Lobogó, 1969. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-01 / 1. szám

készült, amelyen 34 ország, számos nemzetközi szerve­zet megbízottja tett fel kérdéseket a Pueblo tisztjeinek és legénységének. Ezen az értekezleten a hajó kapi­tánya az egész világ előtt a következő négy pontban ismertette a Pueblo kémhajó feladatát. 1. Regisztrálni a koreai néphadsereg hadiflottájának tevékenységét. 2. Felmérni a koreai néphadsereg elektronikus tevé­kenységét, beleértve a radarjeleket. 3. Megállapítani, hogyan reagál a KNDK a Pueblo­­hoz hasonló kémhajóknak a partmenti vizeken végzett tevékenységére, hiszem, nem lehetünk egészen bizonyosak benne — felelte McNamara egy újságíró kérdésére —, hogy a Pueblo útja során egyszer sem hatolt be észak-koreai vizekre”. Mi ez, ha nem beismerés? Azt senki sem várta az amerikai hadügyminisztertől, hogy a televízió nyilvánossága előtt beismeri, hogy parancsára kémha­jók, tevékenykednek egy ország felségvizein. Nem véletlen, hogy ezen nyilatkozat után az egyik szöuli lap a következőket írta: „Vajon az USA nagyhatalom-e, vagy csak egy nagy kiterjedésű ország?” A dél-koreai külügyminiszter még nyersebben fogalmazott és a had­ügyminiszter nyilatkozatát „gyenge elméjűnek” titu­lálta. Bocsánatkérés és rágalmazás Ilyenkor karácsony táján, illetve év végén kevés jelentős nemzetközi esemény történik. Ez az idő­szak a nemzetközi politika szélcsendje. A világ vala­mennyi külpolitikai hírszerkesztője bajban volt és nem kis fáradtságot okozott a külpolitikai hírek összeállí­tása. A nemzetközi közvéleményt az Apolló 8 útja, valamint a Dél-Vietnamban és a Közel-Keleten lezaj­lott összecsapások foglalkoztatták. Egy hír azonban valamennyi hírügynökség anyagá­ban előtérbe került Jó hír volt megbocsátásról és nagylelkűségről tett tanulságot. A hír még karácsony előtt látott napvilágot. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságból röpítette világgá a Koreai Központi Távirati Iroda. A hír azt közölte: a KNDK kormánya úgy döntött, hogy kiutasítja az országból az 1968. január 23-án a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság területi vizein elfogott Pueblo amerikai kémhajó személyzetét. A külügyminisztérium nyilatkozatban állapította meg hogy a hajó személyzetének tagjai „őszintén beismerték bűncselekményüket és több ízben kérték, nagylelkűen bocsássák meg azt, amit elkövettek.” A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy „az Egyesült Államok kormánya kellőképpen bocsánatot kért és megfelelő biztosítékokat adott”. A kémhajót és a felszerelését képező berende­zéseket, valamint a fegyverzetet természetesen a KNDK kormánya elkobozta, minthogy azokat agresszió és bűncselekmény eszközeként használták fel. A kémhajó­ szabadon bocsátását megelőző­en az Egyesült Államok nevében Woodward tábornok nyilatkozatot írt alá, amelyben bocsánatot kért a KNDK hatóságaitól azért, hogy a Pueblo kémkedés céljából behatolt az ország felségvizeire. Eddig a kémhajó személyzetének szabadon bocsátásá­val kapcsolatos hírek első része. Minden józan gondol­kodású ember azt várná ezek után, hogy a kémhajó személyzetének beismerése, valamint a bocsánatkérés és szabadon bocsátás után lezárult a Pueblo-ügy. De és­­itt kezdődik a hír második része — én is ezért vagyok még egyszer kénytelen foglalkozni vele — a Pueblo­­ügy még nincs befejezve. Nyomban a kémhajó személyzetének átvétele után az amerikai propaganda-gépezet megkezdte az aláírt amerikai bocsánatkérő nyilatkozat megcáfolását. Lloyd Bucher a hajó kapitánya sajtóértekezleten azt állította, hogy hajója a nyár tengeren tartózkodott, amikor el­fogták. A továbbiakban arról beszélt, hogy rossz bá­násmódban volt részük a tizenegy hónapos fogság alatt. Még a saj­tóértekezlet részvevői előtt is furcsán hatott, amikor ennek ellenére kijelentette „meglepően jól érezzük magunkat". Ebbe a kampányba kapcsolódott bele Bush amerikai külügyminiszter is, aki rádió- és televízió nyilatkozatá­ban ismételte meg, hogy az Egyesült Államok­ „eleve nem ismeri el” a képviselője által Panmindzsonban aláírt okmányt és változatlanul azt