Lobogó, 1968. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)

1968-10-09 / 41. szám

Vontatókötél segítségével emelkedik magasba a Góbé Egy kis megbeszélés felszállás előtt. Ilyés József oktató, Pomázi Mária és Pollerman Judit ezüstko­szorús repülőknek ad szakmai tanácsot (jobbról) (NAGY Z. IMRE felvételei) Csendélet a repülőtéren Start előtt: Rácz Ilona és oktatója,Sarok József A repülés kezdetekor eligazítást tart a fiataloknak Badacsonyi Béla repülőtér-parancsnok A növendék a feladatot végrehajtotta, lefelé siklik a Góbé A munkából a lányok sem vonják ki magukat A Góbék, a fiúk, a lányok egy csapatot alkot­nak. A Hármashatárhegy lábainál tavasztól, őszig, amíg az időjárás engedi, napról napra ott találni őket. A gépek, a Góbék a Magyar Honvédelmi Szövetség repülőhangárjában várják fiatal utasai­kat, akiket nem kell csalogatni. Amikor idejük engedi, szívesen sietnek a repülőtérre. A KIM, a Könnyűipari Minisztérium Repülő Klubja szívesen fogadja a repülni vágyókat, megfelelő lehetősége­ket biztosít, otthonos, családias hangulatot teremt. De követel is! — Megkívánjuk klubtagjainktól, hogy a munká­ban és a tanulásban egyaránt megállják a helyü­ket. Másként nem jöhetnek közénk. A klubban rendszeres elméleti oktatás folyik, minden spor­tolónak meg kell ismerkednie az aerodinamikával, a szerkezet-, és sárkánytannal, a műszerismerettel. Enélkül senki sem lehet repülő — mondja Sarok József, a repülő klub oktatója, aki immár 20 éve eljegyezte magát a repüléssel. A KIM ifjú sportolói — úgy tűnik —, alaposan megfogadják az oktató szavát, tanácsait, mert év­ről évre egyre többen teljesítik a különböző vitor­lázó repülői szinteket, az A, B, C ezüstkoszorús, aranykoszorús követelményt. A hármashatárhegyi repülőlőtéren kétüléses oktatógépek, Góbék emel­kednek mind gyakrabban a magasba. Üléseikben a kezdők, oktatóik ellenőrzése mellett irányítják repülésüket. A tapasztaltabbak már egyedül repül­nek, sőt nagyobb teljesítményű Fóka típusú gépek­kel távrepülésre, bonyolultabb feladatok megoldá­sára is indulhatnak. — Egy-egy felszállást semmivel sem cserélnénk el. Csodálatos ott fenn, a levegőben — mondja Pollerman Judit, egy kislány a sok közül, aki tár­saival semmiben sem marad le a fiúk mögött. Nem­csak a repülésben, hanem a munkában sem. — A reptéren mi nem vonjuk ki magunkat sem­miből. A gépeket leszállás után együtt vontatjuk a starthelyre, s még az iskolákba is eljárunk tobo­rozni. Hívjuk a fiúkat, jöjjenek repülni, s aki ügyes, rátermett az a hadseregben repülő tiszti iskolára is kerülhet. A fiúk hallgatnak a lányok szavára, a klubból nem egy fiatal került már a néphadsereg repülő­alakulataihoz. Ez, valamint az, hogy a Hármas­­határhegyen seregnyi fiatal ismerkedik meg ezzel a szép sportággal, mind a klub jó munkáját di­cséri. P. R.

Next