Lobogó, 1971. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1971-12-29 / 52. szám
Hónapokkal ezelőtt hagyták ott a képernyőt Mézgáék. Fordulatos, mulatságos kalandjaik korosztályi megkötöttség nélkül arattak sikert a tévénézők millióinak körében. Megszerettük Mézga papát és Mézga mamát, Krisztát és Aladárt, de még Cicust és Blökit is. Sajnáltuk, és hiányzott a jól ismert szignál, bizonyos űrt hagytak maguk után e rajzfilmsorozat hősei. Sokan tették fel a kérdést: mi lett Mézgáékkal? Utánanéztünk. Nos, megvannak, csak éppen a téli hónapokat pihenéssel és az új kalandokra való készüléssel töltik. Nincs ugyan tudomásunk arról, hogy a mackók hoszszú, téli álmuk alatt álmodnak-e, és ha igen, miről, azt azonban a Mézga" család „szüleitől, elsősorban a figurák megalkotójától, Nepp Józseftől megtudtuk, hogy miről álmodik e rajzfilmsorozat egy-egy hőse. És ezt most közreadjuk. Természetesen, Mézgáék megfelelő közegében, vagyis rajzban. S miután az esztendő fordulója előtt kerestük meg őket a Pannónia Filmstúdió rajzfilm-osztályán, nem lehet azon sem csodálkozni, hogy álmaik az elkövetkező új évvel vannak szoros kapcsolatban. Az álmodozás és a pihenés ideje tavasszal múlik el a Mézga család számára. Ekkor kerülnek új, fantasztikus események közepébe hőseink, elsősorban Aladár és Blöki. Kettejüket kedvelte meg ugyanis leginkább a közönség, amint ez a tévé közvélemény-kutatásából 13X26 A GULLIVERKLIS 5-T 1972-BEN egyértelműen kiderült. A következő kalandok sorozatának tehát már ők lesznek a főszereplői. No és Gulliverklin 5, Aladár felfújható űrhajója, amely egyik pillanatról a másikra a legtávolabbi és még hírből sem ismert bolygókra, csillagokra röpíti utasait. Anélkül, hogy az újdonság varázsát e beszámolóval eloroznánk a Mézga család jövendő nézőtáborától, egy kis beszámolót, mondhatnám, tudósítást, méghozzá futurológiai tudósítást kértünk Nepp Józseftől, az új sorozat társ-forgatókönyvírójától. — Valóban a jövőről beszélek, amikor Aladárék 1972-es utazásairól szólok. Hiszen a 13X26 perces epizódok közül még csak három készült el, és körülbelül áprilisra fejeződnek be a forgatások. Azután már a Televíziótól függ, hogy mikor kerülnek képernyőre a filmek. — Miért kell ilyen sokáig várni a Mézga családra? Hisz’ az egyértelmű siker már az első sorozat néhány darabja után nyilvánvaló volt. — Romhányi Józseffel közösen egy teljes esztendeig írtuk a forgatókönyvet. Hiszen a rajzfilmekben minden egyes mozzanat, minden képsor valamilyen ötletre alapul. Ezeket ki kell találni, meg kell szerkeszteni, s a rajz eszközeihez finomítani. Noha minden egyes rész, egy-egy űrutazás története, nem rugaszkodunk el a valóságtól. Az emberek a fantasztikumokban is csak az emberit keresik és szeretik. Azokon a bolygókon, ahová Aladárék eljutnak, olyan az élet, mint a Földön, csak éppen minden egy kissé túlzott, hatványozott, a szélsőségekben tükröződik mindennek a színe és persze, a fonákja. — Gondolom, rajzolók hada foglalatoskodik a történetek megelevenítésével? — Egy epizód hozzávetőlegesen nyolc-tízezer rajzból áll. Ezt elkészíteni — azt hiszem, bizonyítani sem kell — aprólékos, hosszú és igen fárasztó munka. És akkor következik még a filmezés. Ezt a sorozatot már kifejezetten tévére komponáltuk, s ez a részletek gondosabb kidolgozását is igényli. Éppen ezért hadd említsem meg munkatársaimat is, akiknek nem kis részük lesz abban, ha Mézgáék újabb kalandjait szívesen fogadják a tévénézők. Az új sorozatban sok új „szereplő” is bemutatkozik, és ezek tervezői: Jankovics Marcell, Ternovszky Béla, Gémes József, Bánki Katalin és Vásárhelyi Magda. Az ő kezük alól kerülnek ki az idegen, ismeretlen világ képviselői, az események részesei. — A mulatságosság és az ötletesség mellett, véleménye szerint, mi az oka Mézgáék, de általában a rajzfilmek sikerének? — A rajz a gondolatok közlésének egyik legősibb és legegyszerűbb eszköze. Tán régebbi, mint a beszéd. Mindenesetre nem ismer semmilyen korlátokat. Egyaránt érti mindenki, nemre, foglalkozásra, nemzetiségre való tekintet nélkül. Ha az ember el akarja magyarázni, hogy hol lakik, akkor is rajzol. Az altamirai barlang ősembere, évezredekkel ezelőttről, így tudós.Még jó esetben is több mint negyedévet kell várnunk arra, hogy felhangozzék a televízióban a jól ismert szignál. Mert a zene ugyanaz marad, csak a szövege változik, és valamivel rövidebb is lesz. Eljön a tavasz, mire Aladár megépíti a Gulliverklin 5-öt, ezt a technikai csodát, amelyet fel lehet fújni, és zsebre lehet vágni, amelynek gondolati sebessége előtt nincsenek távolságok, s amely oly biztonsággal röpíti vállalkozó kedvű utasait a kozmoszban, mint nagyapáinkat a kocogó ökrös szekér. Ám, amint az alkotók ígérik, az új Mézga-sorozat tempója, az események ritmusa is felgyorsult világunk sebességének megfelelő Mézga papa álma: Jövőre már nem kell egy kézzel két ló gyeplőjét szorítani Mézga mama: Az új esztendőben így utazunk a fővárosban, csúcsforgalom idején Aladár: Az évenként épített új utakat jövőre már nem ugyanoda építjük Nepp József, a Mézgáék szülője Gulliverklinz, az új kalandok főszereplője Kriszta: Lesz a belvárosban más üzlet is Cirus: Legalább engem elvisz az egyszemélyes csapat a Téli Olimpiára Talán 1972-ben nem kell a srácok után az iskolába, a külön zenére, a külön sportra, a külön szakkörre, a külön oroszra cipelnem a cuccot RAJZOK: KRIM MIKLÓS ÍRTA: MÜLLER TIBOR tett bennünket a jégkorszak eseményeiről. Eseményeket, érzelmeket, mindent ki lehet fejezni a rajz eszközeivel. Ily módon a bonyolult témákról is egyszerűen lehet beszélni. Gondoljunk csak a Magyarázom a mechanizmust átütő sikerére. Azt hiszem, ez a legfontosabb oka a rajzfilmek világszerte tapasztalható reneszánszának lesz. Az összesen hat órát kitevő film földi életünk, mindennapjaink eseményeinek, jellemzőinek mulatságos formájú, ám nem minden komolyság nélküli krónikája lesz, s nem nélkülözi majd sem a karikatúra, sem a humor eszközeit. Kacagni fogunk, a legártatlanabbul — önmagunkon.