Lobogó, 1974. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-21 / 34. szám
! Első kakasszobor Kadocsa Apa, Koppány kán táltosa bemutatta a köteles fehérló-áldozatot az öregistennek. A főpap és a kán a felbontott fiatal csődör fölé hajolva megdöbbenve látta: a ló lépe rá volt nőve a májára! Rossz jel, nagyon rossz jel csatakezdés előtt! Más pogány vezér ilyen esetben inkább nem áll csatát, de Koppány kánt nem ilyen fából faragták. Ő, akárcsak a megboldogult Géza fejedelem, két istenben is hitt, és egyikben sem. Pontosan tudta: a csatákat sohasem a különféle hókusz-pókuszok döntik el, hanem mindig a kard. Itt most életre-halálra megy a viadal; most az a kérdés, ki legyen a magyar nép fejedelme? Az a pipogya, hitehagyó Rajk, akit csak azért emelt a fejedelmi pajzsra a hét magyar meg a három kabar törzs kánja, mert a vasöklű Géza rákényszerítette őket? Vagy ő, az Árpád-család legidősebb tagja, Tar Szerind fia, akit az ég mindegyik istene uralkodónak teremtett? Aki után úgy megy a magyar nép java része, mint rajzó méhek a királynéjuk után. A hirhedett István mit tett, amióta apja ura feltuszkolta a fejedelmi székbe? Görcsösen szorongatja a kristálygombos pálcát, és rémült sietséggel egyre csak segítségért integet vele Nyugat felé, és ezerszámra csalogatja magyar félre azokat a rohadt svába meg bajuvár rittereket, akiknek az apái a Lech mező véres porába tapodták Lehel és Bulcsú hadnagyok százezer főnyi magyar seregét! És melyik igaz magyarnak nem rendül meg a szíve, hogyha arra gondol, immár negyedszázada, hogy a százezer lemészárolt magyar véres árnyéka árván kóborol a Semmiben, megbosszulatlanul. És fehér csuhás bajuvár meg tót papokkal rakatta teli az egész országot, akiknek - gyalázat! - adót fizettet a szabad magyarokkal. Adót, azt fizettet, de portyára, oda nem engedi kirepülni a magyari törzseket! Koppány eleinte úgy gondolta, gyújtó beszédet intéz majd híveihez a csata kezdete előtt, de aztán másként döntött. Minek húzná még ezzel is a drága időt? Elegendő volt látnia, hogyan lobban föl vitézei arcán a boldogság, amikor jurtájából fején a fehér fejedelmi báránybőr süveggel, mellén a csak a magyar fejedelmet, a Kündüt megillető színarany napkoronggal kitoppan. Párducugrással szökkent föl fehér csődöre hátára, s a kengyelben fölállva csak ennyit rikoltott: - Édes híveim! Számoljunk le az áruló keresztény ebekkel! - Légy velünk, Arany Atyácska! — zúgta boldogan a megbolyduló sokaság, ahogy a torkán kifért. Koppány hüvelyéből kiszisszenő szablyája István szemben álló serege felé suhintott. Erre ahány síp, fakürt és dob csak volt a somogyi táborban, valamennyi egyszerre megrendült. Aztán az előhad, akár a sivó vihar, döbörögve támadásba lendült a Csatár-hegy lábától induló völgyből. — Jézus, segélj! - ordította lázban égve István, s azt hitte, ő ronthat majd elsőként Koppányra, s egyetlen kardcsapással leterítheti. Hanem: a szándék nem mindig azonos a cselekedettel! Mire felocsúdhatott volna István, elkeseredetten látta: jóformán moccanni sem tud: Weczellin gróf és Aba Sámuel egy alacsony dombocska tetején szigorú bajuvár vasas gyalognégyszög közepére és válogatott kabar lovastestőrizők