mondotta, hogy az amerikai kémhajó, a Pueblo nem végzett kémtevékeny­séget a KNDK felségvizein. Bush kijelentette még, hogy erre vonatkozóan „az Egyesült Államok beható vizsgá­latot végzett, de „nem talált bizonyítékokat”. Ezért kell visszatérni még egyszer a Pueblo­­ügyre és figyelmeztetni a hajó kapitányát, és a hivata­los politikusokat is azokra az előző nyilatkozatokra, amelyet a kémhajó fogságba ejtése után tettek. Január 26-án az első sajtóértekezleten kérdésre válaszolva Bucher kapitány kijelentette: „fla­jómnak az a kizáró­lagos rendeltetése, hogy kémtevékenységet folytasson. Így az ehhez szükséges legmodernebb kémberendezé­sekkel van felszerelve. A legénység többsége kémtevé­kenységben szerzett tapasztalatokkal és ennek megfe­lelő technikai ismeretekkel rendelkezik. Mint önök, hajóm legénységének vallomásaiból tudják, némelyikük igen magas fokú technikai kiképzésben részesült, és gazdag tapasztalatokkal rendelkezik a kémtevékeny­ségben.” Egy másik kérdésre még konkrétabban vála­szolt a kapitány: „Miután behatoltunk az önök part­menti vizeire, kémtevékenységünk során megfigyeltük és rögzítettük a katonai célpontok elhelyezését és el­oszlását, számos különböző legmodernebb eszközzel, beleértve a radar-felderítő berendezéseket is, valamint az óceánográfiai feltételek mérésével és felkutatásával.” Ha valaki ne­talán­tán kételkedne az idézett nyilat­kozat hitelességében, a KNDK hatóságai továbbiakkal is szolgálhatnak. Budapesten is bemutattak egy filmet, amelyben a Pueblo személyzete nagyon is nagy alázattal és őszinte megbánást mutatva válaszolt a kérdésekre. Ez a film 1968. szeptember 12-én azon a sajtófogadáson . A Pueblo elfogott tisztjei és matrózai . A kémhajó elfogásának helye . A Pueblo kémhajót a KNDK haditengerésze­tének egységei Vönszan kikötőbe kísérték A Lloyd Bucher kapitány a Pueblo feladatairól­­ beszél a sajtóértekezleten­ ­. Jelenteni minden olyan új jelenséget, amely fon­tos lehet az amerikai hadiflotta szempontjából A hajó kapitánya beszélt parancsnokairól, a japáni támaszpontról, a Pueblo eddigi útjáról. Végül az elfo­­gatásuk előtti helyzetről, így: „Január 22-én Vonszan közelében hajóztunk, mélyen behatoltunk az észak­koreai felségvizekre, amikor elfogtak bennünket kihall­gatásunk során igyekeztünk elhallgatni céljainkat. A hajón azonban ott voltak a dokumentumok és a tárgyi bizonyítékok.” A hajó legénységének beismerő nyilatkozatai mellett — ha szőrmentén is —, be kellett ismerni vala­mit és neon tudták tagadni, a Puebla tevékenységét A kémhajó elfogása után az NBC televíziós társaság „Találkozás a sajtóval” című adásában Rush külügy­miniszter és McNamara akkori hadügyminiszter kije­lentette, hogy nem kapott olyan jelentést amely sze­rint a hajó valóban megsértette volna Észak-Korea felségvizeit De később arra az időszakra vonatkozóan, amikor a Pueblo összeköttetése megszakadt bázisával, mindkét politikus békülékeny hangot ütött meg. „Azt-Mi az, ami miatt az emberségre, a jóságra és lehet mondani, egy ilyen karácsonyi ajándékra, mégis így reagálnak? A hivatalos Amerika továbbra is tagadni akarja a kémkedés tényét. Kiszabadította a hadifog­lyokat és mondván, ezzel le lehet zárni a Pueblo-ügyet. A bocsánatkérő nyilatkozatot, amit egy tábornok tett — úgy látszik — a külügyminiszternek meg lehet cáfol­nia A Pueblo kapitánya és legénysége van a legnehe­zebb helyzetben, őket a hadbíróság elé állítás veszélye fenyegeti. Nyilván ennek a félelemnek is része­­ van abban,­­ hogy ilyen gyorsan megpróbálják letagadni eddigi nyilatkozataikat. A hivatalos Amerikával ellentétben a közvélemény örömmel fogadta a KNDK kormányának döntését. Ennek ad hangot a New York Times vezér­cikke, amikor felhívja az amerikai szervek figyelmét, hogy „felülvizsgálat alá kell venni a jövőben a Pueblo­­hoz hasonló hajók feladatait és gondosan kell elemezni a várható előnyöket és kockázatot”. Ehhez lenne egy szerény javaslatunk. Az ilyen hajók feladatait nem megvizsgálni, hanem meg kell szüntetni, mert azok is előbb-utóbb a Pueblo sorsára jutnak. Szabadon a Pueblo kém­ha­jó személyzete

Next