Lobogó, 1971. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1971-11-17 / 46. szám
ii civilizációs emlékek védelme A műemlékvédelem berkeiben az utóbbi két évtizedben több ízben megfújták a riadókürtöt. Mentsétek meg Abu Simbelt és a Nílus árterületének emlékeit, mentsétek meg a kambodzsai Angkor romváros maradványait, mentsétek meg Velencét, mentsétek meg az inka, az azték, a maya kultúra fennmaradt útjelzőit. , Az idő és az ember fenyegeti ezeket. A technika fejlődése, az urbanizáció, a bulldózerek, az épülő utak, repülőterek és a demográfiai robbanás. Egy következő veszélytípus: a korom, erózió, szél, csapadék. Ez az üvegmasszából készült miniatűr nyakláncfüggőfigura i. e. a 3. században élt karthágói üvegcsiszoló kezemunkáját dicséri Mintegy 92 km 2 területen 28 évszázad tekint napjaink emberére. Egy város: Tunisz, és egy csodálatos fekvésű régészeti-történeti hely: Karthágó. E név hallatára iskolai tanulmányaink jutnak eszünkbe: Hannibál, a pun háborúk, Róma, Vergilius sorai, Flaubert regényrészletei és a jó öreg Cato, akinek „Romboljátok le Karthágót” szavai több ezer év távlatából is fülünkbe csengenek. Sajnos, napjainkban is Cato szavai kísértenek, mert közel állunk Karthágó lerombolásához. I. e. a 9. században alapították Karthágót a föníciaiak, Észak-Afrikában, a Tuniszi-öböl partján. Lakói a punok voltak. A karthágóiak tehetséges népnek bizonyultak a szervezésben, és hamarosan rabszolgatartáson alapuló, ültetvényes gazdaságokat hoztak létre. I. e. a 7—4. századok között Karthágó állam uralma alá vonta Szardíniát, Korzikát, Szicíliát stb., és a Földközi-tenger térségében a kereskedelem fő mozgatójává vált. A karthágói állam jelentős zsoldoshadsereggel rendelkezett, de különösen a flottája volt erős. I. e. a 3. században Karthágó a Földközi-tenger térségében Róma jelentős versenytársává nőtte ki magát. A pun háborúk során, a győzelmek ellenére is, i. e. 146-ban bekövetkezett Karthágó lerombolása. Urbanizációs fenyegetés Karthágó és az itt összpontosult civilizációs emlékek pusztulásával nemcsak Tunisz, de az egész emberiség veszítene. A földközi-tengeri ókori civilizáció egyik legjelentősebb emlékcsoportját veszítheti el a ma embere, aki ha nem képes megállítani egy folyamatot, a következő generációkra már csak a tankönyvi anyag és a múzeumi és fényképdokumentumok maradnak Karthágóról. De nézzük, mi is fenyegeti Karthágót? Egy banálisnak látszó veszély, mint Velencét és Abu Simbelt, éspedig a demográfiai robbanás következtében kialakult, de ezzel egyedül nem indokolható, ésszerűtlen városfejlesztés, építkezés. Karthágó „kórlapját” a legkönnyebben úgy tudjuk áttekinteni, ha egymás mellé helyezzük az 1935-től napjainkig készített légi felvételeket. Ezeken világosan látszik, amint a házak fokozatosan érik el az archeológiai zónát, a régi pun kikötőt, tehát a régészeti, kulturális, történelmi centrumokat. De van egy másik baj is. A régészeti lelőhelyekről, a történelmi zónából sorozatosan tűnnek el a műemlékek. Kézről kézre vándorolnak a régészeti emlékek, és ha egy múzeumban kötnek ki a végén, az még a jobbik eset. Sajnos, a feketekereskedelemben igen nagy a választék, és különösen az amerikai turisták, valamiféle hatodik érzékkel megáldva, mindig megtalálják ezeket a zugkereskedőket, akiktől néha hamisítványokat, de igen sokszor eredeti, lopott régészeti emlékeket vásárolhatnak. A szakkörök szerint, ha az ésszerűtlen építkezés így megy tovább, 1985-re Karthágó eltűnik a színről. Jóslásukat demográfiai adatokkal is alátámasztják. Nagy- Tunisz összesen 1 690 000 lakosú lesz másfél évtized múlva. Ez a szám és a város kiterjedése megfelel már egy jelenlegi európai metropolisnak. UNESCO-szakemberek szerint, az ésszerűtlen építkezés, városfejlesztés és térkihasználás nemcsak a régészeti és történelmi zóna eltűnésével fenyeget, hanem Tunisz városfejlesztésére is hátrányos. Terv a megmentésre A tuniszi kormány kérésére. UNESCO-szakemberek most egy Tunisz—Karthágó fejlesztési tervet dolgoznak ki, amelynek fő célja: megállítani a betonkoloszszusok és az apró építmények polipkorszerű terjedését, a régészeti és történelmi zónák irányába. A terv meg akarja védeni a karthágói régészeti és történelmi zónákat, anélkül azonban, hogy e helyek látogatottságát csökkentenék. Sőt, a turizmust fejleszteni kívánják, de a védett zónák határain kívül engedélyeznének csak turistákat kiszolgáló létesítményeket. Mindez, természetesen, sok pénzt, szakértelmet, nemzetközi összefogást igényel. Karthágó megmentése azonban nemcsak a tuniszi nép, de az egész emberiség ügye. Természetesen, elsősorban mindig az érintett ország kötelessége kulturális emlékeinek megvédése. Hazánk a műemlékvédelem területén olyan aktivitást fejt ki, amely a külföldi szakkörök és intézmények elismerését is kivívta. 1972-ben ünnepli Magyarország műemlékvédelmének százéves évfordulóját. Ez alkalomból az ICOMOS (Műemlékvédelem Nemzetközi Tanácsa) Budapesten rendezi nagyszabású kongresszusát, mintegy elismerve azt a munkát, amelyet az utóbbi évtizedekben a hazai műemlékvédelmi szakemberek a kormány támogatásával kifejtettek, a civilizációs emlékek megmentésében és konzerválásában. ENDRESZ ISTVÁN Karthágó múltja Ez a két légi fotó talán mindennél többet mond Karthágó jelenlegi helyeztéről. Mindkét képről jól látszanak a régészeti és történelmi helyek felé rapszodikusan terjeszkedő házak, épületek A régészek Tuniszban találták ezt a Minerva-fejjel dekorált bronz mellvértet, amely Hannibál katonájáé volt egykor. Hannibál i. e. 215-ben hódította meg Capuát, és innen hozhatta a pun katona magával ezt az emléket Karthágó i. e. 146-ban történő lerombolása után a rómaiak a várost a későbbi évszázadokban felépítették. Egy római patriciusi villa romjait látjuk