sövénye mögé zárta. Sisakrostélya oltalmában István arcán végigcsorogtak a dühös szégyen könynyűi, pedig tulajdonképpen meg kellett értenie hívei figyelmességét. Mi tagadás: egy egyszerű ifjú dalia különbül forgatta a kardot nála, és még soha egyetlen igazi csatában sem vett részt. Ijesztő jajveszékeléssel kismillió somogyi nyílvessző sziszeg a keresztény sereg állásai felé. Rettenetes látvány, a nap is elsötétedik tőle. S jaj azoknak, akiket vesszeik eltalálnak: szemvillanás alatt üvöltő sündisznóvá változtatják őket, és lovastul elomlanak, mintha letaglózták volna mind. A veszett nyilzápor azonban jobbára csak István bőrvértes avar, székely, káliz, magyar és besenyő vitézeit tizedeli meg. A német vasas gyalogosoknak és vértes lovagoknak meg sem kottyant. Amikor durrog a pokoli nyílzápor, éles kürtszó harson, s valamennyi német egyszerre a feje fölé kapja öblös teknőpajzsát. Azokon ártalmatlan szalmaszálakként reccsennek pozdorjává a somogyi nyílvesszők. Még a lovaiknak sem árthatnak, még azokat is erős sodronypáncél fedi a nyeregkápáiktól a csődjükig. Koppány kán ajkát beharapva, meghökkenten látja: István több ezer főnyi, gyűlölt nyugati hada félelmetes mozdulatlansággal áll tovább a helyén, akár egy földön heverő óriási kőtömb. - Még egyszer! - üvölti a somogyi kán, és Istvánék feje fölött ismét elborul az égbolt. Koppány még soha életében nem harcolt németek ellen, így most kegyetlenül káromkodva tapasztalja, hazudtak a régi portyázásokról mesélő vének: „Ha nyílzáporral borítod el őket, tüstént hanyatthomlok menekül a német! Ha pedig nem tennék, cselesen adj nekik hátat, felbomlik a hadrendjük, néked már csak le kell kaszabolnod őket!" Erre gondolva ordítja Koppány: - Hátrálj! - Ezt üvöltik a somogyi harci sípok is, és Koppány hadai István hadállásai előtt, éles kanyarral, száguldva elfordulnak, és a németeknek teljesen hátat fordítva, látszólag fejvesztetten menekülnek. Koppány fogát csikorgatva látja, ez a cselük sem vált be. A németeknek eszük ágában sincs felbomolva üldözőre fogni őket. Tompán dübörögnek a német had dobjai, s a vasas gyalognégyszög és vértes lovagok hada lassú, fe- Hunyady József, gyelmezett léptekkel indul utánuk. S a somogyi, baranyai, zalai, vasi lovas had a Buhin-völgy egyre szűkülő torkolatában egymásra zsúfolódik, mint a Balatonban a látotthal. És a német sereg vészesen közelit! - Nyilazz újra és hegyibük! - recsegi Koppány, s viszszazúdul a somogyi sereg. István lovasnépe csak kurta ideig állja a kegyetlen, szilaj rohamot. Aba Sámuel sípjai bölcsen hátrálót parancsolnak nekik, és Koppány vérszomjas, bosszúálló farkasai végre-végre szemtől szembe találkozhatnak a gyűlölt német vasasokkal. Reájuk zuhannak, mint sistergő istennyila a Zselicség óriás tölgyfáira. A somogyi kán elhűlve látja: az égimeszelő, szeplős, vörhenyes hajú fickók földig érő pajzsaik mögé húzódva, vitézül állják a félelmetes rohamot. Csak a harmadik hajrára válik szét előttük a német gyaloghadrend. A tapasztalatlan somogyiak nem veszik észre: ez is német fortély; szemükre az öröm vérköde ereszkedik. „Diadal!" - üvöltik, hisz most már csak a német vértes lovagok tornyosulnak előttük. A negyedik