Lobogó, 1966. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-06 / 27. szám
A kiállítás egyik szenzációja: a ló vontatta lebegő vasút modellje. Az építési anyagot szállító furcsa szerkezet Pest és Kőbánya között közlekedett 1827-ben Föníciai kereskedelmi vitorláshajó kicsinyített mása az i. e. 1000 körüli időkből Stephenson gőzmozdonyának mása is sok múzeumlátogató pillantását vonzza magához Szám Géza postai levélgyűjtő kocsijának modellje, anno 1902 A MIKOR KIALUDTAK a reflektorok, s a mennyezeti karcsú neonok is fénytelenül várták a reggelt, s az utolsó látogató után bezárult a Közlekedési Múzeum ajtaja — csend telepedett a hatalmas termekre. Éjszaka volt. Békésen álltak üvegkalitkájukban a régi típusú mozdonyok, furcsa nyomáskiegyenlítő öltözékében feszes vigyázzba merevedett a szuperszonikus gép vezetője, és rezzenetlen vitorlával állt helyén a Santa Maria, Kolumbusz vezérhajójának modellje. Aztán „csoda” történt: a régi, pályaőri jelzőlámpák megmozdultak, jeleztek, villogott a szemafor, felcsengtek az évtizedes vasúti telefonok, elfeledett utasításokat kattogott a morzegép... A terem közepén álló tekintélyes gőzmozdony dohogott néhányat, majd ünnepélyes hangon megszólalt. — Figyelmet kérek, járműtársak . . . Mindenki elhallgatott, csak egy régi levélgyűjtő kocsi motorja kökkentett bele a csendbe. Nem szólt rá senki, tudták sokat járt a század elejétől az utcán esőben, zimankóban az öreg Peugeot, hadd köhécselje ki magát. — Ma kis házi ünnepséget tartunk — folytatta a mozdonyok doyenje — ugyanis, mint tudjátok, kerek 120 éve adták át a forgalomnak Budapest—Vác között az első magyar vasútvonalat. Tíz éve minden esztendőben ekkor ünnepeljük a Vasutasnapot... Hangzavar töltötte be a múzeumot. Az 1915- ben megindult budapesti autóbuszközlekedés egyik ismert típusa, a Márta-busz nevéhez nem illő mély basszus hangon dudált, a 79 éves öreg villamoskocsi (Egyetem tér—Stáció utca—Orczy tér, 1 krajcár) vidáman csilingelt, egy koros, de még jó tartású MÁV személyvonati mozdony (1869-es) hangosan sippantott, mint régen, amikor állomáshoz közeledett... — I’am sorry, mi van itt tulajdonképpen? — kérdezte egy londoni omnibusz-modell a mellette álló fa kerekes kerékpártól. De választ nem kapott, mert mindenki az emeletre tekintett, ahol a karcsú favázas repülőgép (Zsélyi Aladár 1909-ben építette), amely eddig kifüggesztve lógott a magasban, most tiszteletkört írt le a terem felett... KORA REGGEL, szokás szerint megérkezett a múzeumi őr. Kinyitotta az ajtót és belépett a terembe. Csend volt, minden tárgy a helyén, mint máskor. Csak, mintha az emeleten, a Zsélyi-féle öreg repülőgép szárnya megmegrebbent volna ... A léghuzat... — gondolta az őr és felkattintotta a reflektorokat. Az első látogató — aki nem is sejtette az éjszakai ,,csodát” — egy gimnazista volt ezen a napon. Néhány pillantást vetett csak a régi gőzmozdonyokra, a repülés őskorának rekvizitumaira, a húsz kilométer óránkénti sebességgel száguldó gépkocsikra — őt más érdekelte. ÚTJA ELSŐKÉNT a mai mozdonycsodákhoz vezetett, amelyek nemcsak itthon, hanem a magyar ipar hírnevét öregbítve, az EAK-ban, Lengyelországban, Csehszlovákiában is száguldanak. Sokáig nézte a 2000 lóerős Diesel-villanymozdonyokat, a szélsebes motorvonatok képeit, azokét, amelyek a múlt évben 112 millió tonnánál több árut és 412 és fél millió utast szállítottak a hazai pályákon. Tágra nyílt szemmel nézte a korszerű, esztétikus Csepel cementszállító gépkocsi modelljét, a szemet gyönyörködtető Ikarus-autóbuszokat, s a hangnál sebesebb repülőgép képeit. A múlt házában — a bontakozó jövőt. .. K. Gy. (MTI fotó felvételei) minim •Mit S ahonnan elindult a jubiláns, a mai Nyugati pályaudvar helyén lévő állomás makettje Az ünnepelt ... A Pest nevű mozdony modellje, amelynek eredetije 120 évvel ezelőtt pöfögött a Budapest-Vác útvonalon