Lobogó, 1969. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1969-03-26 / 13. szám

■ ki nézi őket, annak úgy tűnik, egyszerű az egész. Az ember csak­­elcsatolja az ernyőt a hátára, beül a repülőbe, és amikor jó magasan járnak, egyszerűen kilép az ajtaján. Az ejtőernyő magától kinyílik és hipp-hopp már a földön is az ugró. Mindez valójában így történik, még­sem olyan egyszerű a dolog. Az ejtő­ernyősöknek sok mindent meg kell ta­nulniuk, amíg elmondhatják: mesterei a sportágnak. A tanulásnak soha sincs vége, még a legjobbak, a válogatott ke­ret tagjai is edzésről-edzésre képezik magukat, gyakorolnak, beidegzik a moz­dulatokat. Ilyenkor is, idelenn a földön, ejtőernyő nélkül, a tornatermi edzése­ken, mert a jó ejtőernyősnek sok jó tulajdonsággal kell rendelkeznie. Hogy milyenekkel? No, lássuk csak. Fó AZ EGÉSZSÉG! Talán egyetlen sportágnál sem olyan fontos, az ép izom-, ideg- és csontrendszer, mint itt. Próbára is teszik alaposan a sportoló­kat az orvosi vizsgálaton. Még az egyensúlyérzékéről is meggyőződnek. A páciensnek be kell ülni a forgó­székbe, amelyet nyolcszor-tízszer jól megforgatnak, s ha utána a vizsgált személy ültében eldől, már nehezen kaphat orvosi engedélyt. Az egyensúly­érzék hiánya komoly baj, mert ugrás közben, a levegőben könnyen pörgésbe­­forgásba kerülhet a test, s az ejtőer­nyősnek ilyenkor is tudni kell magán uralkodni. SASSZEM! Vagyis olyan éleslátás, amely alkalmassá teszi, hogy a legcse­kélyebb apróságot is észrevegye oda­fenn. A stílusugrásnál például, amikor az ugró elhagyja a gépet, öt másod­percen belül jelt kap a földről, milyen irányba kezdje gyakorlatát. A jel, a mintegy kétezer méter magasból mind­össze gyufásdoboznyinak tűnik. Akinek nem jó a szeme, ugyan hogyan venné észre? VASIDEGZET! Az ejtőernyőugrás egyik alapvető feltétele a jó „idegizom koordináció”. Érthetőbben: az izom- és az idegmunka összehangolt működése. Ezen múlik, hogy a pillanat tört része alatt képes-e az ugró zuhanás közben helyes irányváltoztatásra, fordulatra, fékezésre. S mivel az ernyő technikai eszköz, s így váratlan hibák is előfor­dulhatnak vele, csak jó idegzetű ember képes helyesen dönteni kritikus hely­zetben. Az ernyő például rosszul nyí­lik, másikat kell kibontani, vagy tőrrel elmetszeni a hibás ernyő hevederjét, s tovább zuhanva nyitni a másikat. Aki­nek az idegei nincsenek rendben, az képtelen erre. ERŐ! A kevésbé modern ernyők irá­nyításánál a hevederek, zsinórok húzo­­gatásával lehet korrigálni a süllyedés irányát. Vagyis amikor a sportoló meg­húzza az egyik hevedert, olyan erőt fejt ki, mintha egy nyújtón félkézzel húzódz­­kodna, majd egymásután több ízben félig visszaengedné és ismét felhúzná magát. ESÉS! Akármilyen egyszerűnek, simá­nak tűnik a földre érkezés, mégis olyan, mintha négy-öt méter magasból ernyő nélkül ugranának le. Amikor szél fúj, a földre érkezés nem teljesen egyenes irányban történik. Akárcsak célbaug­­rásnál, amikor a versenyzők arra töre­kednek, hogy a lábak a jó eredményért minél közelebb érjenek a célkereszthez. Ilyenkor a legtöbbször hanyatt esnek, ez pedig tudvalévően a legveszélyesebb. Mármint a járatlannak! A jó ejtőer­nyős sok gyakorlással, de megtanulja a cselgáncsozóknál jól ismert hátraguru­­lásos esést, s így baj nélkül ér földet. AERODINAMIKA! Ismerkedés