Lobogó, 1974. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-22 / 21. szám
HARSÁNYI LÁSZLÓ: Egy tizedes visszaemlékezései Lassan leteltek a váci napok. Visszakerültünk Budapestre a laktanyánkba. Ennek nagyon örültünk, mert magunk mögött hagytunk minden váci emléket, jót, rosszat, izgalmasat egyaránt. Budapest több szórakozást ígér a bakának is, és a kihelyezésről való visszatérés mindig új élet kezdésének pszichológiai lehetőségét kínálja a katonának. Én sajnos kivétel voltam, mert laktanyafogsággal folytattam korábbi fogságaim sorát. Én tehát hű maradtam önmagamhoz. S ez, úgy gondolom, nem volt éppen a legrosszabb előjelű magatartásforma. Különben is mindig történnie kell valaminek egy katona életében, ha életrevaló. Én is mindig javulni akartam, de mindig közbejött valami. Laktanyafogságomat töltöttem, és muszáj volt bent aludnom, mert különben kintlakó vagyok, itt bent ágyam sincs, és a napos tizedesi szolgálatot teljesítő katona ágyán foglaltam helyet éjszakára. Feküdtem, s már-már elnyomott az álom, körülöttem is aludt mindenki, amikor egy éles hang kiáltotta: — Ég a laktanya! Tűzriadó! Mindent ki az ablakon! Az ezredkürtös riadót fúj. Ugrál, rohan mindenki. Jó isten, mi történhetett? Nézem az órám, éjszaka két óra. A villanyt is felgyújtják, és az ajtóban ott áll Fejvadász. — Mozgás, barmok! Ég a laktanya! Mindent ki az ablakon! Mindenki pattogjon, mert a gyomrába gyalogolok! — ordította. Mindjárt ki is ment, és a szomszéd szobában kiáltozott. Rohanunk az ablakhoz, kinézünk. Sehol semmi. „Ez tiszta hülye, vagy be van rúgva!” — gondoltam. Koromsötét mindenfelé, eszik az üvöltözés hallatszik mindenfelől, hogy ég a laktanya. Most mi van? Mi az, hogy mindent ki az ablakon? Akárhogy meresztgetjük a szemünket, nem látunk tüzet. Ebben a pillanatban megint kivágódott az ajtó, és ott áll Fejvadász. — Marhák, mit állnak itt, mint a barmok? Mindent kidobni az ablakon! Csak a négy fal maradhat! Mozgás, mozgás, mert mindenkit lecsukatok! — üvöltötte, s fogta a keze ügyében levő katonaládát, és úgy kivágta az ablakon, hogy csak úgy recsegett. Jó isten! A második emeleten vagyunk, ez a láda biztosan összetört. De nincs megállásunk, mert Fejvadász üvöltött, mint az állat, és ami a keze ügyébe került, már dobta is ki. Jobbról, balról nagy puffanások, csörömpölések hallatszottak. — Csak a négy fal maradhat, nem értik, marhák? Öt perc múlva visszajövök, ha valamit találok a szobában a négy falon kívül, mindenkit lecsukatok! — kiáltotta, és két katonát magával parancsolva elrohant. Nekik a hangszerteremből kellett a hangszereket kimenekíteni. Vitték is szaladva, és messzire kerülve az ablakokat, mert minden repült: katonaláda, ágy, asztal, pad. Itt nincs mese, a parancsot végre kell hajtani, mert ha valamit benn felejtünk, holnap kihallgatásra mehetünk. Na gyerünk. Mindjárt megfogtuk ketten a kályhát, és úgy kivágtuk az ablakon, hogy az ablakkeretet is majdnem elvitte. Olyan nehéz volt, majd megszakadtunk. Puffant is akkorát odalent, amilyen az idáig nem hallottunk. Ezzel a puffanással megvertünk minden szobát, mert rajtunk kívül egyetlen szakasz sem dobta ki a kályhát. Na jó. Őket nem Fejvadász biztatta. Ezután két emberrel a polcokat tartó vasrudakat feszítettük ki a falból, nehogy bennégjenek. Ez elég nehezen ment, mert mélyen bele voltakgipszelve a falba, öt percen belül a teremben — a parancshoz híven — nem maradtak csak a falak. Még a zsinóron függő lámpát is levetettem volna, de már nem volt mire felállani, hogy elérjük. Még vagy’ öt percig hallatszott a zuhanó tárgyak csörömpölése, pufogása, aztán csend lett. Ám csak egy pillanatig, mert a folyosóról felzengett egy üvöltés: — Azonnal sorakozó a körlet előtt az udvaron! Ebben a pillanatban robbant be a szobába Fejvadász. — Mozgás, mozgás, disznó banda! — mondta, és közben vadul forgó szemmel nézett körül, nézte, nem