Lobogó, 1969. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-01 / 1. szám
készült, amelyen 34 ország, számos nemzetközi szervezet megbízottja tett fel kérdéseket a Pueblo tisztjeinek és legénységének. Ezen az értekezleten a hajó kapitánya az egész világ előtt a következő négy pontban ismertette a Pueblo kémhajó feladatát. 1. Regisztrálni a koreai néphadsereg hadiflottájának tevékenységét. 2. Felmérni a koreai néphadsereg elektronikus tevékenységét, beleértve a radarjeleket. 3. Megállapítani, hogyan reagál a KNDK a Pueblohoz hasonló kémhajóknak a partmenti vizeken végzett tevékenységére, hiszem, nem lehetünk egészen bizonyosak benne — felelte McNamara egy újságíró kérdésére —, hogy a Pueblo útja során egyszer sem hatolt be észak-koreai vizekre”. Mi ez, ha nem beismerés? Azt senki sem várta az amerikai hadügyminisztertől, hogy a televízió nyilvánossága előtt beismeri, hogy parancsára kémhajók, tevékenykednek egy ország felségvizein. Nem véletlen, hogy ezen nyilatkozat után az egyik szöuli lap a következőket írta: „Vajon az USA nagyhatalom-e, vagy csak egy nagy kiterjedésű ország?” A dél-koreai külügyminiszter még nyersebben fogalmazott és a hadügyminiszter nyilatkozatát „gyenge elméjűnek” titulálta. Bocsánatkérés és rágalmazás Ilyenkor karácsony táján, illetve év végén kevés jelentős nemzetközi esemény történik. Ez az időszak a nemzetközi politika szélcsendje. A világ valamennyi külpolitikai hírszerkesztője bajban volt és nem kis fáradtságot okozott a külpolitikai hírek összeállítása. A nemzetközi közvéleményt az Apolló 8 útja, valamint a Dél-Vietnamban és a Közel-Keleten lezajlott összecsapások foglalkoztatták. Egy hír azonban valamennyi hírügynökség anyagában előtérbe került Jó hír volt megbocsátásról és nagylelkűségről tett tanulságot. A hír még karácsony előtt látott napvilágot. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságból röpítette világgá a Koreai Központi Távirati Iroda. A hír azt közölte: a KNDK kormánya úgy döntött, hogy kiutasítja az országból az 1968. január 23-án a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság területi vizein elfogott Pueblo amerikai kémhajó személyzetét. A külügyminisztérium nyilatkozatban állapította meg hogy a hajó személyzetének tagjai „őszintén beismerték bűncselekményüket és több ízben kérték, nagylelkűen bocsássák meg azt, amit elkövettek.” A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy „az Egyesült Államok kormánya kellőképpen bocsánatot kért és megfelelő biztosítékokat adott”. A kémhajót és a felszerelését képező berendezéseket, valamint a fegyverzetet természetesen a KNDK kormánya elkobozta, minthogy azokat agresszió és bűncselekmény eszközeként használták fel. A kémhajó szabadon bocsátását megelőzően az Egyesült Államok nevében Woodward tábornok nyilatkozatot írt alá, amelyben bocsánatot kért a KNDK hatóságaitól azért, hogy a Pueblo kémkedés céljából behatolt az ország felségvizeire. Eddig a kémhajó személyzetének szabadon bocsátásával kapcsolatos hírek első része. Minden józan gondolkodású ember azt várná ezek után, hogy a kémhajó személyzetének beismerése, valamint a bocsánatkérés és szabadon bocsátás után lezárult a Pueblo-ügy. De ésitt kezdődik a hír második része — én is ezért vagyok még egyszer kénytelen foglalkozni vele — a Puebloügy még nincs befejezve. Nyomban a kémhajó személyzetének átvétele után az amerikai propaganda-gépezet megkezdte az aláírt amerikai bocsánatkérő nyilatkozat megcáfolását. Lloyd Bucher a hajó kapitánya sajtóértekezleten azt állította, hogy hajója a nyár tengeren tartózkodott, amikor elfogták. A továbbiakban arról beszélt, hogy rossz bánásmódban volt részük a tizenegy hónapos fogság alatt. Még a sajtóértekezlet részvevői előtt is furcsán hatott, amikor ennek ellenére kijelentette „meglepően jól érezzük magunkat". Ebbe a kampányba kapcsolódott bele Bush amerikai külügyminiszter is, aki rádió- és televízió nyilatkozatában ismételte meg, hogy az Egyesült Államok „eleve nem ismeri el” a képviselője által Panmindzsonban aláírt okmányt és