Lobogó, 1967. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-05 / 27. szám
BÁRMILYEN FURCSÁN HANGZIK IS, de a jelek szerint tény: a júniusi 5-én kirobbant közel-keleti háború egyik legtitokzatosabb és legfurcsább „incidense” váltotta ki az Egyesült Államokban a találgatásoknak és kombinációknak azt az áradatát, amelynek hullámverése a katonai hírelemzők figyelmét a jelenlegi válságközponttal, szinte „közvetlenül szomszédos”, újabb „potenciális viharzónára” irányította. S a vizsgálódás eredményeként néhány amerikai katonai kommentátor máris hangoztatja: aközel-keleti eseményekben játszott jenki szerepet (katonai értelemben vett szerepre gondolok) legalább is „jelentősen befolyásolta” az a másik — hadd jelöljem egyelőre számmal — 2. számú „stratégiai övezet”... De előbb még néhány szót arról a furcsa „incidensről”, amelyet bevezetőmben már említettem. Ismeretes, hogy június 8-án, közel-keleti idő szerint délután 1 óra 30 perckor két izraeli sugárhajtású harci repülőgép jelent meg a Sinai-félsziget előtt, a Földközi-tenger nyílt vizein manőverező Liberty—CTR 5 jelzésű amerikai flottaegység, a 6. flotta „speciális hajója” fölött. Felderítést végeztek, amelynek eredménye amerikai vélemény szerint teljesen egyértelmű kellett, hogy legyen. Hiszen: „A tenger nyugodt volt. A látási viszonyok tiszták. Az amerikai zászló az árbocon..Mégis, fél órával később három másik izraeli gép bukkant fel, s ezek már minden figyelmeztetés nélkül támadtak. 15 vagy 20 további perc múltán három izraeli torpedóhajó száguldott elő, „tüzet nyitottak ágyúikból, majd torpedókat lőttek ki...” Az amerikai hajó 275 főnyi személyzetéből 34-en életüket vesztették, 75-en súlyosan megsebesültek. Martin tengernagy — a 6. flotta parancsnoka — először azt hitte, hajóját egyiptomi támadás érte. Általános riadót rendelt el. Sietve kapcsolatba lépett a londoni flotta főhadiszállásával, majd Washingtonnal, ahonnan megerősítették a Liberty jelentését: a támadók nem egyiptomiak, hanem izraeliek voltak. Tel-Aviv kijelentette: „tragikus tévedés” történt, sajnálkozását nyilvánította , és ezzel az ügy a nyilvánosság számára egyelőre lezáródott. AZ AMERIKAI ÉS A NEMZETKÖZI SAJTÓ azonban kérdések özönét tette fel. A lapok, a katonai szakkommentátorok, egy dologban megegyeztek: valójában véletlen nem történhetett És, általában, megegyeztek még valamiben: a „félhivatalosan” nyilvánosságra hozott magyarázatok ugyancsak nehezen fogadhatóak el. Amerikai részről azt állították, a Liberty-t azért vezényelték a szóban forgó térségbe, hogy mint távközlési kapcsolatok fenntartására és bonyolítására berendezett különleges hajó, közreműködjék amerikai állampolgároknak a háborús övezetből való kitelepítésében. Izraeli források azt mondották: a Libertynek a hadműveleti terület vizeire történő hajózásáról és ottani tevékenységéről Tel-Aviv semmiféle közlést nem kapott. A Newsweek című amerikai magazin azt állította: az izraeliek szándékosan akarták, ha nem is megsemmisíteni, de technikailag üzemképtelenné tenni a Liberty-t, mert a rádió- és rádiótelefon lehallgatásai közben Izrael támadó voltát bizonyító közléseket rögzített. Kairó szerint az volt a Liberty feladata, hogy zavarja az EAK radarjait és Izrael számára dolgozó „kémhajóként” felvegye az EAK katonai hírközlő szolgálatának rádió-telefon beszélgetéseit. A kairói kommentárok érthetetlennek minősítették a Liberty ellen intézett izraeli támadást. Nos, a Pentagonhoz közel álló U. S. News and World Report közléséből kitűnik, hogy a Liberty valóban nem mindennapi szolgálatot teljesített. Ez a hajó ugyanis a világtengereken szétszórtan tevékenykedő ama különleges flottaegységek közé tartozott, amelyek az Országos Biztonsági Ügynökség elnevezésű hírszerző apparátusnak dolgoznak — „titokzatos távközlési kapcsolatokat bonyolítva le, s elektronikus hírszerzést folytatnak, valamint rejtjelzett üzeneteket továbbítanak, illetve rögzítenek és fejtenek meg.” A Liberty június 2-án futott ki a spanyolországi Rota kikötőjéből, a Földközi-tenger keleti medencéje felé. A háború kitörésekor parancsot kapott: maradjon a Földközi-tengeren, minél közelebb a hadműveletek térségéhez, szerezzen ezekről elektronikus hírszerzési információkat és azokat „továbbítsa Asmarának”. Asmara Etiópia északi területén, Eritreában fekszik. HA ALAPOS KERÜLŐ UTÁN, de végül is eljutottam mai kommentárom igazi témájához. Nevezetesen: bizonyítékok vannak arra, hogy miközben az Egyesült Államok fölöttébb alaposan közreműködött a közel-keleti konfliktus kiélezésében, lázas sietséggel építette ki alig több, mint egy délkörrel alább saját különleges, második „stratégiai övezetét”. Ezt a térséget (a U. S. News térképén világossal jelölve) „Afrika szarvának" nevezik. Most az amerikai stratégák azon buzgólkodnak, hogy ezt a „szarvat” megragadják, s így Északkelet-Afrikában új katonai pillért hozzanak létre. Asmara szemközt fekszik Szaúd-Arábiával, s erősen szemmel lehet tartanitérségéből Jement, valamint Dél-Arábiát és benne azt az Ádent, ahol az angol gyarmatosítók talpa alatt ég mind hevesebben a talaj. A Pentagon szakértői precízen felsorakoztatták mindazon nemzeti, faji, törzsi, politikai ellentétet, amely ott, „Afrika szarvánál” megosztja az országokat, s amelyeket ügyesen ki lehetne aknázni. Az első célkitűzés: Etiópia teljes szembeállítása az arab országokkal, főként az északi szomszéddal, Szudánnal. Déli szomszédjával, a Szomáli Köztársasággal Etiópiának máris éles határviszálya van, amely többször vezetett fegyveres összecsapásokhoz. Itt, ebben az izzó körzetben — ahol mindenütt az állandó robbanás veszélye fenyeget —, építette ki az Egyesült Államok globális stratégiájának egyik legfontosabb katonai „őrállását”. Ez az amerikai fegyveres erők Kagnew Állomás nevű bázisa. A U. S. News and World Report szerint Kagnew Állomás egyike annak az öt távközlési- és elektronikus hírszerzési, illetve híradási központnak, amely „végső soron átfogja a földgömböt” és az amerikai globális stratégia hírközlési pillérrendszere. (A pillérek: Fülöp-szigetek, Hawai, San Francisco, Maryland és Kagnew Állomás, azaz Asmara) Kagnew Állomás rádió- és elektronikus berendezéseit 1800 (!) amerikai kezeli, a teljes személyzet létszáma: 3500 fő. Az amerikai források azt állítják, hogy a földrajzi adottságainál fogva Kagnew Állomás a világ legtökéletesebben elhelyezett rádió-továbbító központja. Elsősorban abból adódik, hogy alig 15 foknyira északra fekszik az Térkép, a 2. számú „stratégiai övezetről”. Az U. S. News képaláírása: Afrika szarvas egyike a világ legzavarosabb körzetének Egyenlítőtől, amely — mint ismeretes — a legzavarmentesebb rádiózási lehetőséget biztosítja. ÉRTHETŐ, HOGY AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK oly nagy erőfeszítéssel igyekszik Etiópiát katonailag magához kapcsolni. A U. S. News reménytkeltőnek minősíti azt a körülményt, hogy Etiópia jelentős amerikai katonai és gazdasági segélyt fogadott el és bebocsátott egy 110 főből álló Katonai Tanácsadó Csoportot — a „legnagyobb létszámú ilyen missziót egész Afrikában ...” Washington nyíltan bevallja azt is: akkor érkezik el hite szerint számára az igazi lehetőségek kora Etiópiában, ha „távozik a színről” a legendás hírű uralkodó, Hailé Szelasszié császár. Mert előbb-utóbb valóban távoznia kell, hiszen már 74 éves! — mondják ajenkik jól ismert cinizmusukkal. Most Washington törekvései ebben a térségben arra összpontosulnak, hogy a legutóbbi közel-keleti fejleményeket maximálisan kamatoztassák. Kiaknázzák a háború nyomán ismét megnövekedett helyi ellentéteket, a minimálisra csökkentsék a haladó arab erők befolyását és a Vörös-tenger déli kijáratánál megalapozzák hatalmi, katonai törekvéseik új hídfőállását. Erről a hídfőállásról az amerikai stratégák egyaránt pillantanak Észak felé, Szudán, Egyiptom, a Szuezi-csatorna, Izrael, Szíria és Jordánia felé — tekintenek Nyugatra, ami ebben az esetben fekete Afrika belsejét jelenti, valamint Keletre, a Szaúd-Arábiai és attól távolabb fekvő olajmezők, a „zavaró” Jemeni Köztársaság, a dél-arábiai olajkikötők irányába. És pillantásuk az Indiai-óceánon át eléri Délkelet-Ázsiát, Vietnamot — az agresszió ez idő szerinti gyújtópontját Az Egyesült Államok a közel-keleti háború előtti hónapokban szervezetten összekapcsolta földközi-tengeri 6. flottáját a távol-keleti 7. flottával, a vietnami háború aktív szereplőjével. A 6. flotta hajóit időről időre a 7. flotta kötelékébe vezényelték , és fordítva. Ez a forgalom szintén a Szuezi-csatornán, a Vörös-tengeren, az Indiai-óceánon át bonyolódott le. A Szuezi-csatorna forgalmának leállításával ez a „járkálás” egyelőre abbamaradt. De Kagnew Állomás fenntartja a stratégiai kapcsolatot és Washington nyíltan hangoztatja: elsőrendű fontosságúnak tartja, hogy az események nyomán megerősödjék az Egyesült Államok pozíciója „a Vöröstenger medencéjében” — mindenekelőtt „a jövő számára”... HA ELFOGADJUK AZT A TÉTELT — és én úgy gondolom, elfogadhatjuk, hogy az Egyesült Államok a közel-keleti konfliktus idején mindenekelőtt saját, globális stratégiai koncepcióját tartotta szem előtt, s ha ebből a nézőpontból pillantunk „Afrika szarvának” térképére, egyszerre csak eloszlik minden titokzatosság a Liberty nevő távközlési hajó sajátos „balesete” körül. Magyari Pál ezredes, a katonai kommentátora írja: . J0M1SI aSIHRilU..." Egy „véletlen” baleset és az USA második stratégiai övezete Etióp katonaőrségen a szudáni határon A kis híján elsüllyesztett Liberty — és sérülése után oldalán az egyik torpedó ütötte sebbel. A hajót összesen 821 rakéta, torpedó és ágyúgolyó találat érte...