Lobogó, 1970. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1970-03-11 / 11. szám

A VIT-díjas Találkozás Beszélgetésünk színhe­lye az együttes új szék­háza. Kevés művészcso­port büszkélkedhet hason­ló modern, minden igényt kielégítő, gyönyörű épü­lettel. Szigeti Pál, a KISZ Mű­vészegyüttes igazgatója rögtön egy rég­­gel kez­di a beszélgetést:­­— Az amatőr együtte­sek között a mienk a leg­nagyobb létszámú. Több mint 500 tagot számlá­lunk, 10-től 26 éves élet­ — A legelső fellépés? — 1951-ben volt, az ak­kori Ifjúsági Színház szín­padán. Ez még az együt­tes „hőskorának” számí­tott, kézben vittük át a kellékeket, jelmezeket. — A legsikeresebb szá­mok? — A régiek közül Bee­thoven IX. szimfóniájának záró tétele, a zenekar és a kórus előadásában, az újabbak közül a Találko­zás című táncjáték, amely a szófiai Világifjúsági Ta­lálkozón VIT-díjat nyert, s ugyancsak VIT-díjat ka­pott a három táncos is. — A legjobb kritika? — Sok van. „A boldog­ság áradatát hozták ma­gukkal a Művészetek Pa­lotájába" — írta rólunk egy belgiumi lap. „Abban a szerencsében volt ré­szünk, hogy hallhattuk ritka és egyedülálló mű­vészetét ennek az együttes­nek" — ezt a Tampere című finn újságban olvas­hattuk. „Zenekaruk vir­tuózokból áll” — írta a Lyon Republicaine. Azt hiszem, szerénytelenség lenne tovább idézni a cik­keket ... — A legnagyobb díjak? — Fennállásunk óta 15 VIT-díjat kaptunk. A kó­rusunk Arezzóban arany­érmet nyert, az 1960-es Hágai Nemzetközi Kórus­fesztiválról egy­ e­rv arany­érmet hozott haza a ve­gyeskar és a női kar, Cagliari­ban. 1964-ben el­nyertük a Néptáncfesztivál első díját — A leghíresebb tagok? — Sokáig sorolhatnánk. Nálunk kezdte művészi pályafutását Kocsis Albert hegedűművész. Béres Ilo­na és Kovács P. József, Koncz Zsuzsa és Haran­gozó Teri, Dene József és Marczis Demeter opera­énekesek. (Ezt — hogy szaporítsuk a „leg”-eket — az együt­tes egyik legrégibb tagja, Pataky Pál táncos meséli el) — A szófiai VIT-en tör­tént, az első koncertünk előtt. Észrevettük, hogy szőrén-szálán eltűntek a táncunkhoz szükséges kel­lék­botjaink. Márpedig méhcsalád­i lakhelyét” szemelte ki botvágásra. A harcias bolgár méhek azonnal megtámadták, ő pedig baltáját eldobva próbált menekülni tám­a­­dói elől. A méhek azon­ban gyorsabbak voltak, bebújtak a csizmájába, az inga alá is veszettül csíp­ték. Szegényt elsősegély­ben kellett részesíteni, s miközben injekciózták, hő­siesen tűrte a fájdalma­kat, mondván: mégis si­került botot szerezni, megmentettük az előadást. A poén az volt, hogy a műsor végén megtaláltuk a botjainkat — a rajkó­zenekar bőgőtokjában... — A legtöbb tapsot hol kapták? — Japánban. A japánok rendkívül kedvesek voltak hozzánk. Az északi váro­sokban, ahol nincs lég­kondicionáló berendezés, a vendéglátók hatalmas jég­táblákat helyeztek el az öltözőben és rózsákat, szegfűket fagyasztottak a jégbe. A kimért japánok olaszos temperamentum­mal ünnepeltek minden fellépésünk után. S nem utolsósorban: e turnénkon értesültünk arról, hogy idehaza Kiváló együttes címmel tüntettek ki ben­nünket Az együttes most ün­nepli huszadik születés­napját. Ilyenkor nemcsak kérdezni, de felköszönteni is illik az ünnepelteket. Kívánjuk a KISZ Köz­ponti Művészegyüttesének, hogy legalább olyan sike­res legyen az eljövendő húsz esztendő, mint ami­lyen az elmúlt két évti­zed volt számukra. KÁRPÁTI GYÖRGY — A legjobb sztori? ezek nélkül nem léphet­tünk színpadra. Nosza, minden fiú bevetette ma­gát a szabadtéri színpad melletti erdőbe botot vág­ni. Vrrbel Misi, balsze­rencséjére, éppen egy vad­korig. Évente 700 fellé­pésünk van idehaza, és 200 külföldön. Cigánytánc Az énekkar és a szimfonikus zenekar a Zeneakadémián ! Az együttes úttörő tánckara Négyen a világhírű rajkózenekarból

Next