Lobogó, 1968. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1968-02-14 / 7. szám
... telet, hideget, zúzmarás fákat, megvastagodott villanyvezetéket talál, s mindezt oly csengően éles levegő öleli, hogy hét faluig hallatszik benne a kiáltás. Így igaz ez itt a messzi Nyírségben, melyet Krúdy Gyula egykor „álmos Napkelet”-nek nevezett és soha meg nem unt újabb és újabb tulajdonságai, szokásai felől ábrázolni. De hol van már az álmosság? Hol van már az a mozdulatlan idő, amikor az este leesett hóba csak a rókák hagytak nyomokat, mert aki nem fázott volna, annak nem volt kint dolga, akit pedig nyomorúsága szorított, nem volt téli gúnyája. Apró gyerekek mezítláb ugráltak a kemencepadkán és üresen ásított utánuk egész télen az iskola. Itt „Napkeleten’, a Nyírség egykori fővárosában, Nagykállóban most is hidegek a hajnalok, a szőke homokdombok hópaplan alatt alusznak, de a korán kelő ember reggelente a faluvégen, a homokbányában fürgén mozgó fiatalokat láthat, amint éppen futnak, fára és kötélre másznak, s csupa olyan dolgot művelnek, amire magyarázatot vár a kíváncsiság. Miért és mire való ez? Az MHSZ sportolói ezek a fiatalok, akik tudják, hogy kötelezi őket a hírnév, ebben az évben is jól akarnak szerepelni az ÖHV-n. Tavaly, a járási verseny csaknem minden érmét elnyerték, a megyei döntőn a „gyalogosok” két első, egy harmadik és negyedik, a motorosok pedig két első és egy harmadik helyet szereztek. Talán ennek is köszönhető, hogy az idei versenyre már kilencven lelkes MHSZ-sportoló jelentkezett, s közülük mindenki indulni akar a döntőkön. Ezért „ébredtek” korán a nagykállóiak..! A máskor kihalt homokbánya, ahol nemsokára felépül a lőtér, most vezényszavaktól hangos. Elek István, az MHSZ járási elnök irányítja az edzést. A rövid bemelegítőt futás, dombmászás követi, s bár a hőmérő higanyszála mínusz fokot mutat, a fiúk és lányok egyhamar levetik saljaikat, kesztyűiket. Kopog a fagyott hó, törnek a fagallyak, s minden megtett méter egy apró láncszemet jelent az ÖHV aranyérmekhez. A versenyzők közül legtöbben iskolába járnak — mondja Elek István. — A község két középiskolája számháborús terepversenyt rendezett és a nyertesek most itt edzenek, hogy a koratavaszi járási ÖHV-n folytassák a múlt évi sikeres szereplést. Természetesen a motorosok sem tétlenkednek, Nagy Tibor vezetésével naponta (!) készülnek a döntőkre. Készülnek ... méghozzá nem is akárhogy! Az edzőpálya a faluszéli puskám, a gidresgödrös legelő, amelyen a motorok egyensúlyozása nem a legegyszerűbb feladat. Aki itt megtanulja a biztonságos, bukás nélküli vezetést, az a legnehezebb ÖHV-tereppel is meg tud birkózni. — Ezen a terepen a rajtot gyakoroljuk — magyarázza Nagy Tibor, aki már három országos döntőn is részt vett. — A gyors vezetést az országúton, a motorszerelést pedig a Gépjavító Állomás műhelyében tanulják a versenyzők. A hatalmas legelő naponta visszhangzik a motorbőgéstől, ágaskodnak, repülnek a vasparipák — a nagykállóiak készülnek az 1968- as összetett Honvédelmi Versenyekre. Az ismert közmondás szerint: ki korán kel, aranyat lel! Aranyat — ebben az esetben az összetett Honvédelmi Verseny aranyérmeit... ! II.. IMN iá... Ropog a hó a futók talpa alatt Nem is olyan egyszerű a havas domboldalra feljutni A vesztesek büntetésből egy körrel többet futnak NAGY Z. IMRE felvételei Lőgyakorlat a bányában A kötélmászás az egyik legnehezebb gyakorlat Az ÖHV-n műszaki ismeretekből is vizsgázni kell