Lobogó, 1971. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-06 / 1. szám
Körséta az új esztendő küszöbén ELMOSOGATTUK SZILVESZTER POHARAIT, ITT AZ ÚJ ESZTENDŐ... IDEI ELSŐ KÉRDÉSÜNKKEL AZ MHSZ NÉHÁNY HELYI VEZETŐJÉT KERESTÜK FEL, MEGTUDAKOLNI, MIKÉPPEN KÉSZÜLNEK MUNKÁJUKRA, HOGYAN DOLGOZNAK MAJD AZ ÚJ ESZTENDŐBEN ... KELEMEN GYŐZŐ, az MHSZ Budapesti titkára: — Rohan az idő, s az új esztendő kapujában sincs mód a megállásra. Úgy érezzük, a tartalmatlanul tovafutó órák vagy napok megváltoztathatatlanul meddőséget visznek magukkal. A munka tehát egy pillanatra sem szünetelhet. — A fővárosi MHSZ-szervezeteknek, kluboknak sok feladatot kell 1971-ben is megoldaniuk. Munkaterületük határait éppen a napokban a statisztikai zsebkönyvben néztem meg: a fővárosban, kerekített számmal kifejezve, 400 ezer fiatal ember él és dolgozik vagy tanul. S minden egyes ifjú emberben különféle érdeklődési kör, tehetség, cél vagy törekvés. Úgy vélem, az idei esztendőben arra kell törekednünk, hogy e fogékony ifjúságot az MHSZ-szervezetek útján is segítsük szocialista, kommunista emberré alakulni, nevelődni... — Nagy érdeklődéssel és figyelemmmel tanulmányoztuk a X. kongresszus anyagait és a budapesti pártbizottságnak az ifjúsággal kapcsolatos neveléspolitikai irányelveit. Mi a helyzet? A honvédelem a szocialista építés függvénye, s a szocialista építés zavartalansága, eredményessége erősen függ hazánk és a szocialista tábor honvédelmi felkészültségétől. Így a mi feladatunk, hogy a honvédelem erősítéséhez a magunk módján járuljunk, mindenekelőtt a katonai előképzés változatos, érdekes, tartalmas, korszerű módszereinek alkalmazásával. Munkánk jelentőségét bizonyítja: mintegy 700 klubunkban 25 ezer tag tevékenykedik, s az MHSZ által foglalkoztatott fiatalok száma meghaladja a 200 ezret. E fiatalok érdeklődése más, mint az akár tíz esztendeje, hasonló korban volt ifjúságé... Azt szeretnénk, ha minden igényt kielégíthetnénk, mert azt tartjuk, az MHSZ- nek nemcsak a szakfeladatok ellátásában, de egyebek között még a szabad idő felhasználásában is az ifjúság segítségére kell sietnie. A mi technikai bázisunk, szakembereink, előadóink magas szintű tudással segíthetik az ifjúság fejlődését. Az új esztendőben számos nagy, társadalmilag is jelentős megmozdulásban vesz részt a budapesti MHSZ. Megrendezzük A technika szárnyán című vetélkedőnket (ebben a Lobogó is részt vesz...), bekapcsolódunk a 25 éves úttörőmozgalom jubileumi rendezvénysorozatába, részt kérünk a Buda és Pest egyesítésének 100. évfordulóját 1972-ben köszöntő eseménysorozat előkészítéséből — vagyis ebben az új évben egyre inkább a budapestiekévé tesszük a fővárosi MHSZ-szervezeteket és klubokat... A tarjáni járás fiatalembernek való területe így ma van: Kovács András, a majdnemhogy újdonsült járási titkár, annak mondható. Éveinek száma még a harmincat sem éri el. Magas, vékony, energikus fiatalember. Hadmérnök, de az új munkaterületen is jól megállja a helyét. Amikor beszélgettem vele, eddigi eredményeikről, gondjaikról beszélt de közben felvázolta a jövőt is. A közelebbi és távoli jövőbe is bepillanthattunk szavai nyomán. — Fő feladatunk továbbra is a klubok erősítése, amiket széles körű társadalmi összefogással kell alkalmassá tenni arra, hogy még fokozottabban foglalkozzon az ifjúság nevelésével. Követendő példaként említem, s az elkövetkezendő években mi továbbra is tartunk klubjainkban szülői értekezleteket. Nagyon jó alkalom ez arra, hogy közelebbről megismerjük fiatal tagságunk másik, otthoni énjét, s ennek segítségével formálhassuk épp ez idő tájt élő, alakuló jellemét. Másik célunk a vezetés színvonalának emelése, az egyszemélyi vezetés megértetése és helyre tétele. Nagyobb gondot fordítunk a klubok tanácsadó testületeinek munkájára, mert igaz ugyan, hogy dolgoznak, de fel kell számolnunk a néhol még megtalálható passzivitást. Hiszen arra vállalkoztak, hogy segítenek, s az ígéret: szép szó, ha megtartják, úgy jó ... — Legnagyobb problémánk egyike a tartalékosklubok működése. Épp az én járásomban kell a legtöbb nyugdíjassal számolni, akik valójában még nem olyan idősek, csak a bányászat viszszafejlesztése miatt lettek azzá. Segítségükre munkásöntudatukra nagyon számítunk. Hiszen egyes szakágakban lemaradások is tapasztalhatók; lövészklubjaink huszonnégy százaléka — mint például Rámnában és Jánosaknán — gyengén működik, s nem biztosítottak még a rádiósok működésének