Lobogó, 1966. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-06 / 27. szám
s zöld színű folyadék «■. — Milyen balesetekre tetszik gondolni?. — Furcsákra! — mondta G. elvtárs, és felállt az asztala mellől. — Furcsákra azért, mert nehezen elképzelhető, hogy egy üzemben tűz üt ki, és a tűz gócpontja közelében nincs semmiféle elektromos berendezés, dohányzó emberek sem fordulnak ott meg, semmi olyan anyag nem található ott, amely tűzesetet idézne elő. Vagy például... Kisiklik egy vonat, és a legalaposabb vizsgálat sem tudja a baleset okát felderíteni. A váltók állításával nem volt baj, a sínek állapota kielégítő, a forgalmi szolgálattevő szabályosan látja el a feladatát ... És a vonat mégis kisiklik. És ráadásul . . semmi látható oka a kisiklásnak nincs, illetve, amit találunk, ami rendellenességet felfedünk, az sem alkalmas magában például egy gyorsvonat kisiklatására Ért engem, ugye-" A térképhez hajoltam, és miközben az ábrákat nézegettem így válaszoltam: — Tehát a különleges események bekövetkeznek ... de az azokat kiváltó okok eltűnnek. Azokat a nyomokat — ha jól értem erre gyanakodnak G. elvtársék — valaki, vagy valakik eltüntetik. G. elvtárs rámmosolygott. Egy körzőt vett elő, és körívet rajzolt a főváros köré — Nézze kérem ... Pilis ... Ceglédbercel: vonatkisiklás. Újabb körívet, kisebb sugarút rajzolt. — Kispesti Remiz... Hofherr és Schrantz... Ganz hajógyár: három tűzeset. És mindez szinte hetek alatt. Elképzelhető, hogy az esetek között semmiféle kapcsolat nincs. Sokáig nekünk is ez volt a feltevésünk. De... ezt a hozzáállásunkat megdöntötte az a tény, hogy sehol, semmiféle a balesetet előidéző okra, nyomra nem bukkantunk. — És a büntettek elrendeződése, területi közelsége.. — Nézze Fóti elvtárs ... Egyelőre ne beszéljünk bűntettekről. Ez csak feltevés. Balesetekről beszéljünk, hiszen eddigi vizsgálataink is „csak” a balesetek okának felderítését célozták. Ezek a balesetek nagyon Pest környékén történtek. Úgy tűnik, mintha egy pesti székhellyel dolgozó bűnbanda tevékenységével állnánk szemben — persze csak akkor, ha nem véletlen balesetekről van szó. A véletlen balesetek ellen szól, hogy mindez rendkívül rövid időszak alatt történt, és az, hogy mindössze kétfajta esemény ügyében kellett nyomoznunk. Vonatkisiklás, illetve üzemi tűzeset. Vagyis ... olyan balesetek ügyében szálltunk ki, amelyeket akár egy személy is előidézhet, és amely mégis az egész társadalomnak okozhat súlyos károkat. G. elvtárs a páncélszekrényhez lépett és néhány sokszorosított papírköteget tett az asztalra — Németország nyugati megszállási zónáiban egyre határozottabb fasiszta szervezkedés folyik. A nyugaton maradt fasiszta korifeusok a hazánkból elrablott pénzösszegek felhasználásával újjárendezik a soraikat. A „Turul” Bajtársi Szövetség, a Nyilaskeresztes Párt, az Ébredő Magyarok Szövetsége, a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség az elmúlt hónapokban viharos erejű agitációba kezdett. Szinte elárasztották hazánkat a kiadványaikkal. Főleg az egykori nyilas pártszolgálatosok címére küldik, juttatják el kiadványaikat. Ezekben az iratokban szabotázsakciókra buzdítják mindazokat, akik a régi rend haszonélvezői voltak. Úgy tapasztaljuk, hogy kiadványaikkal leginkább a volt katonatiszteket veszik célba Közülük sokan a rendőrségnek átadták a címükre érkezett küldeményeket... de lehet, hogy nem mindegyik példány jutott el mihozzánk — Értem a feladatot! — álltam fel. — Jelentem, hogy nagyon figyelni fogunk. Kérem, hogy a térképet, az eddig készült feljegyzésekkel magammal vihessem Már az ajtóban voltam, amikor G. elvtárs megállított. — És tudja kérem... a polgári lakosságra az eddiginél jobban kellene támaszkodnunk. Ezek az akciók — ha nem egyszerű balesetek csupán — az egész társadalom ellen irányulnak Most kezdjük az ország újjáépítését szolgáló hároméves tervünket A népgazdaságnak minden fillérre szüksége van! A szabotázsakciók pedig milliókat lopnak ki a nép zsebéből .. Visszatérve az irodámba összehívtam az elvtársaimat. Hiszen elképzelhetetlen minden nyomozói siker a többiek, együttműködése nélkül. A bűnüldözés — és ezt nem lehet elégszer leírni — soha nem egyetlen ember munkája; egész kollektívák egyesítik erőiket, és csak így sikerül úrrá lennünk a bűn fölött. ... Tehát, összejöttünk a térkép elé, mindannyian. Néztük a kék karikákat, és a számokat, amelyek a keletkezett károk összegét közölték velünk. Elolvastuk a Nyugat-Németországból becsempészett röplapokat, és bennük is egyre határozottabb körvonalakat öltött a gyanú: tudatos szabotázsról van szó. B. rövid számvetést csinált. Ebből kiderült, hogy ha valóban politikai bűntettek sorozatával állunk szemben, akkor egyetlen kéz működhetett. Mégpedig egy pesti lakos. Hiszen . . minden bűncselekmény színhelyéről még aznap visszatérhetett és elvegyülhetett a milliós főváros tömegei között. Érdekesnek látszott ez a felfedezés. De még izgalmasabb az a következtetésünk, hogy olyan emberrel állunk A választásokra elszabadulnak. Sikerük nyugtalanítja Németországot. Semmit sem felejtettek. Semmit sem értettek meg.