somogyi roham már őrájuk irányul. S amikor már csak néhány lóhossznyira vannak tőlük, német parancsszó csattan, s a több ezer bajuvár lovag előremereszti három él hosszú öklelőlándzsáját, és Koppány hadának színe-java már sem megállni, sem elfordulni nem tud: a lovagi ládzsák iszonyatos pusztítást végeznek közöttük. Koppány feje kóvályog, ajkát véresre harapja. „Mindegy! Ezek is csak emberek! Ezek sem állják az ostromot örökké! Mi legalább ötször annyian vagyunk! „Hegyikük!" - csóválja meg feje fölött görbe szablyáját. És egymás után még háromszor-négyszer megkísértik az istent. Egyik sem sikerül. Az ötödik roham élére maga Koppány áll. Testőriző hadnagya két kézzel magasba emeli feje fölött a turulos, piros-fehér csíkos Árpádzászlót, s magában esküdözve hiszi, most, most ők kerekednek felül. Nem néz hátra Koppány, így nem látja, már teljesen összezilálódott mögötte az ősi hadrend. Valaha az északi törzsek fehér, a keletiek kék, a nyugatiak véres, a déliek fekete zászlók alatt harcoltak. Most már összevissza lobognak a zászlók, s a hadnagyok sem tudják, merre sodródtak el csapataik. A somogyi kán már csak abban reménykedik, hogy Tomaj kán, a Duna-Tisza közén élő besenyőhadakkal az utolsó pillanatban megérkezik. Míg gondolataival bajmolódik, újabb német kürtszó harson, és a német lovagi négyszög háromszöggé formálódik, és a rettenetes vasék feldübörögve meglódul, és véres szakadékot hasít a bosszúért őrjöngő somogyi vitézek sűrűjébe. Ismét újabb kürtszó hallatszik, s Koppány megdöbbenve látja, az előbb szétvált német gyalogos-vasasok két szárnya ismét összezáródik, mint a harapófogó két szára, és legjava vitézei élén ő maga is vaskalitba van zárva, mint egy rabul ejtett szirtisas! A német vasas lovagok élén Wasserburki Weczellin mester hadakozik. Meglódul három öl hosszú öklelőlándzsája, s megvasalt hegye bezúzza Koppány pajzsát, s a lángoló Kündü-napkorongot a kán roppant mellkasára szögezi. Koppány még annyit hall: a Nem bánom-völgy torkából pogány sip rivall. - Megjött.. .Tomaj... kán!... Megbosszulja ... halálom!... hörgi, és testőriző hadnagya két karjába hanyatlik. Az öregisten izgalmas volt hozzá, s nem látta, mi történt. Tomaj kán, a hét ravasz besenyő kán beváltotta esküjét, megérkezett az utolsó pillanatban a csatatérre, de... nem feledte el a véncsont, hogy a bolgárok elől menekülő, földönfutó besenyő törzseket Géza fejedelem fogadta be. S hálájuk örök jeleként, nem a német hadat, hanem a szétzilált somogyi sereget söpörték el a Csatár-hegy elöl. * István már ki tudja, mióta térdel a dombtető porában. Két karja paposan széttárva, s lehunyt szemmel hol imádkozik, hol pedig irgalmatlanul tusakodik önmagával. - Istenem! - rebegi először. - Hogyan köszönjem meg, hogy . . . ebben a sorsdöntő csatában . .. győzelemre segítettél? Örök hála érte: ádáz ellenségem, Koppány, a csatatér porában kiterítve fekszik! Aztán vádló hang dördül a szívében, megszólal a Hang, akivel fejedelemmé választása óta egyvégtében vitázik. „Mit tettél? Nézz körül, szentfazék! A csatateret ezer és ezer magyar dalia holtteteme fedi! Amíg egyetlen magyar is él majd a földön, ezt a veszprémi csatát mindig a szemedre