Lobogó, 1969. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)

1969-10-01 / 40. szám

Justh maga súlyosan beteg volt: mind­inkább elhatalmasodó tüdőbarát ki­ Viérai utazásokkal iparkodott késlel­tetni, s a hazarándulások egyre rit­kuló hónapjaiban foglalkozhatott csak kedves parasztjaival. — Tehetsége, em­bersége és magyarsága többet érde­melne az „utókortól”. Tőlünk, eseményei között van egy olyan is, mely nem szerepel a csak kerek év­fordulókat kedvelő „kalendárium-ké­szítők” idei lajstromán. Ennek a Szí­nes Szőttesnek az összeállítója azon­ban minden évben megünnepli ezt a nevezetes évfordulót. S teszi ezt most is, alázattal esedezve a Nyájas Olvasó megértő bocsánatáért. S hogy mi ez az esemény? A magyar színészet meg­születése ... „A budai német színház színpadán egy kifestett arcú embercsapat lázas izgalommal várja az előadás megkez­dését... Lázas a hangulat a nézőtéren is... Mintha ott is valami rendkívülit várnának. Végre itt a perc! Odakint a »Boldog­ Asszony« templomának tor­nyán hatot üt az óra!... Megszólal a színpadi csengő, a függöny felgör­dül ... és... — csodák csodája! — szép magyar beszéd csendül meg a színpadon!... Kelemen Lászlóék ját­szanak. — Ma először!” Történt pedig ez a budai várban, 1790. október 25-én, esti hat órakor, a mai Várszínház színpadán, más vonatkozásban is „színházi hó­nap”. Száz éve született — 1869. ok­tóber 19-én — Góth Sándor, színész, rendező és műfordító. 23-án pedig Abonyi Géza lenne 75 éves — ha élne. (E sorok írója — sajnos! — csak Abo­­nyit látta játszani a Nemzeti Színház­ban. Remek színész volt, csodálatos orgánummal. Passió-beli Jézusa — mindmáig felejthetetlen!) huszonnyolcadikénak két magyar író­halottja is van: Kisfaludy Sándor és Nagy Lajos. Az első 125 éve halt meg, a második 15 éve.­­ Kisfaludyról a nemrég elhunyt kiváló irodalomtörté­nész, Benedek Marcell írt találó ér­tékelést: „Kisfaludy Sándor a magyar nemes öntudatának megtestesítője. Biztos a dolgában. Nincsenek problé­mái. A század elején ő az egyetlen magyar költő, akinek a szó mai értel­mében közönsége van, kinyomtatják és olvassák verseit Tulajdonkéntén csak ezekről a versekről, a Himfy szerel­meiről érdemes beszélni a munkái kö­zül. A Kesergő szerelem képei, hason­latai, sóhajtásai százával maradtak meg a magyar olvasók lelkében. Akár­melyik strófáját kezdem el, tudom, hogy emlékeznek rá... »Mint a szarvas, kit megére a vadász mord fegyvere...« »Ott, ahol én nevelked­tem, egy dombról egy patak folyt.. .« »A havasnak oldalában keletkező pa­tak te...« »Hallottam én szép szavá­nak ezüst hangját zengeni...« A Bol­dog szerelem nem olyan változatos, de érdemes megjegyezni, hogy Kazin­czy mellett Kisfaludy az első, idei­g hitvesi szerelmet megénekli magya­rul.” Nagy Lajosra, a magyar szocialista próza kiemelkedő képviselőjére, híres Képtelen természetrajzának egy kis részletével emlékezünk. — „Az orosz­­lán. — Az oroszlán az állatok királya, akit a köztársasági pártiak is respek­tálnak. Hazája Afrika és Ázsia, más földrészeken csupán mint idegen ál­lamok