Lobogó, 1970. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-03 / 23. szám
Egy kétmilliós nagyváros rendben tartása, gondozása óriási feladat. Még akkor is, ha a történelem nem tépázza meg olyan kegyetlen módon, mint ahogy ezt tette a második világháború, az ostrom — Budapesttel. Sok tízezer ember, mérnökök, tervezők, építők rendkívül felelősségteljes dolga az ország szívének, a fővárosnak „pallérozása”. Az utóbbi években minden eddiginél gyorsabb tempóban épültek az oly égetően szükséges lakások Budapesten. Ezzel együtt, természetesen, vadonatúj lakótelepek nőttek ki a földből, városközpontok alakultak, és egyre szélesebbre terjeszkedett a főváros. Ám ez csak az egyik „lecke”. A régi, patinás európai nagyvárosok évszázadok alatt létesültek, utcáik, kerületeik megannyi építészeti stílus jegyeit hordozzák — éppen ez teszi őket olyan hasonlíthatatlanul vonzóvá. Ám az öreg házak, ódon városrészek az évek múlásával, az aggastyánkor elérésével kőműveskéz, vakoló kanál után áhítoznak. A már századok alatt kialakult központok rekonstrukciója, szemben az új lakótelepek építésével, különleges, bonyolult munkát igényel. A szűk terek, az elkerülhetetlen bontások, a meglevő adottságok, kész helyzetek szabják meg, s kötik olykor gúzsba a tervezők fantáziáját. Ám a városnak, a hangulatos, „idős” utcáknak, épületeknek élniük kell. Az élet, a rohamos fejlődés, Budapest gyarapodása kikényszerítette, hogy elsősorban, minél nagyobb számban új lakások épüljenek. Teljes kerületi rekonstrukciók helyett inkább csak „púdert” szórtunk a sebre, hogy szalonképessé tegyük, eltakarjuk a szem elől az elaggott Belvárost. Mindezek az érvek és még, természetesen sok egyéb is — terítékre kerültek már évekkel ezelőtt a Fővárosi Tanács tárgyalóasztalán. És néhány hete már a bontási munkálatok is megkezdődtek a Váci utcában, a Martinéni téren, egyszóval az V. kerület szűkebben vett kereskedelmi negyedében. A lépcsőzetes és hosszú évekre szóló terv első szakasza lényegében megkezdődött. Az egykori, történelmi Pest, a rómaiak korától a tizennyolcadik századig önálló városként élő, fallal is körülzárt területe, rövidesen új életre kel. A véletlen vagy pedig az urbanisztika szigorú szabálya alakította Belváros három jelentős részre tagolódik. Az első a Parlament „árnyékában” meghúzódó kormányzati és felső adminisztrációs negyed. A második a Vörösmarty tér és a Felszabadulás tér között, a Duna és a Deák tér—Madách tér által határolt üzleti központ, míg a harmadik a Vámházig húzódó és egyetemekkel megrakott oktatási és kulturális terület. A Belváros teljes rekonstrukciójának kivitelezése is ilyen lépcsőzetes feladat. Elsőnek a „city”, az üzleti negyed kap meglepően új, modern külsőt. Tulajdonképpen a Hotel Duna Intercontinental felépítése, a hozzá tartozó szolgáltatások megteremtése, ennek a programnak szerves része. Hiszen maga az üzleti negyed is három részre tagolódik. A Duna-part — majdan felépülő szállodasorával és az ismételten kialakításra kerülő korzóval, gyalogsétánnyal — a belső és külső idegenforgalmat szolgálja majd. Hiszen a budapesti „Champs Elysée” nem a Népköztársaság útja, vagy a Nagykörút. Ám a háború okozta romokat, a rendezetlen folyópartot senki sem nézegette igaz gyönyörűséggel egyegy tavaszi, nyári séta alkalmával. A belső mag, a „city”, újszerű passzázsaival, emelt szintű, zárt, gyalogos folyosóival, belső, a házak udvarain kialakított bolthálózatával, a régi várostestek fölött vezető forgalmával — a „butik” jellegű vásárlás központja lesz. Ehhez épül már a Martinelli téren az INTERAG és az OMFB közös, több szintű garázsa, a Városház utcai új postaszékházban készül a rejtett gyalogos folyosó, s a foghíjak beépítése is már ezt a koncepciót szolgálja. A harmadik, a Deák tér—Madách tér Városháza felőli oldalán kialakításra kerülő, magas kultúrájú tömegvásárlási központ bázisa egy óriási szupermarket nagyáruház lesz. A Városháza udvarán áramlik majd a metróállomásokról kiözönlő emberfolyam, a három sajátos jellegű központon keresztül, a Dunapartra. Mindez nem Budapest monocentrikus kialakításának terve. Hiszen egyre erősítjük, építjük a külső kerületek városközpontjait is. Ám az V. kerület mégiscsak a főváros szíve. Itt lüktet az idegenforgalom jelentős része is. Kapsza Miklós, Schall József és Vedres György tervei alapján már elkészült a Belváros teljes rekonstrukciójának első lépcsőjét szemléltető makett. Ez már sejtetni engedi a grandiózus terv körvonalait, amely — megvalósulta után — teljesen új városmaggal ajándékozza meg a budapestieket. J. « * ’S a I te — IO ■nW flf 2 ■ST3 fc: w c | I s *’ a. ”