Lobogó, 1970. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-03 / 23. szám

év végi vizsgákra. Beöthy Zsolt, a ki­tűnő író és tudós, egyetemi tanár ko­rában egy szép és nehéz kérdést adott fel valamelyik hallgatójának, és azután a nyitott ablakon könyökölve, kinézett az udvarra. A kérdezett nem is felelt, hanem egyenesen szónokolt: persze, könnyen ment a dolog, mert a könyv­ből olvasta az egészet. Beöthy élt a gyanúperrel, s visszafordulva, egy ki­csit gúnyosan kérdezte: — Mondja, hallgató úr, el tudná ezt másodszor is ilyen szépen mon­dani? — Természetesen — válaszolta a diák —, csak méltóztassék másodszor is kinézni az ablakon! esemén­ynaptára gazdag lelőhelye a nevezetes évfordulóknak. Íme, néhány, mutatóban kilencedikén lesz 150 éve, hogy megszületett Hunfalvi János, a kiváló földrajztudós, a hazai földrajz­tudomány első egyetemi tanára. — Egy nappal később, június tizedikén emlékezünk meg a nagy magyar író­nő, Kaffka Margit születésének 90. év­fordulójáról. Híres, ma is kedvelt mun­kái közül a Hangyaboly a zárdás ne­velést bírálja élesen, a Mária évei egy válságba került női lélek mesteri áb­rázolása, fő műve, a Színek és évek pedig egy letűnő társadalmi osztály —­­a dzsentrik — életformájáról ad szinte klinikai kórképet. — Június tizennyol­­cadika: a zseniális testvérpár, Feren­­czy Béni (szobrász és grafikus) és Fe­­renczy Noémi (festő- és gobelinmű­vész) születésnapja. Ezen a napon len­nének 80 évesek. — Huszadikán lesz 150 éve, hogy megszületett Czakó Zsigmond, a magyar romantikus dráma egyik vezéralakja, akinek művei ma már ugyan porosak és előadhatatlanok, de dramaturgiai munkájának jelentő­sége — a magyarrá váló Budapest művészi életében — letagadhatatlan. Drámaírói hitvallása, amelyet a gya­korlatban — sajnos — nem tudott megvalósítani, máig érvényes: „Én philosophia, cselekvény, Charakter, lyrai s több efféle drámai sectákat nem ismerek. Nekem a drámában em­ber kell!” adja romantikus hátterét a híres hor­tobágyi lovasnapoknak, amelyek — ép­pen a nagy siker miatt — rendszerint áthúzódnak júliusra, sőt, augusztusra is. A bravúros lovasmutatványokat színpompás fogatbemutatók tarkítják. S ez juttatja eszünkbe a következő történetet: A debreceni ötösfogat parádés kocsi­járól maradt fönn, hogy amikor a fia­tal császár, akit holtig Ferenc Jóská­nak emlegetett a nóta, átrobogta — országos szemleútján — a Hortobágyot is, valaki a hajbókoló kíséretből meg­kérdezte, nem fél-e, hogy a császárt viszi. A kocsis kihúzta a derekát, pö­dört egyest a bajuszán, s odavetette: — Vittem én már nagyobb urat is! — Kit? — képedt el az udvari em­ber. — Kossuth Lajos ürelségű­, huszonnegyedikén lenne 80 éves Bak­­tay Ervin, a híres magyar orientalista, aki beutazta Indiát és Tibetet, hogy felkutassa Körösi Csom­a Sándor em­lékeit. A Háromszéktől a Himalájáig című könyvéből idézzük a befejező sorokat: „Amikor meglátogattam a dardzsilingi sírt, és meghatottan állot­tam a­­székely-magyar-­ utolsó lakó­helye előtt, néma fohászom végén há­lát adtam azért a szerencséért, hogy nehéz útjának egy részét kegyeletes érzéssel bejárhattam, és zarándokként felkereshettem azokat a helyeket, ahol életének legfontosabb éveit töltötte. A sírt lefényképeztem. Ott, a dardzsi­lingi régi angol temetőben pihen a sokat fáradt magyar, és a világ leg­magasabb, legfenségesebb hegyormai állnak őrt utolsó lakóhelye fölött. És amint hosszan időztem a sírnál, újra meg újra elolvastam Széchenyi nagy­szerű szavait. A Legnagyobb Magyar mélyen megértette a másik Nagy Ma­gyar életét és lelkét.