Lobogó, 1971. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1971-08-18 / 33. szám
A felejthetetlen élmények is elszürkülnek idővel. A sportban különösen igaz ez. Az „évszázad gólja”, a „minden idők legnagyobb úszója, ugrója, futója” helyébe új, még nagyszerűbb gólok, még bámulatra méltóbb sportemberek jönnek, és kezdődik minden elölről. A sport ma már „betört” az otthonunkba is. A televízió jóvoltából szinte mindannyian részesei lehetünk lélegzetállító viadaloknak, a sportvilág egyedülálló egyéniségei küzdelmének. A kamera sikert és kudarcot, örömöt és keserűséget egyaránt közel hoz, csakúgy, mint az összpontosítás olykor groteszk fintorba csúszó pillanatait, amikor mi magunk is önkéntelenül beharapjuk a szánk szélét, vagy ökölbe szorítjuk a kezünket, mert szurkolunk, aggódunk, reménykedünk ... Az olimpiák, a sportvilág nagy találkozói is így váltak maradandó élménynyé mindannyiunk számára. Négy évre raktározzuk magunkban az emlékeket, dédelgetünk egy-egy pillanatot, s közelben várjuk az újabb élményeket hozó eseményt. Korunk olimpiáinak rendezői éppen ezért már régen elszakadtak a stadionok és futópályák szűk optikájától, és a látványosságra törnek. Tessék csak Mexikóra gondolni. Ez a felfogás, természetesen, egyre több pénzt igényel a rendező országoktól. Az olimpiára való felkészülés jegyében rendre új városrészek, stadionok és egyéb sportlétesítmények tucatjai épülnek az olimpia országában. A nyíltan ki nem mondott cél: felülmúlni minden addigi színvonalat — inspiratív erővel hat az építőművészekre is. Az 1972-es olimpia városa, München, az újdonságok sokaságával igyekszik majd meglepni látogatóit. A bajor főváros, amely elsősorban művészeti és tudományos életével vívott ki magának évszázados rangot az európai kultúrtörténetben, ez alkalomból felzárkózik majd a „sportvárosok” közé. A Münchenben megforduló idegen immár évek óta légkalapácsok és buldózerek „zenéje” mellett ismerkedhet a várossal. Két éve, amikor magam is ott jártam, még minden a feje tetején állt a városban és a város körül. A föld felett és a föld alatt egyaránt serény munka folyt, illetve folyik ma is, egy évvel az olimpia megnyitása előtt. München 1966 óta készül a nagy eseményre. Új szállodák, áruházak és más vendéglátó létesítmények tömege épült ez idő alatt. A várost átszelő metróvonal építése miatt a müncheniek éveken át bukdácsoltak a leendő állomások környékén felgyülemlett kő- és homokhegyek között. Az olimpiai létesítmények közül elsőnek a 290 méter magas televíziós közvetítőtorony készült el. Münchenben járva, magam is ezt csodálhattam csak meg annak idején. Akkoriban még csak a stadionok alapozásánál tartottak. A rohamosan haladó idő azonban varázslatos gyorsasággal „növesztette” ki a földből a különböző épületcsodákat. Egy évvel az olimpia előtt már csaknem teljesen kész az olimpiai falu és a sajtóváros. München 12 ezer versenyzőt és körülbelül 4000 újságírót, valamint 2500 technikai szakembert vár az olimpiára. Az óriási embertömeg befogadására minden előkészület megtörtént. És lassan elnyerik végleges formájukat a sportlétesítmények is. Az olimpiai stadion, a sportcsarnokok, az úszóstadion felett már feszülnek az impozáns méretű drótháló-költemények, amelyekre fényáteresztő műanyag tető kerül. A gigászi építkezés már most kíváncsi tízezreket vonz a bajor metropolisba, amely „minden idők legjobban megszervezett” olimpiájával szeretne kirukkolni 1972 augusztusában, amikor az olimpiai stadionban kigyúl a láng, és fanfárok jelt adnak a XX. Nyári Olimpiai Játékok megnyitására. NÉMETH TIBOR :az olimpiai stadion, amely teljes szépségében A , ' ^egyelőre maketten látható Az olimpiai falu egyik házsora Kiváncsi turisták légiója, az épülő stadionoknál Benn a városban, a Karlsplatzon már elkészült a metróállomáshoz csatlakozó, föld alatti bevásárlóközpont Ebben a 24 emelet magas épületben helyezik majd el az újságírók többségét