változatlanul azt mondotta, hogy az amerikai kémhajó, a Pueblo nem végzett kémtevékenységet a KNDK felségvizein. Bush kijelentette még, hogy erre vonatkozóan „az Egyesült Államok beható vizsgálatot végzett, de „nem talált bizonyítékokat”. Ezért kell visszatérni még egyszer a Puebloügyre és figyelmeztetni a hajó kapitányát, és a hivatalos politikusokat is azokra az előző nyilatkozatokra, amelyet a kémhajó fogságba ejtése után tettek. Január 26-án az első sajtóértekezleten kérdésre válaszolva Bucher kapitány kijelentette: „flajómnak az a kizárólagos rendeltetése, hogy kémtevékenységet folytasson. Így az ehhez szükséges legmodernebb kémberendezésekkel van felszerelve. A legénység többsége kémtevékenységben szerzett tapasztalatokkal és ennek megfelelő technikai ismeretekkel rendelkezik. Mint önök, hajóm legénységének vallomásaiból tudják, némelyikük igen magas fokú technikai kiképzésben részesült, és gazdag tapasztalatokkal rendelkezik a kémtevékenységben.” Egy másik kérdésre még konkrétabban válaszolt a kapitány: „Miután behatoltunk az önök partmenti vizeire, kémtevékenységünk során megfigyeltük és rögzítettük a katonai célpontok elhelyezését és eloszlását, számos különböző legmodernebb eszközzel, beleértve a radar-felderítő berendezéseket is, valamint az óceánográfiai feltételek mérésével és felkutatásával.” Ha valaki netalántán kételkedne az idézett nyilatkozat hitelességében, a KNDK hatóságai továbbiakkal is szolgálhatnak. Budapesten is bemutattak egy filmet, amelyben a Pueblo személyzete nagyon is nagy alázattal és őszinte megbánást mutatva válaszolt a kérdésekre. Ez a film 1968. szeptember 12-én azon a sajtófogadáson . A Pueblo elfogott tisztjei és matrózai . A kémhajó elfogásának helye . A Pueblo kémhajót a KNDK haditengerészetének egységei Vönszan kikötőbe kísérték A Lloyd Bucher kapitány a Pueblo feladatairól beszél a sajtóértekezleten . Jelenteni minden olyan új jelenséget, amely fontos lehet az amerikai hadiflotta szempontjából A hajó kapitánya beszélt parancsnokairól, a japáni támaszpontról, a Pueblo eddigi útjáról. Végül az elfogatásuk előtti helyzetről, így: „Január 22-én Vonszan közelében hajóztunk, mélyen behatoltunk az északkoreai felségvizekre, amikor elfogtak bennünket kihallgatásunk során igyekeztünk elhallgatni céljainkat. A hajón azonban ott voltak a dokumentumok és a tárgyi bizonyítékok.” A hajó legénységének beismerő nyilatkozatai mellett — ha szőrmentén is —, be kellett ismerni valamit és neon tudták tagadni, a Puebla tevékenységét A kémhajó elfogása után az NBC televíziós társaság „Találkozás a sajtóval” című adásában Rush külügyminiszter és McNamara akkori hadügyminiszter kijelentette, hogy nem kapott olyan jelentést amely szerint a hajó valóban megsértette volna Észak-Korea felségvizeit De később arra az időszakra vonatkozóan, amikor a Pueblo összeköttetése megszakadt bázisával, mindkét politikus békülékeny hangot ütött meg. „Azt-Mi az, ami miatt az emberségre, a jóságra és lehet mondani, egy ilyen karácsonyi ajándékra, mégis így reagálnak? A hivatalos Amerika továbbra is tagadni akarja a kémkedés tényét. Kiszabadította a hadifoglyokat és mondván, ezzel le lehet zárni a Pueblo-ügyet. A bocsánatkérő nyilatkozatot, amit egy tábornok tett — úgy látszik — a külügyminiszternek meg lehet cáfolnia A Pueblo kapitánya és legénysége van a legnehezebb helyzetben, őket a hadbíróság elé állítás veszélye fenyegeti. Nyilván ennek a félelemnek is része van abban, hogy ilyen gyorsan megpróbálják letagadni eddigi nyilatkozataikat. A hivatalos Amerikával ellentétben a közvélemény örömmel fogadta a KNDK kormányának döntését. Ennek ad hangot a New York Times vezércikke, amikor felhívja az amerikai szervek figyelmét, hogy „felülvizsgálat alá kell venni a jövőben a Pueblohoz hasonló hajók feladatait és gondosan kell elemezni a várható előnyöket és kockázatot”. Ehhez lenne egy szerény javaslatunk. Az ilyen hajók feladatait nem megvizsgálni, hanem meg kell szüntetni, mert azok is előbb-utóbb a Pueblo sorsára jutnak. Szabadon a Pueblo kémhajó személyzete