Lobogó, 1967. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1967-05-10 / 19. szám

HÖK,MI, EMI... ! Katonás rendben ernyők, sisakok Útban a föld felé ! ŐSZINTÉN a magyarok nélküli világ­versenyekről A magyar közönség igényes. Ez nem csoda. Hiszen évtizedek óta a piros-fehér-zöld színekben induló versenyzők számtalan nemzetközi sporteseményen játszottak főszerepet. Ez az év ilyen szempontból nem kezdődött különösen biztatóan. Már két olyan jelentős versenyt bonyolítottak le, amelyen magyar sportolók el sem indultak. Az év első ilyen nemzetközi sporteseménye március­ban a finnországi Tamperében, a férfi tornász Európa-bajnokság volt. Igaz ugyan, hogy a finnek a technikai nehéz­ségek (teremhiány) miatt vagy­­vagy elé állították a Nemzetközi Szövetséget, kije­lentették, hogy vagy az év elején rendezik meg a versenyt, vagy pedig lemondanak a lebonyolításról. A magyarok arra hivatkoztak, hogy az időpont ko­rai, kedvezőtlen és ezért egyáltalán részt sem vet­tek az Európa-bajnokságon. Egyáltalán nem vitás, hogy nem a távolmaradás kifogásolható. Ha már választani kell a gyenge szereplés és a verseny lemondása közt, akkor kétségtelen, hogy a két rossz közt az utóbbi a kisebb rossz. Az alapvető hiba, hogy a magyar férfi tornasport színvonala jelenleg elég alacsony, pedig a sportág szép hagyományok­kal rendelkezik: olimpiai aranyérem 1932-ben és 1948-ban. Egykor tehát főszerep, az idén távol­­maradás az Európa-bajnokságról. Nem voltak ott a piros-fehér-zöld színek képviselői Csehszlovákiában az ötödik női kosárlabda világ­­bajnokságon sem. Tavaly alkalma nyílt volna a ma­gyar csapatnak, hogy biztosítsa a helyét az idei világbajnokság tizenkettes mezőnyében, ez azonban nem sikerült. A Kolozsváron megrendezett mái kosárlabda Európa­­bajnokságon a magyar csapat csak a kilencedik he­lyet tudta megszerezni, s ez nem volt elegendő, hogy játszhasson a világbajnoki címért. Ebben a sportágban is visszaesés mutatkozik a múlttal szem­ben, hiszen a magyar női kosárlabdacsapat régeb­ben kétszer is ezüstérmet nyert az EB-ken. A magyar férfi tornászok és a női kosárlabdázók tehát nem vettek részt a sportáguk idei nagy eseményén. A jégkorongozók viszont jelen voltak, de a világbaj­nokság B-csoportjában az utolsó helyen végeztek, így elvesztették a jogukat és a lehetőségüket, hogy a jégkorong 1968-as nagy eseményén, Grenoble­­ban, a téli olimpián indulhassanak. Ráadásul hely­zetük még 1969-ben, a világbajnokságon sem lesz kedvező. A harmadik, tehát a C-csoportban játsza­nak majd. Ahol nyerni, bár talán hirtelenében hihe­tetlen , nehezebb, mint a B-csoportban bentma­radni ! Érzékelhető tehát, hogy mit jelent a magyar jégkoron­­gozók gyengébb szereplése a bécsi világbajnoksá­gon. 1968-ban „sehol" sem, 1969-ben pedig csak a harmadik nemzetközi vonalban szerepelhetnek. A felsorolt példák bizonyítják, egyre gyakrabban for­dul elő, hogy olimpiai sportágak nagy eseményeit, világ- és Európa-bajnokságokat magyar részvevők nélkül rendezik. Nem vet ez jó fényt sok dicsőséget szerzett sportéletünkre, ezért helyes lenne rajta vál­toztatni. Az elmaradt sportágaknak adjunk több támogatást, fordítsunk nagyobb gondot utánpótlá­sukra, teremtsünk jobb lehetőséget, hogy fejlődhes­senek, s minél előbb visszaérkezzenek a nemzetközi szintre, így kívánja az egységes magyar sport be­csülete ! MOLNÁR KÁROLY Vegye igénybe a BÉCS POZSONY TALE TATRANSKA LOMNICA KRAKOW ZAKOPANE SUBOTICA NÖVI SAD RIJEKA OPATIJA CRIKVONICA LJUBLJANA POROC PORTOROZS menetrend szerinti nemzetközi járatait Érdeklődés az Engels téri pályaudvaron. Telefon: 18-28-28 és az IBUSZ-irodákban

Next