Lobogó, 1966. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1966-08-10 / 32. szám
Strogoff Mihály újpesti kalandjai . „A kihallgatásra elővezetett, és az íróasztallal szemközt helyet foglaló Mészáros István gyanúsított kihallgatása előtt a kézi bilincsét meglazították. A kihallgatás közben a gyanúsított hirtelen felborította az asztalt, majd a két őr között az irodából kirohant. A gyanúsított után siető őrök egymást akadályozták a helyiségből történő kijutásban. Mire kiérkeztek, a folyosótól jobbra, már csak a kézibilincset látták. Noha igen gyorsan a körfolyosón végig futottak, a gyanúsítottat nem találták többé. Az épület kapuit nyomban lezárták. A rendőrséget az ügyészség azonnal értesítette.” Így szólt az első, a tájékoztatásunkra készített jelentés. Az ügyészség első emeletét azonnal átkutattuk, és az érintett ügyészi szobától balra, az egyik tárgyalóteremben nyitott ablakra figyeltünk fel. Az ablakból a mellékutcára lehetett látni. Megfelelő eszközökkel megvilágítottuk az utcát, és ekkor vérnyomokat találtunk az ablak alatt. Amikor az ablak környezetét gondosan szemügyre vettük, kirajzolódtak előttünk a szökés körvonalai. Mészáros, amikor jobb felé eldobta a bilincsét, arra számított, hogy az ügyészségi teremből kirohanó fegyőrök a bilincsek irányába indulnak majd, így néhány másodpercnyi egérutat adnak az ő számára. A kihallgatási terem az első emeleten volt. Ablakára semmiféle rácsot nem szereltek. A menekülő arra épített, hogy a többi ablakon sincs a szökést gátló akadály. Így azután berontott a megfelelő távolságra levő terembe, feltépte az ablakot, kitekintett. Alatta nyolcméteres mélység tátongott. A menekült vakmerő, kisportolt, akrobataügyességű férfi volt. Letekintett az utcára, látta, hogy az ablak alatt négy méterre levő, és a fal síkjából mintegy negyven-ötven centiméternyire kiálló perem éppen kettéosztja a földtől való távolságot. Ha az ügyészség fala mellett füves, földes talaj van, egyszerűen a földre ugrik. Az épület mellett azonban kövezet van, ami nagyon megnöveli a zuhanást követő földet érés megrázkódtatását. A menekülő tehát úgy döntött, hogy először az ablak alatt levő peremig ugrik le, majd ott, újabb lendületet vesz, és azután ugrik tovább. Vagyis egy nyolcméteres, veszélyes ugrás helyett két négyméteres, sokkal veszélytelenebb ugrást hajt végre. Az ablak alatt — félúton a földtől — levő kiszögellésen azonban némi sérülést lehetett észrevenni. Nem nagyobbat, mint egy férficipő sarka. Megközelítően olyan alakja is volt. A helyszínelő elvtársak felhívták a figyelmemet arra, hogy az ablak alatt, egyvonalban a kiszögellő perem sérülésével, csak annál kissé kintebb néhány felületi karcolás, és egy-két vércsepp van. A kövezeten levő por olyan formációt mutat, mintha valaki vagy valami „felsúrolta” volna a járdát. Miközben az épületben nyomoztunk, a rendőr elvtársak lezárták a környező utcákat, és a pályaudvarokon szigorú igazoltatást kezdtek. Feltételezésünk szerint a szökevény nem juthatott messzire: vallomásaiból kiderült, hogy cinkosai nincsenek, feltehetően jelentős sérüléseket is szerzett. A nyomozók következtetnek, de olyan detektív nincs, aki soha nem tévedne. Anya még nem szült kész detektívet, legfeljebb kész csecsemőt hozott a világra. A nyomozó is a saját hibáiból tanul. Én például itt tanultam meg, hogy a véletlen vakszerencse nem csak engem, nem