­­ ... Egy szegény, árva magyar, pénz és taps nélkül...« Igen, Körösi Csom­a Sándor szegény, árva magyar volt, pénz és taps nélkül járta tövises útját, hősi tett, nemes önfeláldozás és nagyúri, bőkezű ado­mány életének műve. És ezért meg­­hatóbb, csodálatosabb Körösi Csom­a Sándor élete és műve, mint minden más tudós kutatóé: tudásán,­­kitartá­sán, képességein felül még többet is adott: a szíve vérével írta meg mun­káit, és nemes, magányos életének sok­sok szenvedésével tett hitet elhivatott­sága mellett.” huszonkilencedikének két nevezetes évfordulója is van. Kerek 200 éve, ezen a napon született Magda Pál, ta­nár és földrajzi író, akinek Magyar­­ország és a határőrző katonaság vidé­kének legújabb statisztikai és geográ­­phiai leírása 1810-ben jelent meg, Pes­ten. — S ugyanezen a napon — június 29-én — halt meg — tizenöt évvel ezelőtt — Szekfű Gyula, a magyar polgári történetírás egyik kiemelkedő egyénisége. Gondolatainak mélységét és stílusának egyszerűségét példázza ez a kis rész, amelyet a magyar jellem­ről írt, nagy horizontú tanulmányából idézünk: „Igazán árva magyar a job­bágy volt a mohácsi vész óta, s nem csoda, hogy a magyarság számára Is­ten irgalmát kérő egyházi énekek is a nép száján éltek tovább. Szabadság­szeretet, politikai belátás, reális gon­dolkodás a jobbágy életében — az idők folyamán — túl magas fogalmak lettek, melyekhez anyagi és szellemi nyomora következtében, észjárása sem emelkedhetett fel. Az ősi jellem ily körülmények között legföljebb virtuáli­san élhetett benne, rejtve és senkitől észre nem véve, de készen arra, hogy ha egyszer megint visszakerül emberi méltóságába, át tudja venni a nemzet sorsának vezetését a közben elgyön­gült és elzagyvált vezető osztálytól. Annyi kétségtelen, hogy amint a XVIII. század végén anyagi helyzete javult, és élete biztonságosabbá vált, a nemesi vármegye minden tilalmával dacolva, kivirágoztatta népművészetét, melyben ősi tulajdonságok bukkantak fel, s az is bizonyos, hogy még legelnyomottabb korszakában is hű őrzője volt a távol­■ é­v keleti múltba vesző magyar zenének. Mindez bizonyítja, hogy lélekben ma­­gyarabb volt ekkor is a vezető osztá­lyoknál, melyek sem az ősi zene, sem a többi népművészet iránt nem tanúsí­tottak érdeklődést, de az is bizonyos, hogy a jobbágyságnak éppen nemzet- és államfenntartó képességei aludtak Verbőczi uralma alatt, s így a nemzet tizenkilenc huszadrésze történelmünk alakításában hosszú, döntő időkön ke­resztül részt sem vehetett.” végén nyári pihenőre tér a szó, a szív és a gondolat csodás játékvilága: a színház. Elpihen az álszakáll, és alud­ni tér a mese, de