Lobogó, 1970. július-december (12. évfolyam, 27-53. szám)

1970-09-16 / 38. szám

a múltat idéző roman­tika már nem saját­ja mezőgazdaságunk­nak. Ennek ellenére, a ki­állítás — különösen a fa­lusi ember számára — nyújt romantikát, utat nyit, és serkent a saját jö­vőjébe történő kalandozás­ra. A Mezőgazdasági Ügyvi­telszervezési Iroda kiállítá­sa alig 50 négyzetméter. Ha elengedjük fantázián­kat, itt is találkozhatunk a jövővel. Bár Ory Dezső igazgató szerint ez már je­len is: 300 termelőszövetke­zetben már gépesítették az ügyvitelt. Tíz éve indult útjára az irodagép a ter­melőszövetkezetekben : a zalavári Új Idő Termelő­­szövetkezet elnöke, Király Jenő volt a kezdeményező. Az ügyvitelt próbálta egy­szerűsíteni, és ami a leg­lényegesebb, pontosabbá tenni. Kiderült, hogy a ha­gyományos ügyvitelen túl, ezek a kis, egyszerű gé­pek más hasznos adatokat is tudnak szolgáltatni a szövetkezetnek. Olyan ada­tokat, amelyek nélkül ma már a döntés elképzelhe­tetlen, és olyan egymás­utánban adják a szükséges információkat, hogy a dön­tés sokkal gyorsabbá vá­lik, és a valóságra épül­het. Itt látszik a termelő­szövetkezeti mozgalom jö­vője, ha a belső informá­ció, az üzemi önismeret, s Az ősök buzogánya a ma emberének kiváló víztornya. A kiállításon felállítot hidroglóbusz egy közepes városka vízigényét is ki tudná elégíteni MIT MUHT IS MEZŐGAZDA­SÁGI KIÁLLÍTÁS? olyan magas fokra emelke­dik, hogy ki tudják zárni a szubjektív megérzéseket a döntésekből, új utak nyíl­nak. Azok az adatok, ame­lyeket e gépek szolgáltatni képesek, a mezőgazdasági tudományok felhasználása felé irányítják a szövetke­zeteket. Amit eddig sokszor hetekig számolt, egy állat­­tenyésztő — például a ta­karmányok, takarmányke­verékek értékét, értékesü­lését —, e gépek, a labo­ratórium segítségével, egyik napról a másikra megmu­tatják. A szövetkezetek ar­ra az útra tértek, s olyan irányba haladnak, hogy szigorú rendet teremtenek az ügyvitelben. Amikor ez megtörténik, akkor lehet szó a külső informálódás és az adatszolgáltatás jobb megszervezéséről. Ezek a lyukszalag-lyukasztóval felszerelt kisgépek már egy közép- vagy a központi irányítás számára is érté­kes információkat tudnak adni, hisz e lyukszalagok számítógépekre is ráfűzhe­­tők Valamennyien emlék­szünk még a régi paraszt­istállókra. Termelőszövet­kezeteink is a régi háztáji istállóhoz hasonlóakat épí­tettek, csak jóval nagyob­bakat, mert a legelső kö­vetelmény az volt: azzal te­gyék olcsóbbá az állattar­tást, hogy egy területre vonják össze az állatokat De napjainkban ez már ke­vés, s ezt igen jól tükrözi a kiállítás. A szerfás, régi istállók és disznóólak he­lyett a modern, szinte tel­jesen gépesített épületek teszik könnyebbé, gazdasá­gosabbá az állattenyésztést. Számtalan kitűnő, új meg­oldással ismerkedhetünk meg, egy új majorközpont képe rajzolódik ki előttünk. Megváltozott a hagyomá­nyos takarmányozás is. A Gabona Tröszt például be­mutatja granuláló berende­zését. Ez a gépsor az elké­szített keverékből, tetszés szerint, rizsszemnyi, kuko­­ricaszemnyi nagyságú „sze­mestakarmányt” készít — ez a granuláció. A takar­mánykeverék így alkalma­sabb a takarmányozásra, hisz kiküszöböli az etetés­nél keletkező port. Tehát olyan, mintha szemeskuko­ricát ennének az állatok Itt álljunk meg egy szó­ra. A keverékek haszná­lata az utóbbi időben ter­jedt el. Mit jelent ez? Azt, hogy a takarmánynak ma már nem a súlya a legfon­tosabb jellemzője, hanem a béltartalma. Ezért két azo­nos súlyú takarmánymen­­­­nyiség nem azonos egy­mással, ha az egyik béltar­talma — például fehérje­­tartalma — különböző Ez lényeges, mert a nagy tö­megű sertéshizlalásnál a grammonként­ takarmány megtakarítás sok kilo­gramm húst jelent Két — talán kicsit szak­mai — kérdésről beszél­tünk, de úgy gondoljuk, ezekkel érzékeltettük me­zőgazdaságunk fejlődésének egy-két mozzanatát. H. SZABÓ JÓZSEF Színészek levegőben REPÜLŐ SZÍNÉSZEK — ILYENEK IS VANNAK. EZ, PERSZE, NEM AZT JELENTI, HOGY EGYIK TÁRSULAT­TÓL A MÁSIKIG REPÜLNEK, HOGY SŰRŰN VÁLTOZTAT­JÁK „ANYASZÍNHÁZUKAT” (BÁR ILYEN IS ELŐFORDUL), HANEM AZT, HOGY PILÓ­TASZEREPET ALAKÍTANAK. MINT PÉLDÁUL ZENTHE FE­RENC, RÓNA VIKTOR VAGY HUSZTI PÉTER. 