csak minket, nem csak az igazságot segítheti, hanem a bűnözőt is. Mészáros ugyanis — eltűnt. Egyszerűen felszívódott, két kilométeres körzetben — sehol nincs. Senki nem látta, senki nem találkozott vele, elpárolgott! Minthogy azonban az emberek csak a legritkább esetben szoktak elpárologni, az volt a megállapításunk, hogy még mindig az ügyészség épületében tartózkodik. Néma dühvel vetettük magunkat az épületre... Pedig Mészáros ekkor már árkon, bokron is túl volt. Az egyik elvtárs hozta a hírt, mégiscsak van szemtanú, aki látta, hogy egy erősen bicegő, sántító férfi egy a közelben álló taxihoz vánszorgott, majd a gépkocsival elvágtatott. Köziben intézkedés történt, és a rádión keresztül nyilvános körözést rendeltünk el. A lapoknak átadtuk a szökevény fényképét, és keresni kezdtük a taxit, amely a meneküléshez — akaratlanul — segítséget nyújtott. Erőfeszítéseinket csak jóval később koronázta siker. A nagy nehezen előkerített taxisofőr elmondta, hogy vendége a Váci út irányában utazott, majd ott felment az egyik házba, ahonnan kisvártatva lejött. A kérdéses házban megtaláltunk egy hölgyet, aki elmondotta, hogy a nála levő összes pénzt Mészárosnak adta, azt ugyan nem tudta, hogy Mészáros bűnöző, vagy szökik, a férfi azt mondotta, hogy leesett a villamosról, és orvoshoz kell mennie. Hogy az orvosi kezelés után mit tervez, arról nem szólt. Az asszony négyszáz forintot adott Mészárosnak. A taxisofőr ezután egy újpesti orvoshoz vezette a nyomozót. Az orvos készséggel elismerte, hogy előző este volt egy elsősegélynyújtása, de hogy az nem Mészáros lehetett, abban bizonyos, hiszen eltört lábbal, porcleválásos térddel nem lehetett ember arra képes, hogy a baleset színhelyéről odáig menjen, s ráadásul emeletet is másszon közben. Mint döntő bizonyítékra arra hivatkozott, hogy felírta betege nevét. — És ki volt az illető? — Itt van kérem a bejegyzés — mutatta az orvos —, Strogoff Mihály. A nyomozó a roppant nehéz helyzet ellenére hangosan felkacagott. — Mondja doktor úr, ön soha nem olvasott Verne regényt? Hiszen Strogoff Mihály egy Verne regény hőse? — Én kérem felnőtt ember vagyok — mondta az orvos — és ilyenféle könyveket nem veszek a kezembe. Hatvanban forgatja a stáb a film egyik jelenetét (Balra Fejér Tamás rendező, a jobb szélen Pöstyényi Ildikó) (BAJNÓGEL IMRE felvételei) a még a Tenkes kapitányának izgul vasárnaponként a televízió-nézők milliós tábora, de rövidesen új hős veszi birtokába a képernyőt Amíg a Tenkes a kuruc korba vitte el a nézőt, addig az új folytatásos TV- film a legmaibb mába kalauzol. A film hőse: Princ, a katona. S most adjuk át a szót Princnek. Színhely: a Lehel tér, öregem, én tősgyökeres angyalföldi srác vagyok. A Lehel téri galeri „prince". Príma életem van: dohány amennyi csak kell. Életelvem: kevés meló, sok pénz. Ahogy vannak aranylábú gyerekek, éppen úgy vannak aranykezűek is. Látod ezt a kezet: aranyat éc. Bűvölöm vele a Merciket, Wartburgokat Skodákat — és dől a dohány. Van nő is elég, egy-két este jól érzi magát velük az ember és passz. Hogy szerelem? Az meg micsoda? Szóval nincs itt semmi hézag öregem, ilyen az élet itt a Lehel téren... Ez Princ. Illetve: ez volt. Amíg sor nem került a katona idejére. Ez ugyanis „minőségi változást” jelen Amikor Princ még a vagánykodásairól volt híres széles Angyalföldön (Ernyey Béla) A film egyik érdekes presszójelenete