elpihennek a tetőt­­len színpadi paloták fura vászonfalai is. A díszlettár hűvös homályában egymás mellett álmodik az őszi sze­zonról a királyi várkastély és a sze­gény munkáslakás. A szivárvány szí­neiben szikrázó, pompás jelmezek a tisztítóba kerülnek, a fináléban sze­replő fehér cobolybundák parfümjét felissza a naftalin, és a királynő meg­kopott koronáját gondjaiba veszi a festőműhely. Kialusznak a fények is, a rivalda nyári álomba szenderül, és az elsötétült súgólyukban megreked a csönd. A színész — a vándorkomédiá­soknak ez a kései utóda — festett ar­cának emlékét a tükrére bízva, neki­vág a nyárnak. Bánk bán, Magyaror­szág nő,gyufa, farmernadrágot húz, és barátjával, a teniszcipős Biberachhal, motorcsónakázni indul a dunai vizek­re. A daliás ifjú hős — feleségével és három gyermekével — a Balaton mel­lett ver tanyát, az ünnepelt táncos­komikus pedig valóra váltja régi ál­mát, s végigzarándokolja Itália vala­mennyi képtárát. Hamlet biciklire ül, a híres tenorista pedig a szlovák he­gyek közt gyógyítgatja ünnepelt hang­szálait. A szalondarabok könnyed moz­gású hőse lakatra zárja budai lakását, és hazamegy a falujába, méhészkedni és szakállt növeszteni. Persze, van más is, hiszen hiába hal meg a király — és már az új, a nyári, a szabadtéri, de az igazi színház — a többi művé­szeteknek ez a vidám kisöccse — pi­henni tér. Kapujára kikerül a nagy betűs tábla: Nyári szünet! — Finita! Vége a szezonnak! Összeállította: PÁN­DY LAJOS A rajzokat készítette: SZLOVÁK GYÖRGY _ v/m­ Kb. 22.20: Láttuk, hallottuk... Kb. 22.40: Nóták. 23.15: Szimfonikus zene. JÚNIUS 13. — SZOMBAT KOSSUTH: 8.20: Lányok, asszonyok. 8.40: Kodály-művek. 9.14: Egy rádiós naplójából. 10.05: Zenekari muzsika. 10.46: Allahnak száz neve van. Rádiójáték. 12.30: Melódiakoktél. 14.00: Grace Bumbry francia áriákat énekel. 14.25: Új Zenei Újság. 15.20: Csak fiatalok­nak! 16.08: Részletek az Egyetemi Színpad műsorából. 16.39: Szombat délután. 18.04: Az évszázad nagy Beethoven-előadói. 19.30: Dupla vagy semmi. A Magyar Rádió já­téksorozata, az opera-muzsika jegyében, Vin. rész. 20.30: Hogyan kell detektívregényt írni? 21.02: Népi muzsika. 21.37: Szvjatoszlav Richter zongorázik. 22.25: Táncoljunk 1­0.10: Melódiakoktél. PETŐFI. 8.05: A Strauss család nyomában. 9.05: Népzenei Magazin. 9.45: Válaszolunk hall­gatóinknak. 12.10: Operarészletek. 13.03: Nyu­­lak — 15 hónap után. 13.30: Fúvószene, táncritmusban. 14.00: Napraforgó. A Gyer­mekrádió műsora. 15.05: Kreisler-művek. 15.20: Falvakban — mezőkön. 16.05: Arany a természetben. Juhász Árpád geológus írá­sa. 16.20: Bach: D-moll csembalóverseny. 16.44: A hét műsorából. 18.10: Kíváncsiak Klubja. 19.00: Népi muzsika. 19.20: Utak — terek — emberek. 20.28: Hanglemezgyűjtők húsz perce. 20.48: Louis Armstrong felvéte­leiből. 21.01: Grúzia népdalaiból. 21.54: Nó­ták. 22.15: A Kölni Rádió Szimfonikus Ze­nekarának hangversenye. JÚNIUS 14. — VASÁRNAP KOSSUTH. 6.10: Kellemes vasárnapot! 8.15: Hang — kép. MRT­ Magazin. 10.03: Gyö­nyörűségem, gyötrelmem, Budapest. Garai Gábor vallomásai szülőföldjéről. 