alattvalói szerepelnek, s útle­vél és más igazoló iratok hiányában állatkertekben vannak internálva. Ha valaki gyalog megy a sivatagban, és véletlenül találkozik egy oroszlánnal, akkor először is úgy tesz, mintha nem ismerné meg, mintha azt hinné, hogy borjú. Ha az oroszlán mégis okvetet­­lenkedik, akkor az ember megáll, és mereven néz az oroszlán szemébe; mindaddig, amíg mereven néz, sem­mi baja nem történik, sőt, ha az il­lető ember egész addig néz mereven, amíg haza nem ér, akkor egészen megszabadul. A hím oroszlán nagyobb, mint a nőstény, amit jó tudni, mert ha az embert megtámadja egy orosz­lán, akkor legalább tudja, hogy hím-e vagy nőstény. A hím oroszlánnak to­vábbá dús sörény borítja a nyakát, ami szerű gondoskodására vall, mert ha az oroszlán hazájában 40—50 fokos meleg van is, mégis megtörténhetik néhány százezer év múlva, amikor már majd a Nap is hűlni kezd, hogy hi­degebb lesz ott is, és akkor igen jó szolgálatot tesz majd a sörény. Az oroszlán színe sárga, ez szintén a ter­mészet egy nagyszerű elve, az úgyne­vezett környezethez való alkalmazko­dás miatt van így, tudniillik olyan a színe, mint amilyen a sivatag homok­jáé, hogy nehezen legyen fölismerhe­tő, s így a zebrák, antilopok, nyulak és más állatok meg ne támadják sze­gényt” eseményei közé tartozik az Ősz Tárlat megnyitója, a pécsváradi, leányvásár, az országos fazekas találkozó, no meg a híres Móri bolnapok. Ez utóbbira gondolva, baráti koccintásként egy kis kultúrhistóriai csemegét nyújtunk át a bort kedvelő olvasónak... A XVIII. században telepedtek le Mórott a ka­pucinusok, akik rövid idő alatt az ige­hirdetéssel legalább azonos mértékben törődtek a szőlőműveléssel is. A kapu­cinusok borászati szakértelmére utal a Gábor atya nevezetű pincemester története is. Az öreg kapucinus — több évtized tapasztalata alapján a dűlők szerint ismerte és meg is tudta különböztetni a pincében levő móri borokat Segédje a lopótökből telecsur­gatta a muzeális vászonkorsót­­ meg, anélkül, hogy akárcsak a hordó felé pislantott volna, jól megrágta a szá­jába vett italt s máris rávágta csal­hatatlanul: Vénhegyi! Sohasem téve­dett, ha a bor származási helyéről volt szó. De a fiatalok hiába figyelték, hiába akarták kilesni nagy tudomá­nyát az öreg megtartotta magának a titkot. Ekkor a fiatalok elhatározták, hogy megbosszulják az öreg titko­lózását. Új borok érkezvén a pincébe, kezdetét vette a bírálat A lopózó kis­­pap az egyik hordó helyett a fal mel­lett álló vizes dézsából húzott egyet, s vízzel töltötte meg Gábor atya vá­szonkorsóját. Ekkor történt a csoda. ő, aki eddig az első ízlelésnél min­dig megmondta a szüretelés helyét kiköpte az első kortyot és másodszor is hörpintett a korsóból. A szokásos­nál jóval tovább forgatta a szájában, de hasztalan. Végül is szégyenkezve kellett bevallania: „Ezt az italt nem ismerem.” harmincegyedike a Világtakarékosság napja, melyre csak azért nincsen pár­huzamos történetem, mert — bevallom — soha életemben nem takarékoskod­tam. Igaz, nem is gyűjtöttem össze semmit de hát — mit tagadjam — én csak bámulni tudom a szorgalmas han­gyákat, a szívem a könnyelmű tü­csöké. Nem takarékoskodtam én a sze­retettel sem, a szeretettel, mely az öregekhez fűz. S ezt — szavamra! — nem az október végi öregek napja al­kalmából mondom, hiszen szeretni úgysem az évfordulók vagy a kijelölt „ünneplő­ napok” miatt szeretünk va­lakit vagy valakiket. A szeretet, em­berség kérdése, különösen az öregek­kel szemben, akik — szegények — annyira szomjúhoznak a szeretetre, hogy nélküle élni sem tudnak. Gye­rekkoromban volt az én kedves nagy­anyámnak egy csodálatos nagykendő­je. Csillagok voltak beleszőve, nagy, furcsa, fekete csillagok, melyek — talán a sok viseléstől — magukba szívták a nagyanyám jóságát és szívé­nek melegségét. Télidőben, amikor nagy volt a hideg, engem bugyoláltak bele ebbe a fekete csillagos nagyken­dőbe és úgy indítottak az iskolába. De melengetett ez a csudálatos nagy­kendő mást is: elfagyott virágot és korai palántát, nagyfülű, árva kisnyu­­szit és pelyhes kiskacsát, sőt még ab­laküveg is volt egyszer, amikor a Sal­­lai utcai futballdöntőt vívtuk, s a rongylabda — megkeményedve a rá­tapadt hótól — nekivágódott az ab­laknak és meg sem állt a szoba kö­zepéig. S amíg jött az üveges, a jó öreg nagykendő töltötte be az ablak­üveg szerepét. A fekete csillagos nagy­kendő még évekig élt velünk, aztán egyszerre eltűnt. Édesapám szerint el­lopták valami idegenek, mások sze­rint elrongyolódott s valaki elégette a kemencében. De én tudom, hogy nem így történt A csudálatos, fekete csillagos nagykendő nem veszett el és nem égett el, hanem elröppent a nagyanyám után, hogy melengesse őt abban a másik világban ... Sajnos, a gyerekkornak már régen vége s ma­gam is őszülő hajjal járom a világot. De ha öregekkel találkozom, mindig az a csodálatos nagykendő jut eszem­be, amely melegített a beléje ivódott szeretettől, összeállította: PÁNDY LAJOS A rajzokat készítette: Jegyzet. 15.30: Peter Schreier énekel. 15.05: Közvetítés bajnoki labdarúgó-mérkőzésekről. 15.20: A hét műsoréból.­­18.10: Az NDK Kul­túrájának Hete. 15.10: Kersics Anka népda­lokat énekel. 15.35: Budapesti Zenei Hetek. Kb. 21.50: Házasság és környéke (vidám Iro­dalmi műsor). Kb. 22.10: Népi muzsika. 22.35: A pálya kezdetén . .. 22-50: Bizet: Carmen (részlet) 23.10: Az NDK Kultúrájá­nak Hete. 23.38: Lészen ágyú (részletek Kókai—Romhányi daljátékából) OKTÓBER 12. — VASÄRNAP KOSSUTH: 7.25: Kellemes vasárnapot! 7.28: Nagy családok. 8.10: Édes anyanyelvűnk. 8.15: „Költő is vagyok, meg proletár” (doku­mentum műsor). 5.10: Szivárvány. 1050: Vasárnapi koktél. 12.10: Jó ebédhez szól a nóta. 13.00: Tiszta szívvel... 13.10: Zene­művészeink reflektorfényben 1550: Részletek At­én filmzenéjéből. 15.30: Mérkőzések perc­ről percre. 15.30: Kovács Apollónia és Teke­res Sándor éneke. 17.05: Budapesti Művé­szet Hetek. 1755: Az NDK Kultúrájának Hete. 18.51: Olvasónaplómból. 15.15: Mák­virágok (színmű négy felvonásban). 21.41: Egy éj Velencében (operettrészletek). 22.20: Operafelvételekből. 23.00: Az NDK Kultú­rájának Hete. 23.15: Verbunkosok, népda­lok. 0.10: Éji zene. PETŐFI. 