Lobogó, 1966. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-05 / 1. szám
AMIT A VENDÉG NEM LÁT... Nyomozás a Gellértszálló labirintusában Pelberreg a házi telefon a Gellért szálló egyik — ízléses, modern bútorokkal berendezett — szobájában. „Halló, itt a központ. Interurbán vonalat adok Rómából. Halló! Si, signor, Róma!” A vonal túlsó végén kellemes női hang. A vendégek sosem láthatják a tulajdonosát. Vajon ki rejtőzik a vonal túlsó végén?__ ... Fehér asztalok, cigány muzsika. Nesztelen léptű pincérhad lesi a vendégek óhaját. „Egy fatányérost kérek!’. „Igenis, hozom”. „Pincér, egy Wellington bélszínt”. „Azonnal!”. A pincérek eltűnnek egy ajtó mögött. Néhány perc és már megjelennek — a tálcákon ízletes húsok, szakács-műremekek. Vajon micsoda rejtélyes „terülj asztalkám” várja őket az ajtó mögött? ... ... Félhomály, táncritmusok — a Gellért bárja. Az asztaloknál halk, disztingvált dugó-pukkanások, gyöngyözve csordul a poharakba a pezsgő, a Martini, a Badacsonyi. Tíz üveg, száz üveg, ezer. Vajon honnan varázsolják elő a lehűtött sokféle italt, hol rejtőznek a nemes borok, a habzó pezsgők, a különleges likőrök? E rejtélyek megfejtésére indultunk el a Gellért-szálló labirintusában. A riporter, mint Sherlock Holmes, a fotós, mint hűséges famulusa, Watson. Álszakáll, nagyító helyett blokkfüzet és fényképezőgép. A megtévesztés tökéletes volt: újságíróknak véltek bennünket. Elsőként a sok titkot rejtő pince felé vettük utunkat. Badacsonyi szürkebarát, Martini, rum, likőr és pálinka — mindent egy helyen: az italraktárban találhatunk a klíma gépház Odalent csend, félhomály, hőség. Az egyik vasajtón felírás klíma gépház. Belopakodtunk A gépész keresztkérdéseink alatt hamarosan „megtört”, s töredelmesen vallott a titokzatos helyiség rendeltetéséről és gépeiről. — A Gellért bárjának elhasznált levegőjét kiszívja a gép. A hegyről beáramló friss levegő vízfüggönyön halad át, hogy tiszta legyen, majd szűrőkön keresztül lekompenzáljuk, s úgy áramlik át a porlasztó kamrán keresztül a bárba, miközben fenyőtablettákkal szagosítjuk. Íme a Gellért, ahol még a levegőt is „megmossák” mielőtt a kedves vendég belélegzi...! AZ ITALRAKTÁR Még magunk sem sejtettük, hogyan fogunk kitalálni végül ebből a labirintusból, mégis hősiesen mentünk tovább. Fáradozásunk jutalma: elérkeztünk az italraktárhoz, az italkedvelők Mekkájába. Húszezer palack bort, nyolcezer palack sört, s temérdek italkülönlegességet őriznek a roskadozó polcok. Az italraktárost nem lehet zavarba ejteni, bármit „rendelünk” — már mutatja is. — Gordon Gin! Az egyik polcra mutat. — Martini! Egy egész ládával. — Bambi? Széttárja a kezét, sajnos azzal nem szolgálhat. Kifogyott. A KONYHA ínyenceik figyelem: eljutottunk a konyhába. A vendégsereg óhajait tizenhat szakács (a szakácsművészet Érdemis és Kiváló mesterei, többszörös Gundel-díjasok) és 87 főnyi személyzet, no meg 47 pincér elégíti ki. — Milyen különlegességeket tudnak készíteni? — hangzik az első keresztkérdés. — Például őzgerincet Pahlen-módra. Kérdő tekintetünkre magyarra fordítják az étel nevét. — Paraj puding, spagetti, burgonya, s az őzgerinc leöntve madern borral. Hidegkonyhai készítményeinkből is ajánlhatunk? — Tessék (Evés közben jön meg az étvágy — még elméletben is). — Crevette-szokték. Ez nem más, mint rák plusz francia saláta, lányak, majonézes mártás rákollóval. Az ízletes társalgást egy pincér rendelése szakítja félbe. Egy Chateaubriand-t kérek! A rendelt Chateaubriand nem a híres francia írót, hanem dupla bifszteket jelent. Ismét tanultunk valamit ... A TELEFONKÖZPONT Bűvészmutatványnak is beillő, a amit a két telefonos kisasszony végez a rájuk bízott negyven vonallal és 400 mellékállomással. S miközben szemkápráztató ügyességgel kapcsolnak, négy nyelven tárgyalnak, intézkednek. A vendég kívánsága szent. — Halló, a férjem a Queen Mary hajón utazik. Szeretnék beszélni vele. Teljesítik. — Halló, kérek egy szabad vonalat. Reggel tíz óra van. Nem tudják teljesíteni. — Egyébként bármit, gyorsan és pontosan — mondja Margitka, azaz Dávid Károlyné, a mosolygó arcú fiatal telefonos. — Ha Madridot kérik, egy-két perc múlva kapcsolom. Ha Békéscsabát, akkor úgy fél óra múlva. Hja, ez a hazai interurbán vonal. —Miért szép ez a mesterség? — Megismeri az ember a külföldi vendégek életmódját, körülményeit, szokásait. Sokszor megkérnek hogy intézzek el helyettük különböző üzleti ügyeket, tárgyalják az impexekkel. Angol, francia, és német nyelven beszélek, s lassan még több nyelvvel megismerkedem. Cseng a telefon. — Halló — szól bele a kagylóba és felderül az arca — Karcsi? Igen, én. Hagyjuk nyugodtan telefonálni. A férje keresi. Ez kivételesen magánbeszélgetés. A vendégek ha meg vannak elégedve, beírnak a vendégkönyvbe. Szirmai Albert, az Amerikából hazalátogató híres zeneszerző például egyik dalának, a Szív küldinek néhány taktusát kottázta be. Mi nem dallal, mindössze a fenti képes riporttal szeretnénk nyugtázni a szálló dolgozóinak lelkiismeretes, pontos munkáját. Szív küldi szívnek, szívesen. Szöveg: KÁRPÁTI GYÖRGY Kép: NAGY Z. IMRE Kukták, szakácsnők, szakácsok szorgoskodnak a Gellért hatalmas, modern konyhájában Margitka munkábana szálló házi telefonközpontjába