Lobogó, 1967. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1967-05-10 / 19. szám
HÖK,MI, EMI... ! Katonás rendben ernyők, sisakok Útban a föld felé ! ŐSZINTÉN a magyarok nélküli világversenyekről A magyar közönség igényes. Ez nem csoda. Hiszen évtizedek óta a piros-fehér-zöld színekben induló versenyzők számtalan nemzetközi sporteseményen játszottak főszerepet. Ez az év ilyen szempontból nem kezdődött különösen biztatóan. Már két olyan jelentős versenyt bonyolítottak le, amelyen magyar sportolók el sem indultak. Az év első ilyen nemzetközi sporteseménye márciusban a finnországi Tamperében, a férfi tornász Európa-bajnokság volt. Igaz ugyan, hogy a finnek a technikai nehézségek (teremhiány) miatt vagyvagy elé állították a Nemzetközi Szövetséget, kijelentették, hogy vagy az év elején rendezik meg a versenyt, vagy pedig lemondanak a lebonyolításról. A magyarok arra hivatkoztak, hogy az időpont korai, kedvezőtlen és ezért egyáltalán részt sem vettek az Európa-bajnokságon. Egyáltalán nem vitás, hogy nem a távolmaradás kifogásolható. Ha már választani kell a gyenge szereplés és a verseny lemondása közt, akkor kétségtelen, hogy a két rossz közt az utóbbi a kisebb rossz. Az alapvető hiba, hogy a magyar férfi tornasport színvonala jelenleg elég alacsony, pedig a sportág szép hagyományokkal rendelkezik: olimpiai aranyérem 1932-ben és 1948-ban. Egykor tehát főszerep, az idén távolmaradás az Európa-bajnokságról. Nem voltak ott a piros-fehér-zöld színek képviselői Csehszlovákiában az ötödik női kosárlabda világbajnokságon sem. Tavaly alkalma nyílt volna a magyar csapatnak, hogy biztosítsa a helyét az idei világbajnokság tizenkettes mezőnyében, ez azonban nem sikerült. A Kolozsváron megrendezett mái kosárlabda Európabajnokságon a magyar csapat csak a kilencedik helyet tudta megszerezni, s ez nem volt elegendő, hogy játszhasson a világbajnoki címért. Ebben a sportágban is visszaesés mutatkozik a múlttal szemben, hiszen a magyar női kosárlabdacsapat régebben kétszer is ezüstérmet nyert az EB-ken. A magyar férfi tornászok és a női kosárlabdázók tehát nem vettek részt a sportáguk idei nagy eseményén. A jégkorongozók viszont jelen voltak, de a világbajnokság B-csoportjában az utolsó helyen végeztek, így elvesztették a jogukat és a lehetőségüket, hogy a jégkorong 1968-as nagy eseményén, Grenobleban, a téli olimpián indulhassanak. Ráadásul helyzetük még 1969-ben, a világbajnokságon sem lesz kedvező. A harmadik, tehát a C-csoportban játszanak majd. Ahol nyerni, bár talán hirtelenében hihetetlen , nehezebb, mint a B-csoportban bentmaradni ! Érzékelhető tehát, hogy mit jelent a magyar jégkorongozók gyengébb szereplése a bécsi világbajnokságon. 1968-ban „sehol" sem, 1969-ben pedig csak a harmadik nemzetközi vonalban szerepelhetnek. A felsorolt példák bizonyítják, egyre gyakrabban fordul elő, hogy olimpiai sportágak nagy eseményeit, világ- és Európa-bajnokságokat magyar részvevők nélkül rendezik. Nem vet ez jó fényt sok dicsőséget szerzett sportéletünkre, ezért helyes lenne rajta változtatni. Az elmaradt sportágaknak adjunk több támogatást, fordítsunk nagyobb gondot utánpótlásukra, teremtsünk jobb lehetőséget, hogy fejlődhessenek, s minél előbb visszaérkezzenek a nemzetközi szintre, így kívánja az egységes magyar sport becsülete ! MOLNÁR KÁROLY Vegye igénybe a BÉCS POZSONY TALE TATRANSKA LOMNICA KRAKOW ZAKOPANE SUBOTICA NÖVI SAD RIJEKA OPATIJA CRIKVONICA LJUBLJANA POROC PORTOROZS menetrend szerinti nemzetközi járatait Érdeklődés az Engels téri pályaudvaron. Telefon: 18-28-28 és az IBUSZ-irodákban