Lobogó, 1968. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-10 / 28. szám
KÉT OLIMPIÁN vett részt, s készül a harmadikra... ! Ritka bravúr és ha sikerül bekerülnie a csapatba, akkor Novák Dezső lesz az egyetlen magyar labdarúgó, aki elmondhatja magáról, hogy három olimpián kergette a labdát. S ráadásul nem is akárhogyan! Rómában bronz-, Tokióban aranyérem, Mexikóban pedig ... ? Jósolni könnyű, de a tévedést nehéz beismerni. Így a jóslás helyett pörgessük vissza — két pillanatra — az emlékezés filmszalagját. Két pillanatra, stílszerűen két tizenegyesre, hiszen Novák Dezső a legbiztosabb ítéletvégrehajtó, egyike a legjobb tizenegyes-rugóknak. Róma... — A dán válogatott ellen — sorsdöntő pillanatban — tizenegyeshez jutottunk — meséli Dezső —, öten álltunk készenlétben és végül Várhidi rontott. Talán ez a kihagyott büntető volt az oka annak, hogy aranyérem helyett bronzot nyertünk. Aztán négy év múlva én álltam a labda mögött. Tokió... — Marokkó ellen játszottunk, s gólnélküli tizenöt perc után büntetőt rúghattunk. Elfektettem a kapust, megcéloztam az ellenkező sarkot és ... mellégurítottam. Úgy játszottam tovább, mint egy álomkóros. Pedig senki sem okolt, sőt...! — Jókor jött a kihagyott tizenegyes — vigasztalta a mérkőzés után Dezsőt az edző, Lakat Károly, — legalább felráztad egy kicsit a fiúkat. S ebben volt némi igazság, hiszen a magyar csapat Bene Feri hat (!) góljával fölényesen győzött. AZÓTA NÉGY ÉV TELT EL és a magyar csapat készül az olimpiai bajnokság megvédésére. Azaz, csak elkezdte a felkészülést! Tokióra két évig készültek, Mexicóra két hónapig! Hogy miért...? — Megzavarta az előkészületeket a „nem tudom ki megy az olimpiára” játék — mondja Dezső. — Először a nagyválogatott került szóba, aztán némi huzavona után kimaradtak az olimpiai keretből a világbajnokságon szerepelt játékosok. Nagyon nehéz lesz két-három hónap alatt felkészülni az olimpiára. Sokszor még az éves felkészüléseket is megzavarja egy-egy sérülés. Ennek ellenére bízom abban, hogy Sós Károly és Lakat Károly „ráncba szedi” a keretet. Sós és Lakat! Sokat vitatott téma a lelátókon: előnyös-e, hogy két szakvezető irányítja a felkészülést? — Ha megértik egymást, igen. Mindketten nagyszerű szakemberek, jó taktikusok és elismert labdarúgótekintélyek. Hozzáértésükkel, tapasztalatukkal olimpiai aranyéremre esélyes válogatottat kovácsolhatnak össze. Amikor az olimpiai keret játékosait kijelölték, megoszlottak a vélemények: „Miért csak a fiatalok?” „Ez segíti a fejlődést!” „Azért a tapasztalt játékosokat nem kellett volna kihagyni.” „Végre: ki merték hagyni a nagy neveket!” — Az első reagálásokban, véleményekben mindig vannak túlkapások. Kétségtelen, hogy a világbajnokságon szerepelt játékosokkal ütőképesebb lenne a magyar csapat. Viszont a neves labdarúgóországok sem a nagyválogatottat nevezték és ezért érthető a magyar szakvezetés döntése. Magyarország is ki tud állítani egy olyan tizenegyet, amelyben nem szerepelnek a nagy „sztárok”. Ráadásul ez a csapat bármely külföldi együttes ellen megállhatja a helyét. — AZ OLIMPIAI KERETBŐL egy fiatal együttes kialakítása útmutató lehet a következő évekre. Hiszen ez a csapat alapját képezheti a következő világbajnokságnak. Többen, köztük jónéhány szakember is kifogásolta Novák Dezső kerettagságát. „Novák kilóg ebből a fiatal gárdából! Igaz, hogy tapasztalt játékos, de hajlamos a könnyelműsködésre!” — Úgy érzem, hogy egy huszonkilenc éves játékos még nem „öreg”. Ha bekerülök a csapatba, mindent elkövetek, hogy segítsek a többieknek, összefogjam a hátvédsort és eredményesen segítsem a csatárokat., Hogy könnyelműsködöm a tizenhatoson? Nos, ez a jelző azért ragadt rám, mert néha megkockáztatok egy cselt a kapu előtt. Nem vagyok híve az „el a kaputól" játéknak. Sokkal eredményesebb és korszerűbb az a hátvédjáték, amely a védelem mellett a támadás előkészítését is segíti. Éppen ezért én hasznosnak