maradt-e valami kidobni való, amit elfeledtünk. Ingben-gatyában futottunk a körlet elé, ahová már időközben odaérkezett az ezreddobos úr, őt a lakásán riasztották. A ledobált holmik mellett kellett sorakoznunk. Hogy mi volt ott, azt nem is lehet leírni. Minden ripityára tört, kivéve azokat a tárgyakat, amelyek a szalmazsákokra estek. A ládák tartalma szerteszét szóródva, kifordulva, összekeveredve „pihent” a nagy esés után. Az ezreddobos úr és Fejvadász csodálkozva nézegették a romokat. Hirtelen felüvöltött az ezreddobos úr: — Ki volt az a marha, aki ezt a kályhát ledobatta? Melyik szobából való ez? Kiléptem a sorból, és keményen, katonásan jelentettem: — Alázatosan jelentem, a legénységi szobából való, én dobattam ki Kopárosi főtörzsőrmester úr parancsára! Erre Fejvadász akkorát üvöltött, hogy a hangja öt hanggal volt magasabb, mint amilyen magasságot valaha is elért. — Micsoda? Maga vaddisznó! Mikor adtam én erre magának parancsot? A válaszra már nem volt idő. Az őrségről „Fegyverbe!” kiáltás hallatszott, s nyomban befordult az udvarra két autó. Az ezredes úr érkezett meg több magas rangú tiszt úr társaságában. Végigsétáltak az épületek előtt álló inges-gatyás századok előtt. Minden századnál megálltak, meghallgatták a parancsnok jelentését, és végignézték a romokat. A látottakra elégedetten bólogattak, hiszen a törést illetően nem lehetett kifogást találni. Ezután értek hozzánk. Az ezreddobos úr jelentette a létszámot, és jelentette, hogy tűz van a laktanyában. A zenekar a tűzriadót hét perc alatt teljes mértékben végrehajtotta. Az ezredes úr a tisztjeivel megnézegette a romokat. A kályha nekik is feltűnt. Az ezredes úr mindig nyugodt ember volt, most is csaknem nyájasan kérdezte: — Mondja, ezreddobos, hol hallott maga arról, hogy tűzriadó esetén a kályhát is kidobták az ablakon? Az ezreddobos úr sem élő, sem halott nem volt. Rémületében a fogai is vacogtak, csak hápogott-tátogott, nem tudott megszólalni. Szerencsére az ezredes úr folytatta: — Álljon ki az a szobaparancsnok, aki ezt a kályhát kidobatta! Rögtön kiléptem, és keményen, katonásan jelentettem: — Ezredes úrnak alázatosan jelentem, a kályhát az én parancsomra dobták ki a legénységi szobából! — Mi a rendfokozata? — kérdezte, mert gatyában álltam előtte, és a kincstári gatyákon nem rendszeresítették a rangjelzést. — Alázatosan jelentem, tizedes! — Mondja, tizedes, milyen meggondolás alapján dobatta ki a kályhát? — Alázatosan jelentem, Kopárosi főtörzsőrmester úr parancsára dobattam ki. Fejvadász felől egy vészes hörgés hallatszott. — Ismételje el szó szerint a kapott parancsot, tizedes! — parancsolta az ezredes úr. — Ezredes úrnak alázatosan jelentem, Kopárosi főtörzsőrmester úr riasztotta a legénységi szobát. Tűzriadó, ég a laktanya, mindent ki az ablakon! Kiugrottunk az ágyból, és önkéntelenül is az ablakihoz szaladtunk. Nem égett semmi. Egy pillanatig tétováztunk,mert soha nem vettünk még részt tűzriadón, és tanácstalanok voltunk. Kopárosi főtörzsőrmester úr közben riasztotta a szakaszvezetői szobát és más szobákat. Ezek után újra a mi szobánkba jött. Miután látta, hogy még semmit sem dobtunk ki, nagyon öszszeszidott minket, és ránk parancsolt, hogy azonnal dobjunk ki mindent az ablakon, csak a négy fal maradhat! — A kályhát is említette a főtörzsőrmester úr, tizedes? — kérdezte az ezredes úr. — Alázatosan jelentem, a kályhát kifejezetten nem nevezte meg, de azt mondta: ha öt percen belül a négy falon kívül valamit talál a szobában, mindenkit lecsukat. Tekintve, hogy a legénységi szobában én voltam a rangidős, a parancshoz híven a szobából mindent kidobattam. — Hm, hm — szólalt meg ekkor valaki az ezredes úr mellett. — Na jól van, erre majd holnap rátérünk. Azt hiszem, tovább mehetünk! (Folytatjuk) Milyen nehéz erőfeszítésekre kényszerült a hajlékony értelem a betokosodott, elembertelenedett zupásésszel