a le­vegő titkaival! Aki ebben jártas, köny­­nyen felismeri a magasban a külön­böző irányú légáramlatokat, tudja mi­lyen irányba, mennyire sodorhatja el, s ráfeküdjön-e a szélre, vagy fejen állva, másodpercenkénti 70 méteres se­bességgel zuhanjon át a „szélrétegen”, ahogy éppen kedvező. BAJTÁRSIASSÁG! A segítőkészség­ a tapasztalatok átadása, az ejtőernyős közösségben természetszerű. Sok példa bizonyítja. Azé az ugróé is, aki saját ernyőjével társát is földre hozta ... * Órákig lehetne beszélni, mi mindent tudnak még a bátor emberek: járőr­versenyeken futni, úszni, lőni, tanter­mekben akrobataként a levegőbe szö­­kellni, labdázni, játszani, igazi barát­nak lenni. Odafenn a magasban csak ilyen em­bereknek van helyük! P. R. S­oha ilyen utazás Hegyeshalom és Budapest között! Az alig kétszáz kilométert majdnem lé­pésben tette meg a különvonat. Embererdő várakozott végig a sínpárok mellett, az állomásokról pe­dig szinte lehetetlen volt továbbindulni. Virágeső, eget verő éljenzés fogadta mindenütt a 10 aranyéremmel, 41 he­lyezéssel érkező olimpikonokat. De mi volt mindez a budapesti fo­gadtatáshoz képest! A Baross téren, a Rákóczi úton már órákkal a vonat ér­kezése előtt megállt a forgalom. Az ab­lakokban zászlót lengetett az augusz­tusi szél, virágzivatar hullott arra az útra, amelyen a londoni sportkősök el­vonultak. Úgy tűnt, mintha senki sem maradt volna augusztus 18-án a város más részeiben, százezrekre volt becsül­hető az a tömeg, amely a Keleti előtt és a Rákóczi úton összezsúfolódott. Az csak természetes, hogy Papp Laci sem saját lábán tette meg az utat a Nemzetiig Ott fent volt a magasban, az örömmámorban úszó szurkolóik vál­lán. Ünneplés volt a nagy nap után is a bajnok minden perce. MÁV főtisztnek nevezték ki. Rendeződött az élete, ju­tott idő ezután edzésre, pihenésre egy­aránt Laci meghatottan fogadta az egész ország forró szeretetét. A külön­böző ünnepségeken zavartan keresgélte a szavakat. — Kérem, én csak egy ökölvívó va­gyok — mondogatta legtöbbször. — Nem tudok másként hálás lenni ezért a sok szeretetért, csak a két kezemmel, ígérem, nem győz le senki sem! G­yorsan igazolták az események, hogy nem beszélt a levegőbe. Már szeptember 3-án újra szo­k­ tóba lépett. A Millenárisra, a Buda­pesti Vidék mérkőzésre Papp és Csík kedvéért 10 000 szurkoló ment ki. Nem sokáig gyönyörködhettek a nézők Laci művészetében, Károlyfit egy perc alatt kiütötte. Aztán újra Bene Ill. került a vert seregbe, október 17-én pedig a kemény lengyel, Zágorsky — öt perc alatt. A magyar—lengyel mérkőzés kere­tében a vendégek meghívást adtak át a magyar vezetőknek. Novemberre Bu­dapest válogatottját kérték, azzal a megjegyzéssel: — Mindegy, hogy kik alkotják a csapatot. Az a lényeg, hogy Papp jöj­jön! Papp ment, jóllehet, a szakemberek három hónappal az olimpia után in­kább pihenőt javasoltak. Menni­­kellett, mert Kolczynski Európa-bajnok ismét erősnek érezte magát. — Amikor Papp legyőzött, felkészü­letlenül álltam ki. Úgy gondoltam ak­kor, hogy az ismeretlen magyar ellen ezt megengedhetem magamnak. Most felkészültem. Olimpiai bajnoknak nem illik megfutamodni... Papp és Kolczynski — micsoda ököl­vívó csemege! A Wieczor Warszawy cí­mű bulvárlap jóst küldött Papphoz, hogy a csillagok járásából okoskodja ki, melyik legény