7.00: A római katolikus egyház félórája. 710: Lionel Rogg Bach-műveket orgonái. 8.15: Operakalauz. 5.15: Szívesen hallgattuk. 10.30: Százados szenzációk. 11-00: Az I Music! di Roma kamarazenekarának hangversenye. 12.30: Mi ez? 12.55: Táska­rádió. 15.00: Mit hallunk? 14.25: Mérkőzések percről percre. 15.20: Az NDK Kultúrájának Hete. 15.05: Ferenczy György zongorázik. 15-20: Mit üzen a Rádió? 17.05: Mozart: A varázs­fuvola-részlet. 17.30: Népi muzsika. 18.05: Tessék a mikrofon! 18.51: Händel: Messiás-oratórium. 21.50: Mesterek — mes­terművek. 2250: Slágerstaféta. 23.10: Ka­marazene. OKTÓBER 7. — KEDD 57.58: Hírek. 1755: Csehszlovákia—Írország világbajnoki selejtező labdarúgó-mérkőzés. 15.50: Esti mese. 2050: Tv-Hiradó. 2050: Az NDK nemzeti ünnepén. 2850: Így élt Nansen 1758: Hírek. 18.05: Írók, könyvek, kritik­s 1555: A Teleimpex különkiadása Jugoszlá­2800: Tv-Hiradó. 2050: Az arany meg az asszony (Tv-Játék) 20.55: AC Milan—Esta­te. A szünetben kb. 21.55: Tv-Hiradó. OKTÓBER 9. — CSÜTÖRTÖK 17.58: Hírek. 1805: Helyszíni közvetítés az rész. 18.55: Esti mese. 15.10: Korzikai képek. 15.30: Tv-szőttes. 20.00: Tv-Hiradó 2050: A kockázat... (lengyel filmsorozat I.) 21.15: Tudományos tudakozó — önmagunkról... 2255: Beat-mise (kisfilm). 2250: Tv-Híradó ■ OKTÓBER 11. — PÉNTEK 17­51: Hírek. 18.05: Légy ember, Barankin! (szovjet kisfilm). 18.30: Öveges professzor műsora. 1850: Esti mese. 1855: Az 1555-ös Lyra Fesztivál gálaestjén vendégszerepelt Beach Boys együttes műsora. 15.10: Vendég­­aszta. 20.00: Tv-Hiradó. 20.20: Fekete — fe­hér, igen — nem! (második elődöntő). 22.00: Tv-Hiradó. OKTÓBER 11. — SZOMBAT 1555: Simon Menyhért születése (magyar film). 18.10: Hírek. 1815: Arcképek, találko­zások. 1850: A Tv jelenti. 1555: Cicavízió. 1555: Két kéz (Illyés Gyula verse). 20.00: Tv-Hiradó. 2050: Ex Antiquis (zenés film). 20.50: „... mai módra” (Kolozsvári Grand­pierre Emil írásaiból). 2250: Tv-Hiradó. 2250: Tavaszi áldozat (balettflm). OKTÓBER 12. — VASÁRNAP 550: Hétmérföldes kamera. 5.55: Szakkörről — szakkörre... 1050:*Telesport. Kb. 12.00: Kis állatok­­ nagy kalandjai II. 15.50: Mi újság a Futrinka utcában? 1820: A képző­művészet története. 1555: Beszélgetés az atom­modellről. 17.50: Kis Manyi 100. film­­szerepe (összeállítás). 18.05: Zorró (amerikai rövidfilm). 1830: A világ térképe előtt. 1850: Esti mese. 1855: Röpülj páva... (fel­­szabadulási népdalverseny , elődöntő). 20.00: Tv-Hiradó 2050: Nők iskolája (tévé-film­változata). 2250: Az érem harmadik oldala. 22.10: Tv-Hiradó. A műsorváltozást a napi sajtó közli. Október 12, vasárnap, TV. 20.20 Nők iskolája. “ * *'“■ Fia fa­tok! Figyelem! OKTÓBER 8. — SZERDA kusok. 1815: zenei Figyelő. 1855: Esti mese. Jövő heti, október 8-i számunktól kezdve viából. 1555: Provence daheti mezői... 30 héten keresztül, mindig ezen a helyen közöljük diantes La Plata Labdarúgó Világkupa dön­ képes autótörténelmi sorozatunk egy fényképét. ^rTk^^m^szet^bir^a^^n^vn4 Vágjátok ki, s ragasszátok be szakköri munkafüzetetekbe!

Next