr). Edzője Tarr István. 1960-ban került be először a válogatottba, azóta ösz­­szesen 11-szer kapott helyet benne. I. osztályú sportoló. Háromszor nyert magyar bajnokságot. Az 1963- as Universiadén a párbajtőrben má­sodik helyezett csapatunk tagja volt. Hernádvölgyi István Budapesten született, 1944. július 5-én. A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem n. évf. hallgatója. A Kohó- és Gépipari Minisztérium mű­szaki gyakornoka. 1967 óta az FTC műugrója. Edzője Garamváry Ven­cel. Ez idén kétszer szerepelt az if­júsági válogatottban. I. osztályú spor­toló. 1961-ben országos ifjúsági to­­ronyugró-bajnokságot nyert, az idén pedig a fedettuszodás műugró-baj­­nokságban lett első. Bokros Zsuzsa Budapesten született, 1947. március 5-én. Az idén végezte el a Teleki Blanka Általános Gimnázium negye­dik osztályát. A Testnevelési Főis­kola tanárképző karára adta be fel­vételi kérelmét. 1962 óta a BVSC röplabda-játékosa. Edzője Orbán Gyu­la. 1962-ben került be először az or­szágos ifjúsági válogatottba, s ott tizenkétszer szerepelt. Négyszeres nagyválogatott, I. osztályú sportoló. Tüske Ferenc Hercegszántón született, 1942. de­cember 21-én. Az Adatorvostudomá­­nyi Egyetem v­. évf. hallgatója a nappali tagozaton. 1962 óta az Állat­­orvostudományi SE röplabdázója. Ed­zője Barna Béla. 1961-ben került be először a válogatottba, azóta össze­sen 36-szor szerepelt benne. Érde­mes sportoló. A bukaresti EB-n má­sodik, a tokiói olimpián 6. helyezést elért magyar csapat tagja. Bodnár András Ungváron született, 1942. április 9- én. A Budapesti Adatorvostudományi Egyetem II. évf. hallgatója, a nap­pali tagozaton. 1963 óta az OSC vízi­­labda-játékosa. Edzője Bartalis Ist­ván. 1958 óta 25-szörös válogatott. Ér­demes sportoló. Tagja volt a lipcsei EB-n (1962) első, a római olimpián harmadik, a tokiói olimpián első, a szófiai Universiadén harmadk, a Porto Alegre-i Universiadén első he­lyet elért csapatnak.

Next