Lobogó, 1966. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1966-07-06 / 27. szám

s zöld színű folyadék «■.­ — Milyen balesetekre tetszik gondol­ni?. — Furcsákra! — mondta G. elvtárs, és felállt az asztala mellől. — Furcsák­ra azért, mert nehezen elképzelhető, hogy egy üzemben tűz üt ki, és a tűz gócpontja közelében nincs semmiféle elektromos berendezés, dohányzó em­berek sem fordulnak ott meg, semmi olyan anyag nem található ott, amely tűzesetet idézne elő. Vagy például... Kisiklik egy vonat, és a legalaposabb vizsgálat sem tudja a baleset okát fel­deríteni. A váltók állításával nem volt baj, a sínek állapota kielégítő, a for­galmi szolgálattevő szabályosan látja el a feladatát ... És a vonat mégis ki­siklik. És ráadásul . . semmi látható oka a kisiklásnak nincs, illetve, amit találunk, ami rendellenességet felfe­dünk, az sem alkalmas magában pél­dául egy gyorsvonat kisiklatására Ért engem, ugye-" A térképhez hajoltam, és miközben az ábrákat nézegettem így válaszoltam: — Tehát a különleges események be­következnek ... de az azokat kiváltó okok eltűnnek. Azokat a nyomokat — ha jól értem erre gyanakodnak G. elv­­társék — valaki, vagy valakik eltün­tetik. G. elvtárs rámmosolygott. Egy kör­zőt vett elő, és körívet rajzolt a fővá­ros köré — Nézze kérem ... Pilis ... Cegléd­­bercel: vonatkisiklás. Újabb körívet, kisebb sugarút raj­zolt. — Kispesti Remiz... Hofherr és Schrantz... Ganz hajógyár: három tűz­eset. És mindez szinte hetek alatt. El­képzelhető, hogy az esetek között sem­miféle kapcsolat nincs. Sokáig nekünk is ez volt a feltevésünk. De... ezt a hozzáállásunkat megdöntötte az a tény, hogy sehol, semmiféle a balesetet elő­idéző okra, nyomra nem bukkantunk. — És a büntettek elrendeződése, te­rületi közelsége.. — Nézze Fóti elvtárs ... Egyelőre ne beszéljünk bűntettekről. Ez csak felte­vés. Balesetekről beszéljünk, hiszen ed­digi vizsgálataink is „csak” a balesetek okának felderítését célozták. Ezek a balesetek nagyon Pest környékén tör­téntek. Úgy tűnik, mintha egy pesti székhellyel dolgozó bűnbanda tevé­kenységével állnánk szemben — persze csak akkor, ha nem véletlen balese­tekről van szó. A véletlen balesetek el­len szól, hogy mindez rendkívül rövid időszak alatt történt, és az, hogy mind­össze kétfajta esemény ügyében kellett nyomoznunk. Vonatkisiklás, illetve üze­mi tűzeset. Vagyis ... olyan balesetek ügyében szálltunk ki, amelyeket akár egy személy is előidézhet, és amely mégis az egész társadalomnak okozhat súlyos károkat. G. elvtárs a páncélszekrényhez lé­pett és néhány sokszorosított papírköte­­get tett az asztalra — Németország nyugati megszállási zónáiban egyre határozottabb fasiszta szervezkedés folyik. A nyugaton ma­radt fasiszta korifeusok a hazánkból el­rablott pénzösszegek felhasználásával újjárendezik a soraikat. A „Turul” Bajtársi Szövetség, a Nyilaskeresztes Párt, az Ébredő Magyarok Szövetsége, a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség az elmúlt hónapokban viharos erejű agitációba kezdett. Szinte elárasztották hazánkat a kiadványaikkal. Főleg az egykori nyilas pártszolgálatosok címére küldik, juttatják el kiadványaikat. Ezekben az iratokban szabotázsakciók­ra buzdítják mindazokat, akik a régi rend haszonélvezői voltak. Úgy tapasz­taljuk, hogy kiadványaikkal leginkább a volt katonatiszteket veszik célba Közülük sokan a rendőrségnek átad­ták a címükre érkezett küldeménye­ket... de lehet, hogy nem mindegyik példány jutott el mihozzánk — Értem a feladatot! — álltam fel. — Jelentem, hogy nagyon figyelni fo­gunk. Kérem, hogy a térképet, az ed­dig készült feljegyzésekkel magammal vihessem Már az ajtóban voltam, amikor G. elvtárs megállított. — És tudja kérem... a polgári la­kosságra az eddiginél jobban kellene támaszkodnunk. Ezek az akciók — ha nem egyszerű balesetek csupán — az egész társadalom ellen irányulnak Most kezdjük az ország újjáépítését szolgáló hároméves tervünket A nép­gazdaságnak minden fillérre szüksége van! A szabotázsakciók pedig milliókat lopnak ki a nép zsebéből .. Visszatérve az irodámba összehívtam az elvtársaimat. Hiszen elképzelhetet­len minden nyomozói siker a többiek, együttműködése nélkül. A bűnüldözés — és ezt nem lehet elégszer leírni — soha nem egyetlen ember munkája; egész kollektívák egyesítik erőiket, és csak így sikerül úrrá lennünk a bűn fölött. ... Tehát, összejöttünk a térkép elé, mindannyian. Néztük a kék karikákat, és a számokat, amelyek a keletkezett károk összegét közölték velünk. Elol­vastuk a Nyugat-Németországból be­csempészett röplapokat, és bennük is egyre határozottabb körvonalakat öl­tött a gyanú: tudatos szabotázsról van szó. B. rövid számvetést csinált. Ebből ki­derült, hogy ha valóban politikai bűn­tettek sorozatával állunk szemben, ak­kor egyetlen kéz működhetett. Mégpe­dig egy pesti lakos. Hiszen . . minden bűncselekmény színhelyéről még aznap visszatérhetett és elvegyülhetett a mil­liós főváros tömegei között. Érdekesnek látszott ez a felfedezés. De még izgalmasabb az a következte­tésünk, hogy olyan emberrel állunk A választásokra elszabadulnak. Sikerük nyugtalanítja Németor­szágot. Semmit sem felejtettek. Semmit sem értettek meg.

Next