Lobogó, 1968. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)

1968-07-10 / 28. szám

KÉT OLIMPIÁN vett részt, s készül a harmadikra... ! Ritka bravúr és ha sikerül bekerülnie a csapatba, akkor Novák Dezső lesz az egyetlen magyar labdarúgó, aki elmond­hatja magáról, hogy három olimpián kergette a labdát. S ráadásul nem is akárhogyan! Rómában bronz-, Tokió­ban aranyérem, Mexikóban pedig ... ? Jósolni könnyű, de a tévedést nehéz beismerni. Így a jóslás helyett pörges­sük vissza — két pillanatra — az emlé­kezés filmszalagját. Két pillanatra, stíl­szerűen két tizenegyesre, hiszen Novák Dezső a legbiztosabb ítéletvégrehajtó, egyike a legjobb tizenegyes-rugóknak. Róma... — A dán válogatott ellen — sorsdöntő pillanatban — tizenegyeshez jutottunk — meséli Dezső —, öten álltunk ké­szenlétben és végül Várhidi rontott. Ta­lán ez a kihagyott büntető volt az oka annak, hogy aranyérem helyett bronzot nyertünk. Aztán négy év múlva én áll­tam a labda mögött. Tokió... — Marokkó ellen játszottunk, s gól­nélküli tizenöt perc után büntetőt rúg­hattunk. Elfektettem a kapust, megcé­loztam az ellenkező sarkot és ... mellé­­gurítottam. Úgy játszottam tovább, mint egy álomkóros. Pedig senki sem okolt, sőt...! — Jókor jött a kihagyott tizenegyes — vigasztalta a mérkőzés után Dezsőt az edző, Lakat Károly, — legalább fel­ráztad egy kicsit a fiúkat. S ebben volt némi igazság, hiszen a magyar csapat Bene Feri hat (!) góljá­val fölényesen győzött. AZÓTA NÉGY ÉV TELT EL és a magyar csapat készül az olimpiai baj­nokság megvédésére. Azaz, csak elkezd­te a felkészülést! Tokióra két évig ké­szültek, Mexicóra két hónapig! Hogy miért...? — Megzavarta az előkészületeket a „nem tudom ki megy az olimpiára” já­ték — mondja Dezső. — Először a nagy­válogatott került szóba, aztán némi hu­zavona után kimaradtak az olimpiai ke­retből a világbajnokságon szerepelt já­tékosok. Nagyon nehéz lesz két-három hónap alatt felkészülni az olimpiára. Sokszor még az éves felkészüléseket is megzavarja egy-egy sérülés. Ennek el­lenére bízom abban, hogy Sós Károly és Lakat Károly „ráncba szedi” a keretet. Sós és Lakat! Sokat vitatott téma a lelátókon: előnyös-e, hogy két szakve­zető irányítja a felkészülést? — Ha megértik egymást, igen. Mind­ketten nagyszerű szakemberek, jó takti­kusok és elismert la­bdarúgótekinté­­lyek. Hozzáértésükkel, tapasztalatukkal olimpiai aranyéremre esélyes válogatot­tat kovácsolhatnak össze. Amikor az olimpiai keret játékosait kijelölték, megoszlottak a vélemények:­­ „Miért csak a fiatalok?” „Ez segíti a­­ fejlődést!” „Azért a tapasztalt játékoso­kat nem kellett volna kihagyni.” „Vég­re: ki merték hagyni a nagy neveket!” — Az első reagálásokban, vélemé­nyekben mindig vannak túlkapások. Kétségtelen, hogy a világbajnokságon szerepelt játékosokkal ütőképesebb len­ne a magyar csapat. Viszont a neves labdarúgóországok sem a nagyváloga­tottat nevezték és ezért érthető a ma­gyar szakvezetés döntése. Magyaror­szág is ki tud állítani egy olyan tizen­egyet, amelyben nem szerepelnek a nagy „sztárok”. Ráadásul ez a csapat bármely külföldi együttes ellen megáll­hatja a helyét. — AZ OLIMPIAI KERETBŐL egy fiatal együttes kialakítása útmutató le­het a következő évekre. Hiszen ez a csa­pat alapját képezheti a következő világ­­bajnokságnak. Többen, köztük jónéhány szakember is kifogásolta Novák Dezső kerettagsá­gát. „Novák kilóg ebből a fiatal gárdá­ból! Igaz, hogy tapasztalt játékos, de hajlamos a könnyelműsködésre!” — Úgy érzem, hogy egy huszonkilenc éves játékos még nem „öreg”. Ha beke­rülök a csapatba, mindent elkövetek, hogy segítsek a többieknek, összefogjam a hátvédsort és eredményesen segítsem a csatárokat., Hogy könnyelműsködöm a tizenhatoson? Nos, ez a jelző azért ra­gadt rám, mert néha megkockáztatok egy cselt a kapu előtt. Nem vagyok híve az „el a kaputól" játéknak. Sokkal ered­ményesebb és korszerűbb az a hátvéd­játék, amely a védelem mellett a táma­dás előkészítését is segíti. Éppen ezért én