11.17: Miért szép? 11.32: Az MRT Szimfonikus Zenekará­nak felvételeiből. 13.21: Made in Hungary. 14.02: Rádiólexikon. 14.32: Lemezmúzeum. 15.00: Kapcsoljuk az Aldebourgh-i Fesztivált. 17.05: Közvetítés bajnoki labdarúgó-mérkőzé­sekről és a kötöttfogású birkózó Európa­­bajnokságról. 18.15: Nótakedvelőknek. 19.15: Legkedvesebb dalaim. A mikrofon előtt: Bodrogi Gyula. 19.53: Odüsszeia. Homérosz eposzának rádióváltozata, VI. rész. 20.56: Egy zongorakísérő emlékeiből, II. rész. 21.28: Népi muzsika. 22.20: Mozart-művek. 23.20: Daljátékokból. PETŐFI. 7.00: Az evangélikus egyház fél­órája. 7.30: Simon Preston orgonái. 8.00: Miska bácsi lemezesládája. 8.30: Operaka­lauz. 9.30: Zenei anyanyelvünk. 9.52: Szíve­sen hallgattuk. 12.10: Jó ebédhez szól a nó­ta... 13.02: A leláncolt csillag. Mesejáték. 14.00: Táskarádió. 15.00: Jelenidőben. 15.30: Mit hallunk? 15.55: Közvetítés bajnoki lab­darúgó-mérkőzésekről és a kötöttfogású bir­kózó Európa-bajnokságról. 17.00: Színjátszók színpada. 17.50: Táncdalok. 18.13: Verdi: Don Carlos. Ötfelvonásos opera. 22.39: A hang­­lemezbolt könnyűzenei újdonságai. 23.20: A XX. század zenéjéből. JÚNIUS 9. — KEDD 17.58: Hírek. 18.05: Óvodások műsora. 18.20: Riportműsor. 18.50: Jazzpódium. 19.20: Esti mese. 19.35: Parabola. 20.00: Tv-Híradó. 20.20: Kisasszonyok a magasban (Tévé-komédia). 21.10: Az én dallamaim. 21.55: Tv-Híradó. JÚNIUS 10. — SZERDA 17.58: Hírek. 18.05: Szökevények (nyugat­német film). 18.30: Connie Francis énekel. 18.55: Esti mese. 19.05: Tv-Mintabolt. 20.00: Tv-Híradó. 20.20: „Mit tenne ön, az én he­lyemben?” 21.00: Muzsikáló városok. 21.40: Tv-Híradó. 22.00: Körkérdés. 22.50: Labdarúgó VB: NSZK—Peru. JÚNIUS 11. — CSÜTÖRTÖK 17.58: Hírek. 18.05: Tegeződjünk! 18.55: Esti mese. 19.05: Fabula. 20.00: Tv-Híradó. 20.20: Tánczenei műsor. 20.50: A rózsák háborúja 8. 21.45: Az egyenlítői őserdőben (belga film II. rész) 22.10: Tv-Híradó. 22.20: Költészet. 22.50: Labdarúgó VB: Anglia—Csehszlovákia. JÚNIUS 12. — PÉNTEK 17.58: Hírek. 18.05: Kuckó. 18.30: PSKOV, az Iisi város (szovjet film). 18.45: Arcképek, találkozások... 19.15: Esti mese. 19.25: 25 éves az MSZBT. 20.00: Tv-Híradó. 20.20: „Ifjú­ság 1970” 22.20: Tv-Híradó. JÚNIUS 13. — SZOMBAT 16.18: Mc­ Gill. A látszat csal (angol film). 17.15: Hírek. 17.20: Nemzetközi Mezőgazdasági Filmszemle. 17.40: Hozzál nekem kengurut Hl. rész. 18.10: Turpi úrfi. 18.35: A Tv Je­lenti... 19.20: Cicavízió... 19.30: Huncut kísértet (vígjáték három felvonásban). Kb. 20.15: Tv-Híradó. 21.55: Tv-Híradó. 22.15: Dühöngő ifjúság (angol film). JÜNIUS 14. — VASÄRNAP 9.28: Az Intervízió gyermekműsora. 10.20: Csak gyerekeknek! 11.30: A művészet vilá­gából. 15.53: Turpi úrfi. 16.20: A természet arca a művészetben IV. rész. 16.50: A vörös agitátor (szovjet film). 17125: Delta. 17.50: Ki­váló együttesek a kamera előtt. 18.30: Esti mese. 18.45: Hírek. 18.50: Labdarúgó VB: A negyeddöntő közvetítése. 21.00: Tv-Híradó. 21.20: Spanyol pillangó (nyugatnémet film). 22.35: Tv-Híradó. A műsorváltozást a napi sajtó közli. Június 14. Tv. 21.20: Spanyol pillangó (nyugatnémet film)

Next