lesz a győztes. Döntetlent hozott­­ki. Megkérdezték tőle, miért éppen dön­tetlent látott. — Mert megnéztem az én csillagké­pemet is — hangzott a válasz. — Ha megmondom az igazat, hogy Papp nyer, engem vernek meg a babonás szurko­lók. Babona, csillagkép ide vagy oda, mindegy. Tény, hogy Kolczynskinek nem volt szerencséje. Akkora verést sem azelőtt, sem utána­­nem kapott. A három menetben nyolcszor feküdt a padlón. Pontozásban: 60:47 Varsóban, a lengyelek büszkesége ellen! M­érkőzés, győzelem, nonstop mó­don.­­Még jóformán ki sem fújta ma­gát a bajnok­, 1949 júniusában, máris hívta Oslo, az Európa-bajnokság szín­helye. Papp újra csodálatos formába lendült. Maga is érezte, hogy nagyon megy az ökölvívás. — Jöhet bárki, mindegy — mondotta élete első repülőútja előtt. — Nem bán­nám, ha Torma a középsúlyt választa­ná. Sok vele szemben az adósságom ... Torec a jól értesültek közé tarto­zott ... Nem indult a középsúlyban ... Laci egyik reménységünk, Farkas után kezdte EB szereplését. A népsze­rű Lustát a francia Bataille el­len csú­nyán lepontozták. Olyannyira, hogy még Papp nyugalma is elszállt. Az egyik magyar vezető dühösen harsog­ta: — Úgy látszik, itt nem lehet más­ként, csak kiütéssel győzni! A hosszú belga Ad­a igencsak meg­itta a botrány és a k. o.-ra felhívás le­vét. A huszonötödik másodpercben a dühös Papp jobbhorga már befejezte a mérkőzést. Szorítócsúcs! Ilyen még nem adódott Európa-bajnokságon, ki­ütés 25 másodperc alatt! S ki jöhetett volna ismét, mint az olasz Fontana. A derék olasz csaknem sírva panaszolta: Térden Torma, Ő a legnagyobb rivális . Ezt a balszerencsét! Londonban megnyertem volna az olimpiát, Osló­ban az Európa-bajnokságot, ha Papp nincs a súlycsoportomban. Fontanán valóban nem segített a Fortuna. Kikapott, akárcsak a döntő­ben a svéd büszkeség, Sjölin. Svéd le­gény így még nem futott Oslóban. Zú­gott a taps a Bis­let stadionban. Papp nem egészen egy évvel a londoni bra­vúr után megszerezte súlycsoportjában az EB aranyat is, at hét múlva főiskolai világbaj­nok lett. Csepelen a román Boamfa, a lengyel Czebulak és a szovjet Kogan skalpja került Papp vitrinjébe. Jött aztán a román váloga­tott, de Adler már nem engedte indul­ni Pap­pót. — Vigyázni kell a fiúra — mondotta. — Már mind a két keze fáj, pihenőre van szüksége. Gondolnunk kell a jö­vendő versenyekre is. Az országos egyéni bajnokságon a MÖSZ nem engedélyezte indulását. Bass Pál irodavezető magyarázta: — Nem vehetjük el a fiatalok ked­vét. Ha Papp benevez, akkor senki sem akar indulni, így legalább lesz ver­sengés. Laci a csapatbajnokságot nem hagyta ki. A Bp. Lokomotívban Csontos, Csi­be, Bene III, Vépi volna az ellenfele — többek között. Az öt mérkőzés összesen tizenegy percig tartott. Miután a CsB-n kipihente magát, jelentkezett a csehszlovákok elleni viadalra. — Sokért nem adnék egy Papp— Torma meccset — mondotta Bártfai Béla szövetségi kapitány. Laci sem volt ellene. — A válogatott mérkőzés előtt két héttel bejelentem, hogy középsúlyban indulok — üzente Csehszlovákiába. — Ha Gyuszi akar velem találkozni, tud­ja, melyik súlycsoportban leszek. A vendégek Tormát mégis váltósúly­ra hozták, s Svarkót szánták a bajnok­nak. Kiütés nem­­történt, de Svarkóra hatszor számolt a bíró. — Nézd, Laci, ami késik, nem múlik — említette