anyagi, személyi feltételei sem. — Van tehát mit tenni az új esztendőiben. De ha ezeken a gondokon túljutunk, a nehezebbeket a hátunk mögött hagytuk. Reméljük, 1971-ben, is sikerül. — Negyvenketten vagyunk a klubban, valamennyien zagyvapálfalviak, gyáriak, és közülünk tizenhatan „minőségi" lövészek. Általában tömegsportfeladatokat oldunk meg, de részt veszünk a vállalat dolgozóinak és a KISZ- fiatalok honvédelmi felkészítésében is. Ez évben háromszázötven embert mozgósítottunk a honvédelmi lövészversenyekre, a városi versenyen pedig egy csapattal vettünk részt. Közepesen szerepeltünk, s ebből adódik a jövő évi egyik nagy feladatunk. Előbbre kell lépni ezen a területen, sokkal jobb eredményeket kell elérni a céllövészetben. Másik fontos feladatunk a tömegszervezetekkel, főleg a KISZ-szel erősíteni kapcsolatainkat. Igaz, ez utóbbival már eredményesen dolgozunk együtt; közös klubunk van, ahol a rádiótól a tévéig, a könyvtártól a magnóig minden megtalálható. Jövőre is, mint eddig, vitaesteket, politikai előadásokat, klubesteket rendezünk, filmet vetítünk. — Legnagyobb munkánk kétségtelenül a lőtér építése lesz. Tíz állásosra tervezzük, s reméljük, a vállalat támogatásával még év végére elkészül. Klubtagságunk fele tizennyolc éven aluli, s az a törekvésünk, hogy hasznosan töltsék az MHSZ-ben szabad idejük egy részét. Dolgoznak, iparkodnak az MHSZ-tagok a Bányagépgyártó Vállalatnál, aminek lassan már csak nevében lesz köze a bányához: szállítószalagokat, hidroglóbuszokat, baromfikeltető berendezéseket készítenek. KOVÁCS ANDRÁS salgótarjáni járási titkár: ANDÓ JÓZSEF, a Bányagépgyártó Vállalat lövészklubjának vezetője. A Lunohod—1-nek a legváltozatosabb terepviszonyokkal kellett megküzdenie küldetése során A Venus—7, amely december 10-én, 120 napos repülés után, leereszkedett a Venus légkörébe A földi irányítóközpont vezérlőterme. A háttérben levő hatalmas vetítőernyőn jól látható a Holdon manőverező Lunohod—1 képe 003 38 53 Nagyszerű esztendőt zárt le a szovjet űrtudomány 1970-ben. A nyugati világ nem kevés nosztalgiával nyugtázta ennek igazságát, de a tény ettől tény maradt. Lassan egy évtizede annak, hogy az űrtudomány féltette önmagának a nagy kérdést: „Emberrel vagy ember nélkül célszerűbb-e meghódítani a világűrt, az idegen bolygókat?” A szovjet űrtudomány, az emberi élet kímélése érdekében, a tudományos kutató- és fejlesztő munka nehezebb útját, az automatákkal történő űrfelderítést választotta A sikerekről az elmúlt hónapok szovjet űrvállalkozásai tanúskodnak. A Luna—17 szovjet automatikus holdszonda által a holdfelszínre juttatott Lunohod—1 elnevezésű automatikus bolygó jármű kétségtelenül az év szenzációját jelentette az űrkutatásban. Ha a szovjet holdjármű 1970. november 24-én, a holdéjszaka beköszöntésekor végleg befejezi útját, akkor is történelmi jelentőségű vállalkozás lett volna. A tudomány szakemberei, a holdéjszaka rettenetes hidegét számításba véve, úgy vélték: a szovjet holdjármű műszerei helyrehozhatatlan károsodásokat szenvedhetnek, és további útja emiatt kétségessé válhat. A Lunohode 1 azonban kiállta a próbát, sőt, a holdéjszaka idején sem tétlenkedett, hanem értékes megfigyelések tömegét sugározta a földi irányítóközpont számára. Decemberi második útja során további adatokkal gazdagította az eddigi m megfigyeléseket, és a folyamat, úgy tűnik, ebben az évben, is folytatódni fog. Miközben a világ a Lunohod—1-re figyelt az űrben, már érlelődött az újabb szovjet szenzáció. A Venus— 7 automatikus űrszonda több hónapos út után megközelítette a Venus bolygót, majd megkezdte a leereszkedést annak légkörébe. A Venus—7 már „kitaposott” úton haladt. Elődje, a Venus—6, amely először végzett sima leszállást, a bolygó légkörében számos nagy fontosságú megfigyelést végzett. Ezeket hasznosítva, a Venus—7 már sok újjal szolgálhatott a tudomány számára. Az űrszondát külön hűtőrendszer óvta a Venus légkörében jelentkező rendkívüli hőhatástól. Ez és a különleges ejtőernyőrendszer tette lehetővé, hogy a Venus—7 lényegesen hosszabb ideig továbbíthatta adatait, mint elődje. A tudományos adatok feldolgozása, természetesen, még hosszú időt vesz igénybe, de nem kétséges: nyilvánosságra kerülésükkel a Venus bolygó számos új vonását ismerjük meg. 1970 a szovjet űrtudomány nagy sikereinek jegyében telt el. Az eredmények jogos biztatást jelentenek a jövőre nézve, és bizonyosnak látszik: az 1971-es év további sikereket hoz majd. N. T.