Lobogó, 1966. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1966-12-28 / 52. szám

Tudósítássorozat az első magyar űrhajó fantasztikus útjáról Heltai és Jéna felugrik, mintha pa­rázsra léptek volna. — Hallottad? - kérdi Jéna.­­ Ez Bence hangja. — Hallottad? - a visszhang most Solti ajkáról hangzott hitetlenkedve. — Forduljatok meg, gézengúzok! Látunk és hallunk benneteket! A mennyezetről Heltai és Jóna el­képedt arccal nézett feléjük.­­ — Hol vagytok, honnan beszéltek? — Az űrállomás agyából! — feleli Bence. — Ne ugrassátok, gyertek elő — mondja Heltai. — Induljatok el, irányítlak bennete­ket - szólal meg tisztán Solti hangja. Bence és Solti az opálszínű folyosókat jelző fénycsíkok nyomán néhány perc alatt magukhoz irányítják Jónát és Hét­tőit.­­ Megdöbbenésüket csak mo­solyogva fogadják, amikor a terem mennyezetére varázsolják az űrállomás különböző részeit, köztük a „növény­zetet" . Ismét látják a már ismert termeket is, aztán újra a Buda 4-et rejtő csarnok válik láthatóvá. Jóna iz­gatottan felkiált: — No, menj további — Felé fordul­nak.­­­­ Itt biztonságban vagyunk és mindent látunk ... Lépjünk egy meré­szet ... Fordítsuk el a terem vezérlő­gombját. A bizarr ötletet megdöbbenve fo­gadják, Bence már-már tiltakozna is, de látja elszánt arcukat. A falból ki­emelkedő kúphoz nyúl. Nyomására semmi sem történik, húzására sem. Ek­kor enyhén jobbra csavarja . Apró kattanás hallatszik, kialszik a terem világítása, csak a mennyezeti látómező fluoreszkál szemet nyugtató fénnyel, s rajta tökéletes a kép. Olyan hang üvölt, mint amikor nagy sebességű tur­binákat kapcsolnak be. Fejüket hátra­vetve megbabonázva figyelik, mi tör­tént. Négy robotgép lendül a Buda 4 fölé. Ismét felvillannak a kékes fények, a nyílások helyét behegesztik vagy ra­gasztják. A rakétától néhány méterre a csarnok padozatából karcsú állvány­­híd emelkedik fel. A robotok ismét a hajóra tapadnak és a több ezer kilós testet lebegve a hídra helyezik.­­ A robotok sietve eltűnnek, a csarnok kupolája lassan kinyílik, hirtelen villa­nás — és a Buda 4 eltűnik. __— Azt hiszem, előbb roppant erős mágneses teret gerjesztettek az állo­más berendezései, aztán a pólus meg­változtatásával egyszerűen kitaszítot­ták az űrbe a Buda 4-et — foglalja össze a látottakat Solti.­­ Szegényke üzemképtelen hajtóműveivel itt marad valahol az űrállomás körül... — Mi is elindulhatunk így egy másik űrhajóval! — szólal meg elgondolkoz­va Heltai. — őrültség­ — vágja rá Bence. - Az idegen hajó működési elvét nem­­ismerjük, s ha nem tudjuk beindítani a hajtóműveit, ugyanaz a sors vár­­ ránk, mint a Buda 4-re ... — Szerintem a kilövés után automa­tikusan bekapcsolódnak a hajtóművek, mert amit láttunk, itt minden logikus kapcsolatban van egymással - szólal meg csendesen Solti. — Csak egyet mondok: vagy együtt menjünk, vagy se­hogy ... Az üresen maradt csarnok képe hir­telen eltűnik fölöttük. A képen tűzcsó­­va jelenik meg. — Rakéta! - motyogja Heltai. — Idegen űrhajó! Igen, valóban kö­zeledik! — érezhetően remeg Bakonyi hangja. — Irtózatos sebessége lehet, nézzétek, hogy nő a csóva nagysága ... (Vége következik) TUDÓSÍTÓ: BOKODI BIXA || TELEVIDEOKÉP: MOLNÁR MIKLÓS

Next