Torma. — 1950 októberé­ben Prágában újra összecsap a két vá­logatott. Ha akarod ... Gyorsan elszaladt az a néhány hó­nap, 1950. október 14-ig. Laci kiutazott Prágába a válogatottal. Óriási izgalom­mal várta mindenki, létrejön-e az év­század mérkőzése. L­étrejött, de mennyi huzavona után! _ A mérkőzés előtti napon a csehszlovák vezetők meglátogatták a szállóban a magyarokat. Torma is el­jött, feleségével együtt. Éberen figyel­ték. Beszélgetés közben Torma rá akart gyújtani egy cigarettára. Felesége el­kapta a kezét: — Gyuszi, ne tedd. Holnap életed mérkőzése jön! A vezetők nem akarták a Papp—Tor­ma összecsapást. Laci azonban más vé­leményen volt: — Nem lehet örökké szédíteni a szurkolókat — így fakadt ki. — Mér­kőzni akarok Tormával. Gyors tanácskozás, s még ott a szál­lóban­­hivatalosan megadták a cseh­szlovákoknak a magyar csapatot. Pap­pot félnehézsúlyba tették. Amikor Torma meglátta a listát, odabökött ujjával a Papp neve melletti üres helyre: — Ide írják az én nevemet... Ha akkor van televízió, biztos, hogy nagyon sok országban közvetítik az olimpiai- és Európa-bajnokok csatáját. Így viszont csak a Vinoh­rady csarnok szerencsés 4000 nézője láthatta a cso­dálatos harcot. Papp úgy kezdett, hogy a csehszlovák szurkolók torkán akadt a buzdítás. Fé­lelmetes horgok záporoztak Tormára, sokszor úgy látszott, hogy Torec nem bírhatja tovább. Laci egy menet alatt öt pont előnyhöz jutott. A másodikban Torma is rákapcsolt, 2 pontot behozott. Káprázatos küzdelem folyt az utolsó menetben. Cselek, villámgyors ütések — megállás nélkül. Papp bírta a rette­netes tempót. Győzött! Torma nem hiába tartozott a világ legjobbjai közé. A fergeteges csatában is jól tudta követni az eseményeket, úgy, mint a kényelmes székben ülő pontozók. Éppen ezért még mielőtt ki­hirdették volna az eredményt, átment Papp sarkába, átölelte vetélytársát, s a magyar bajnok kezét a magasba emelte. Z­úgott a taps, Pappot a magyar versenyzők kezdték kivinni a vállukon a csarnokból, de gyor­san beálltak a diadalmenetbe a lenyű­gözött csehszlovák szurkolók is. — Ez volt Papp pályafutásának leg­szebb mérkőzése — mondotta Szalay László, aki akkor főtitkára volt a MÖSZ-nek. — Az első menetben Laci lehengerelte Tormát. Olyan óriási előnyt szerzett, ami egyszerűen elkép­zelhetetlennek látszott Torma ellen. Nem csoda, hogy három perc után a csehszlovák közönség csak dermedten tudta figyelni a küzdelmet. Szalai, a Kistext válogatottja tömö­ren ennyit jelentett ki: — Régi róka vagyok az ökölvívásban, de ilyen mérkőzést még nem láttam . .. Lengyel gratulálok is előkerültek. — Csodálatos, amit a Papp—Torma meccsen láttunk — hangoztatták. — Őszintén szólva, kicsit kémkedni is jöt­tünk, hiszen válogatottunk egy hónap múlva Budapestre utazik. Papp a csúcsra érkezett, ilyenkor van igazán értéke a Papp elleni győzelemnek. Kolczynski vagy Szymura, Sztam edző tanácsai szerint csak Papp ellen ké­szül. Egyikük legyőzi az oroszlánt sa­ját barlangjában . .. Következik: H­ BGSfcOWhat BENŐ: Hét, nyolc, kilenc, tíz... Kiütés! London után hősnek számított, aki végigállta Papp ellen a három menetet Felejthetetlen befejezés Prágában, az évszázad mérkőzésén. Torma gratulál és magasba emeli Papp kezét. A leg­nagyobb rivális is térdre kényszerült Milánó bevétele és újra olimpia

Next