szembeni önvédelmi harcában? Milyenek voltak Horthy zupásai? Milyen volt a kapcsolatuk a bakákkal? Milyen megaláztatásokat kellett elviselniük a bakáknak a Legfelsőbb Hadúr hadseregében? Ezekre a kérdésekre felel Harsányi László visszaemlékezése. SZLOVÁK GYÖRGY rajza tizkadó I. Kisfaludy Sándor versét idézzük: „A virágok szép nemében / a rózsa legjelesebb; / A csillagok seregében / A nap legfényesebb. / Ilyen szép virág a szerelem / Az életnek kertjében; / Ilyen nap, ily fejedelem / Az örömök egében __” (folytatása a függőleges 18., 16. és 78. sz. sorokban). VÍZSZINTES: 1. Az idézet első része (zárt betűk: B, O, E, N, Y, H, Z). 16. Finom tavaszi gyümölcs. 17. Romantikus, meseszerű. 18. .. már a czukorkaszár” (népdal). 20. Rag. 22. írásban megörökít. 24. Római 52-es és 51-es. 25. Kés része. 26. Hétpontos betűnagyság (nyomda). 28. Sérülés. 30. Kétszeres Kossuth- és József Attila-díjas költő (Zoltán). 31. Bárénekesnő. 32. __kabilok: Észak-Marokkóban élő nép. 34. Áradás ellen véd. 36. Félig tarkák! 37. Félig kész! 39. Olasz város Milánótól délre. 40. Csatangol. 43. Olasz helyeslés. 44. Dugványozás. 46. Tanítások. 48. Végtag. 49. Helyet foglal. 50. Rossz út jelzője. 52. Igekötő. 53. Fűtőanyag, névelővel. 55. Kőművesmunka. 56. Marokkói város a Sebou folyó mellett. 57. Szemet gyönyörködtető (táj). 58. Az ugróatléta számára fontos művelet. 60. Tisztítóeszköz. 61. Betlehemben van! 62. Helyhatározó szó. 63. Tengeri rabló. 64. Krím belseje! 66. Magtisztító gép. 68. Szovjet vadászgép a második világháborúban. 69. Sűrű. 71. Függeszt. 72. A bikaviadalok főszereplője. 74. Svájci autók betűjele. 76. Nobel találta fel. 79. Intarziát készít. 80. 70. 81. Családban van! 83. A lengyel hírügynökség betűi. 84. Szovjet sakknagymester. 86. Hangszer. 87. ... indta est — a kocka el van vetve. 89. Üde arcszín. 90. Egyházi állam. 92. Kötőszó. 93. Bélésanyag. 95. Sziget Tajvantól délre. 96. Szülő. 97. Megátalkodottad rossz. 99. Lehintette. 101. Boldog. 103. ... baba és a negyven rabló. FÜGGŐLEGES: 2. Több színben előforduló ásvány. 3. Talál. 4. Doktor. 5. GR. 6. A szem kötőhártyájának gyulladásos duzzanata. 7. Helyeslés. 8. Színes bőrű. 9. Közigazgatási egység rövidítése. 16. Kiejtett betű. 11. Váltópénz a régi Rómában. 12. Június 29-én van a névnapja. 13. A párkány középső tagozata, képszék (építészet). 14. Menynyelek. 15. Liszt jelzője. 16. A függőleges 18. sz. sor folytatása (zárt betűk: L, T, A, É, M, C). 18. A vízszintes 1. sor folytatása. 21. Megrendel. 23. Indok. 26. Kínlódva hordozás. 27. Szubalpin üdülőhely Sopron mellett. 29. Mulató. 33. Visszásán. 35. Tengeri hal. 38. Fent. 41. Cserje. 42. Belső szerv. 45. Fegyverét használja. 47. ...tenger, sekély tenger az Indiai- és a Csendesóceán között. 51. Vízi növény. 52. Lefényképez. 54. Létrehoz. 55. Fényt ad. 56. Postáz. 58. Majdnem nőtt! 59. A madár fegyvere. 60. Talpraesett. 65. Orosz súlymérték: 16,38 kg. 67. Más néven cseremiszek. 70. Egyszerű hangszer. 72. Írásban figyelmezteti. 73. Szovjet ASZSZK, fővárosa: Kazán. 75. Beleszól a telefonba. 77. Égitest. 78. A függőleges 16. sz. sor folytatása. 82. Női név. 85. Mérlegel. 88. Elemi részecske. 91. Francia folyó, a Garonneba ömlik. 92. Készül. 94. Rövidítés cégtáblákon. 95. Bekezdés! 96. Asszony lesz belőle. 98. Zóna egynemű betűi. 99. Azonos római számok. 100. AN. 101. Előd. 102. Római 51-es. BEKÜLDENDŐ: a versidézet megfejtése. HATÁRIDŐ: június 1. VOLONCS GYÖRGY A 18. számban megjelent keresztrejtvény megfejtése: „Májusi tűznap, hozd fénylobogód, Meneküljön előled a tél. A hajnal igéit egünkre te redd: Harc, cél" Könyvvásárlási utalványt nyert: Hollós Lóránt, Tatabánya — Kovács András, Hoszszúpályi — Simon Andrásné, Miskolc — Varga Ferenc, Csapod — Fehér Mátyásné, Székesfehérvár — Földi Györgyné — Markovics Marienne — Harum Istvánná — „Kvassay” brigád — Bird Ferencné, Budapest, tett.