1954-ben mutatták be ezt a kedves, zenés filmvígjátékot, amelyben Ke­rekes Bandi aranykoszorús repülő szerepét Zenthe Ferenc alakította. — De régen is volt... — mosolyog a 16 évvel és sok-sok szereppel gaz­dagabb Zenthe Ferenc. — Jólesik visszaemlékezni arra a filmre. A 2X2 a sportrepülők világáról szólt, s egy vitorlázórepülő mérnökhallgató (ez voltam én) és egy műegyetemi ta­nársegédnő szerelme állt a történet középpontjában. A film jelentős ré­sze a levegőben játszódott, lélegzet­állító „régi bravúrok” közepette. Kitűnő művészgárda játszotta a szerepeket: Kállai Ferenc félszeg statisztikusa, Makláry Zoltán bölcs humorú professzora, Peti Sándor öreg pedellusa ma is emlékezetünkben él (annál is inkább, mert néhány éve felújították a filmet). — A bemutató után — emlékezik „Kerekes Bandi” — sokan megállí­tottak az utcán, és gratuláltak, mi­lyen kitűnően repültem, mondván: el sem tudták képzelni, hogy ilyen képességekkel is rendelkezem. Őszintén szólva, magam sem tud­tam ... Ugyanis helyettem dublőr, vagyis „igazi” pilóta repült. Mert lo­vagolni még csak megtanultam a Rákóczi hadnagya kedvéért, de a repülésre már nem vállalkoztam. a 2x2 néha 5 KÖTELÉK ŐRJÁRAT AZ ÉGEN Róna Viktorról nyugodtan mondhatjuk, hogy „repülő­­művész”. Annyi időt töltött már a leve­gőben, mint egy öreg pilóta: hol Egyiptomba re­pül vendégszereplésre, hol Angliába vagy Ku­bába. — Azt azonban nem gondoltam volna — mondja —, hogy egyszer magam is pilóta leszek, és a gépkocsim kormányát felcserélem a repülő­gépével. Filmen sem volt szándékomban szere­pelni (kaptam már néhány ajánlatot, de mindig visszautasítottam). Amikor Máriássy Félix fel­ajánlotta, hogy játsszam el a kötelék főszerepét, először neki is nemet mondtam. Aztán elolvas­tam a forgatókönyvet, s nagyon érdekesnek ta­láltam a főhős, Molnár Károly pilóta figuráját. Molnár egy állami gazdaságban dolgozik, s az a dolga, hogy növényvédő szert szórjon gépéről. Naponta sokszor fel kell szállnia öreg masinájá­val, s ő gépiesen elvégzi ugyanazt a műveletet. Munkája egyfelől veszélyes és idegtépő, másfelől semmi változatosságot sem nyújt. Ezért ital okoz­ta kábulatba, szerelmi kalandokba menekül, hogy kitörjön az egyhangúságból. Nem volt könnyű szerep. Egyrészt, mert balett-táncos vagyok, nem a szavak, hanem a mozdulatok művésze. Másrészt, mert a kötelék légi felvételei trükkök és dublőr nélkül készültek Róna Viktor tehát szorgalmasan kezdte láto­gatni a budaörsi repülőteret, megismerkedett a repülés alapelemeivel. — Arra, természetesen, nem vállalkodattam, hogy teljesen egyedül szálljak fel: egy képzett pilóta is velem volt, hogy segítsen ha kell. Mégis feledhetetlen élményt nyújtott, amikor a gép engedelmeskedett akaratomnak, szálltunk, repül­tünk­ a kék ég alatt. Már ezért érdemes volt el­vállalni a filmszerepet A film a harci repülők izgalmas életét, munkáját mutatta be. Az őr­járat az égen egyik főszereplője Huszti Péter volt, aki egy zárkózott, önfejű, ragyogó képességű, de szélső­séges jellemű embert alakított . Sokféle alakot, jellemet keltet­tem már életre — mondja, — de szu­­­perszonikus pilótát addig még sosem játszottam. Féltem is egy kicsit ettől a szereptől. A felvételek hosszú he­teken át tartottak, az ország több re­pülőterén forgattunk, s közben meg­ismerhettem a repülőhajózók világát. Kemény fiúk, nagyszerű kollektívát alkotnak. A filmbéli jelenetek során nem mi, színészek, hanem ők repül­tek helyettünk. Ezt némi trükk segít­ségével oldottuk meg. Mi a földön beültünk egy gép kabinjába, s bár egy centivel sem emelkedtünk fel, az operatőri „ügyeskedések” jóvoltából úgy tűnhetett a képernyőn, mintha több ezer méter magasan szállnánk. Sokat segített Miklós László is, az ejtőernyős válogatott edzője, aki a si­sakjára erősített kamerával, a leve­gőben vette fel társai ugrását. Sok barátra leltem a repülők között, i gyan jólesett, amikor a legutolsó premierem után táviratban gratulál­tak. Kárpáti György

Next