tartok egy-egy veszélytelen cselt, hiszen zavartalan helyzetből pontosabban lehet indítani. Novák Dezső már kétszer járt Mexicóban. Milyen maradandó élményt hozott magával és hogyan vélekedik az olimpiai labdarúgótorna mezőnyéről? — A világ sok stadionjában játszottam már. Az Azték-stadion azonban mindegyiket felülmúlja. Gyönyörű létesítmény s percek alatt félelmetessé tud válni. Körös-körül meredek lelátók, beszorul a hang és a levegő, a labdarúgó úgy érzi magát, mint egy katlanban, amelyben a saját hangját sem hallja meg. Itt rendezik a döntő mérkőzést. S, hogy melyik két csapat lesz a résztvevője ...? Szerintem csak az európai együttesek és a hazai csapat esélyes a döntőbe jutásra. Mit vár a magyar csapattól és ezzel egyetemben saját magától? — AZ OLIMPIAI BAJNOKSÁG megvédését. Ez persze ma még csak álom, de a többiekkel együtt mindent elkövetünk, hogy beteljesedjen. Tehetséges és nemzetközileg is ismert játékosok alkotják a válogatott gerincét, s egyénileg felülmúlják a mezőnyt. Most minden azon múlik, hogyan sikerül összehozni a csapatot, kialakítani az eredményes csapatjátékot. Nagyon örültem, amikor engem is számításba vettek a szakvezetők. Ígérem, hogy nem okozok csalódást, s én lennék a legboldogabb, ha Mexikóban aranyérmet akasztanának a nyakamba. ANDRÁS EMIL MÉG 14 HÉT! Futballcipőben , az olimpiára Tokióban aranyérmet nyert a magyar csapat! Mexicóban...? NOVÁK DEZSŐ harmadik olimpiára készül Horány. Harminc fok árnyékban, tengernyi homokkal ötvözve, ötpercenként indulnak a négy tagú csapatok a Magyar Honvédelmi Szövetség tartalékos tiszti járőrversenyének budapesti döntőjén. Huszonkét kerület, harmincnégy csapata áll készenlétben. Start... A Közlekedési Építő Vállalat hetvenes rajtszámú járőrcsapata nekivág a kilométereknek. Járőrparancsnok Ress István, jó égi!! Még szerencse, hogy a többi keszonos nem jött el. Egy évig viccelnének velem a „járőrfrakkom” miatt. Igaz, hogy nem rám szabták, de ebben a hőségben jól jön a lötyögő ruha. Por... por ... por... csak már elérnénk az erdőt. Több a homok, mint a homokbányában. Már a fülem is tele van vele! — Te Bagoly ! Ha mégegyszer rálépsz a sarkamra, akkor büntetésből meghívsz egy üveg sörrel Ez a Miki mindig azt emlegeti, ami a legjobban hiányzik. Sör az nincs, homok az van! Na végre! Itt egy állomás, legalább kifújjuk magunkat egy kicsit. — Kandúr... jobb lenne, ha rúgnád a kézigránátot, mert a kezeddel sohase fogod eltalálni a zászlót. Már megint ez a monoton lihegés. Úgy fújtatok, mint egy gőzmozdony, s ráadásul fel kell venni a gázálarcot. Minden homályos ... legalább egy csőpnyi vizet találnánk! — Fiúk! Erősítünk! Ha már kiharcoltuk a döntőbe jutást, bizonyítsunk is. Nehogy azt mondják, hogy sétálunk Horányban. Lövészet! De jó pihenni! Már csak az egyik céllapot kell eltalálni... ne siessetek ... pihenjünk még egy percet. Futni ... futni ... csak tudnám, hogy a lábam visz-e engem, vagy én a lábamat. Már csak egy akadály van, a Duna...! — Nekem víziszonyom van. Lefekszem a csónak aljára. — Miki ne bolondozz! Ülj fel és evezz. Már öt perce egyhelyben forgunk. Huuú... de erős a sodrás. Végre, kiértünk, már csak néhány méter a part. Balra! Balra! Nem kapunk dicséretet azért, hogy a strandon „landoltunk”. Sebaj ... teljesítettünk minden feladatot. Parancs: irány az étterem — egy jó ebéd és habzó sör, ez a legjobb gyógyír a szomjas kilométerekre ... A járőrversenyen helytálltak a budapesti tartalékos tisztek és minden járőrcsapat teljesítette az előírt feladatokat. A tartalékos tisztek két kategóriában mérték össze tudásukat. Az első kategóriában az Egyesült Izzó (IV. kerület), a másodikban a BMG (III. kerület) csapata lett az első. A. E. Széles a Duna vize, hosszú az út rajta... NAGY Z. IMRE felvételei m*'* i ii. . .ar\ # Vajon merre kell továbbmenni ... * Az egyik legnehezebb akadály: gázálarcban átvezetni a teherautót a „szennyezett terepen”