hasznosnak tartok egy-egy veszély­telen cselt, hiszen zavartalan helyzetből pontosabban lehet indítani. Novák Dezső már kétszer járt Mexi­cóban. Milyen maradandó élményt ho­zott magával és hogyan vélekedik az olimpiai labdarúgótorna mezőnyéről? — A világ sok stadionjában játszot­tam már. Az Azték-stadion azonban mindegyiket felülmúlja. Gyönyörű léte­sítmény s percek alatt félelmetessé tud válni. Körös-körül meredek lelátók, be­szorul a hang és a levegő, a labdarúgó úgy érzi magát, mint egy katlanban, amelyben a saját hangját sem hallja meg. Itt rendezik a döntő mérkőzést. S, hogy melyik két csapat lesz a résztve­vője ...? Szerintem csak az európai együttesek és a hazai csapat esélyes a döntőbe jutásra. Mit vár a magyar csapattól és ezzel egyetemben saját magától? — AZ OLIMPIAI BAJNOKSÁG megvédését. Ez persze ma még csak álom, de a többiekkel együtt mindent elkövetünk, hogy beteljesedjen. Tehet­séges és nemzetközileg is ismert játéko­sok alkotják a válogatott gerincét, s egyénileg felülmúlják a mezőnyt. Most minden azon múlik, hogyan sikerül összehozni a csapatot, kialakítani az eredményes csapatjátékot. Nagyon örül­tem, amikor engem is számításba vettek a szakvezetők. Ígérem, hogy nem oko­zok csalódást, s én lennék a legboldo­gabb, ha Mexikóban aranyérmet akasz­tanának a nyakamba. ANDRÁS EMIL MÉG 14 HÉT! Futballcipőben , az olimpiára Tokióban aranyérmet nyert a ma­gyar csapat! Mexicóban...? NOVÁK DEZSŐ harmadik olimpiára készül Horány. Harminc fok ár­nyékban, tengernyi ho­mokkal ötvözve, ötpercen­ként indulnak a négy tagú csapatok a Magyar Honvé­delmi Szövetség tartalékos tiszti járőrversenyének bu­dapesti döntőjén. Huszonkét kerület, harmincnégy csapa­ta áll készenlétben. Start... A Közlekedési Építő Válla­lat hetvenes rajtszámú jár­őrcsapata nekivág a kilomé­tereknek. Járőrparancsnok Ress István, jó égi!! Még szerencse,­­ hogy a többi keszonos nem jött el. Egy évig vic­celnének velem a „járőr­frakkom” miatt. Igaz, hogy nem rám szabták, de eb­ben a hőségben jól jön a lötyögő ruha. Por... por ... por... csak már elérnénk az er­dőt. Több a homok, mint a homokbányában. Már a fülem is tele van vele! — Te Bagoly ! Ha még­­egyszer rálépsz a sarkamra, akkor büntetésből meghívsz egy üveg sörrel Ez a Miki mindig azt emlegeti, ami a legjobban hiányzik. Sör az nincs, ho­mok az van! Na végre! Itt egy állomás, legalább ki­fújjuk magunkat egy ki­csit. — Kandúr... jobb len­ne, ha rúgnád a kézigráná­tot, mert a kezeddel sohase fogod eltalálni a zászlót. Már megint ez a mono­ton lihegés. Úgy fújtatok, mint egy gőzmozdony, s ráadásul fel kell venni a gázálarcot. Minden homá­lyos ... legalább egy csőp­­nyi vizet találnánk! — Fiúk! Erősítünk! Ha már kiharcoltuk a döntőbe jutást, bizonyítsunk is. Ne­hogy azt mondják, hogy sé­tálunk Horányban. Lövészet! De jó pihenni! Már csak az egyik céllapot kell eltalálni... ne siesse­tek ... pihenjünk még egy percet. Futni ... futni ... csak tudnám, hogy a lábam visz-e engem, vagy én a lá­bamat. Már csak egy aka­dály van, a Duna...! — Nekem víziszonyom van. Lefekszem a csónak aljára. — Miki ne bolondozz! Ülj fel és evezz. Már öt perce egyhelyben forgunk. Huuú... de erős a sod­rás. Végre, kiértünk, már csak néhány méter a part. Balra! Balra! Nem kapunk dicséretet azért, hogy a strandon „landoltunk”. Se­baj ... teljesítettünk min­den feladatot. Parancs: irány az ét­terem — egy jó ebéd és habzó sör, ez a legjobb gyógyír a szomjas kilo­méterekre ... A járőrversenyen helyt­álltak a budapesti tar­talékos tisztek és minden járőrcsapat teljesítette az előírt feladatokat. A tarta­lékos tisztek két kategóriá­ban mérték össze tudásukat. Az első kategóriában az Egyesült Izzó (IV. kerület), a másodikban a BMG (III. kerület) csapata lett az első. A. E. Széles a Duna vize, hosszú az út rajta... NAGY Z. IMRE felvételei m*'* i ii. . .ar\ # Vajon merre kell tovább­menni ... * Az egyik legnehezebb akadály: gáz­álarcban átvezetni a teherautót a „szennyezett terepen”

Next