Lobogó, 1971. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-29 / 52. szám

Hónapokkal ezelőtt hagyták ott a képernyőt Mézgáék. Fordulatos, mulatságos kalandjaik korosztályi megkötöttség nélkül arattak sikert a tévénézők millióinak körében. Megszerettük Mézga papát és Mézga mamát, Krisztát és Aladárt, de még Cicust és Blökit is. Sajnáltuk, és hiányzott a jól ismert szignál, bizonyos űrt hagytak maguk után e rajzfilmsorozat hősei. Sokan tették fel a kérdést: mi lett Mézgáékkal? Utánanéztünk. Nos, megvannak, csak éppen a téli hónapokat pihenéssel és az új kalandokra való készü­léssel töltik. Nincs ugyan tudomásunk arról, hogy a mackók hosz­­szú, téli álmuk alatt álmodnak-e, és ha igen, miről, azt azonban a Mézga" család „szüleitől, elsősorban a figurák megalkotójától, Nepp Józseftől megtudtuk, hogy miről álmodik e rajzfilmsorozat egy-egy hőse. És ezt most közreadjuk. Természetesen, Mézgáék megfe­lelő közegében, vagyis rajzban. S miután az esztendő fordulója előtt kerestük meg őket a Pannónia Filmstú­dió rajzfilm-osztályán, nem lehet azon sem csodálkozni, hogy álmaik az elkövetkező új évvel vannak szoros kapcsolatban. Az álmodozás és a pihenés ideje tavasszal múlik el a Mézga család számára. Ekkor kerülnek új, fantasz­tikus események közepébe hőseink, elsősorban Aladár és Blöki. Kettejüket kedvelte meg ugyanis leginkább a közönség, amint ez a tévé közvélemény-kutatásából 13X26 A GULLIVERKLIS 5-T 1972-BEN egyértelműen kiderült. A következő kalandok soroza­tának tehát már ők lesznek a főszereplői. No és Gulli­­verklin 5, Aladár felfújható űrhajója, amely egyik pil­lanatról a másikra a legtávolabbi és még hírből sem ismert bolygókra, csillagokra röpíti utasait. Anélkül, hogy az újdonság varázsát e beszámolóval eloroznánk a Mézga család jövendő nézőtáborától, egy kis beszámolót, mondhatnám, tudósítást, méghozzá futurológiai tudósítást kértünk Nepp Józseftől, az új sorozat társ-forgatókönyvírójától. — Valóban a jövőről beszélek, amikor Aladárék 1972-es utazásairól szólok. Hiszen a 13X26 perces epi­zódok közül még csak három készült el, és körülbelül áprilisra fejeződnek be a forgatások. Azután már a Televíziótól függ, hogy mikor kerülnek képernyőre a filmek. — Miért kell ilyen sokáig várni a Mézga családra? Hisz’ az egyértelmű siker már az első sorozat néhány darabja után nyilvánvaló volt. — Romhányi Józseffel közösen egy teljes esztendeig írtuk a forgatókönyvet. Hiszen a rajzfilmekben min­den egyes mozzanat, minden képsor valamilyen ötletre alapul. Ezeket ki kell találni, meg kell szerkeszteni, s a rajz eszközeihez finomítani. Noha minden egyes rész, egy-egy űrutazás története, nem rugaszkodunk el a va­lóságtól. Az emberek a fantasztikumokban is csak az emberit keresik és szeretik. Azokon a bolygókon, ahová Aladárék eljutnak, olyan az élet, mint a Földön, csak éppen minden egy kissé túlzott, hatványozott, a szél­sőségekben tükröződik mindennek a színe és persze, a fonákja. — Gondolom, rajzolók hada foglalatoskodik a törté­netek megelevenítésével? — Egy epizód hozzávetőlegesen nyolc-tízezer rajzból áll. Ezt elkészíteni — azt hiszem, bizonyítani sem kell — aprólékos, hosszú és igen fárasztó munka. És akkor következik még a filmezés. Ezt a sorozatot már kifeje­zetten tévére komponáltuk, s ez a részletek gondosabb kidolgozását is igényli. Éppen ezért hadd említsem meg munkatársaimat is, akiknek nem kis részük lesz ab­ban, ha Mézgáék újabb kalandjait szívesen fogadják a tévénézők. Az új sorozatban sok új „szereplő” is be­mutatkozik, és ezek tervezői: Jankovics Marcell, Ter­­novszky Béla, Gémes József, Bánki Katalin és Vásár­helyi Magda. Az ő kezük alól kerülnek ki az idegen, ismeretlen világ képviselői, az események részesei. — A mulatságosság és az ötletesség mellett, véle­ménye szerint, mi az oka Mézgáék, de általában a rajzfilmek sikerének? — A rajz a gondolatok közlésének egyik legősibb és legegyszerűbb eszköze. Tán régebbi, mint a beszéd. Mindenesetre nem ismer semmilyen korlátokat. Egy­aránt érti mindenki, nemre, foglalkozásra, nemzeti­ségre való tekintet nélkül. Ha az ember el akarja ma­gyarázni, hogy hol lakik, akkor is rajzol. Az altamirai barlang ősembere, évezredekkel ezelőttről, így tudós.­Még jó esetben is több mint negyedévet kell vár­nunk arra, hogy felhangozzék a televízióban a jól ismert szignál. Mert a zene ugyanaz marad, csak a szövege változik, és valamivel rövidebb is lesz. Eljön a tavasz, mire Aladár megépíti a Gulliverklin 5-öt, ezt a technikai csodát, amelyet fel lehet fújni, és zsebre lehet vágni, amelynek gondolati sebessége előtt nin­csenek távolságok, s amely oly biztonsággal röpíti vál­lalkozó kedvű utasait a kozmoszban, mint nagyapáin­kat a kocogó ökrös szekér. Ám, amint az alkotók ígé­rik, az új Mézga-sorozat tempója, az események rit­musa is felgyorsult világunk sebességének megfelelő Mézga papa álma: Jövőre már nem kell egy­ kézzel két ló gyeplőjét szorítani Mézga mama: Az új esztendőben így utazunk a fővárosban, csúcsforgalom idején Aladár: Az évenként épített új utakat jövőre már nem ugyanoda építjük Nepp József, a Mézgáék szülője Gulliverklinz, az új kalandok főszereplője Kriszta: Lesz a belvárosban más üzlet is Cirus: Legalább engem elvisz az egyszemélyes csapat a Téli Olimpiára Talán 1972-ben nem kell a srácok után az is­kolába, a külön zenére, a külön sportra, a külön szakkörre, a külön oroszra cipelnem a cuccot RAJZOK: KRIM MIKLÓS ÍRTA: MÜLLER TIBOR tett bennünket a jégkorszak eseményeiről. Eseménye­ket, érzelmeket, mindent ki lehet fejezni a rajz eszkö­zeivel. Ily módon a bonyolult témákról is egyszerűen lehet beszélni. Gondoljunk csak a Magyarázom a me­chanizmust átütő sikerére. Azt hiszem, ez a legfonto­sabb oka a rajzfilmek világszerte tapasztalható rene­szánszának­ lesz. Az összesen hat órát kitevő film földi életünk, mindennapjaink eseményeinek, jellemzőinek mulatsá­gos formájú, ám nem minden komolyság nélküli kró­nikája lesz, s nem nélkülözi majd sem a karikatúra, sem a humor eszközeit. Kacagni fogunk, a legártatlanabbul — önmagunkon.

Next