vetik: magyarokkal ölettél halomra magyarokat!" Összecsikorgatja mind a harminckét fogát, s belül saját magára ordít: „Takarodj mellőlem, ördögi kísértő! Te nem az én szivem törvénye szerint szólasz, és nem tudod, mit beszélsz! Én nem egyszerűen magyart a magyarral vágattam halomra: én gonosz, elvetemült pogány sátánokat irtattam ki derék keresztény vitézeimmel! Érted-e már a különbséget? Én új, keresztény országot akarok építeni, mint tette valaha a frankokkal a dicső Nagy Károly! És az én gyönyörű, új katedrálisom fundamentumát e pogányok hulláival kellett megtrágyáznom! Így lesz olyan erős, hogy soha, semmilyen vad vihar vagy földrengés földre nem döntheti!" „Lári-lári!" Kacsargott a Hang: „A veszprémi csatát bajuvár rittereid nyerték meg! Bulcsú és Lehel gyilkosainak utódai! Ezt a szörnyű szégyent semmilyen isten sem moshatja le rólad!” „Kussolj el, ocsmány féreg! Én hívtam magam segítségül oket! És ezek nem bajuvár ritterek, hanem bajuvár keresztények, ahogyan én magyar keresztény vagyok, és a fele magyar népem is az! És tudd meg, a másik felét teljesen ki fogom irtani, ha nem térnek józan eszükre, de én a magyar népet akkor is ki fogom a halál ölelő karjai közül szabadítani!" Fölpattant, és ledobva fejéről sisakját, Aba Sámuelre kiáltott: - Az ellenünk fellázadt Somogyi Sátánt vágja négyfelé a hóhér! Testének véres darabjait Esztergom, Székesfehérvár, Veszprém és az erdélyi Gyulafehérvár kapujára kiszögeljék! Hadd lássa az egész világ: Jézus Krisztus hívei győzedelmeskedtek Ukkon pogány hordái fölött! És tudja meg mindenki: az, aki a jövőben portyázásra gondol, vagy az én keresztény törvényeimmel szembe mer szegülni, mind a hóhér keze alatt végzi." — S gondolatban még hozzáteszi: „Én nem akarom és nem engedem, hogy a hatalmas német-római birodalom eltaposson bennünket, ezért a mai naptól magyar földön új világ kezdődik!" S fennhangon igy folytatja: - Aki akar, ma még elmehet a táboromból, de ne feledje, akkor ellenségemmé válik s úgy jár, mint tulajdon édes vérrokonom, Koppánykán! És bárhol találkozom vele, az Úristen irgalmazzon néki, mert én nem fogok! Megfordítja lovát, nem néz hátra a válla fölött, akad-e vakmerő, aki elhagyja táborát? Akad pedig, szép számmal, mindazok ellovagolnak, akiket megbotránkoztatott Koppány felnégyeltetése. Ám ezzel István már cseppet sem törődik. Megsarkantyúzza szelíd hátasát, és testőrizői élén elrobog Veszprém felé. (Részlet a szerző A szigorú király című regényéből) RÁDIÓ AUGUSZTUS 20. — HÉTFŐ KOSSUTH. 16.05: Munkásélet a Duna mentén, I. rész. 17.20: A hét rádióhallgatója. 18.00: Húszas stúdió. 19.30: A Rádió Kabarészínházának Humorfesztiválja. I. forduló, I. rész. 20.48: Örökzöld dallamok. 22.20: Stefan Ruha (hegedű) felvételeiből. 23.01: Nóták. 23.45: Meyerbeer operáiból. PETŐFI. 17.00: Kettesben... 18.20: Monda és valóság, m. rész. 18.45: A rock mesterei, 43. rész. 19.15: Népi muzsika. 20.13: Bach-hangverseny. 21.39: Humusturmix. 23.15: A hét zeneműve. 23.45: Filmkeringők. AUGUSZTUS 27. — KEDD KOSSUTH. 16.17: Hintz néni. Rádiójáték. 17.05: Népzenei Magazin. 18.00: Új operalemezeinkből. 18.30: A Szabó család. 19.38: Vikingfiúk. Rádiójáték, I. rész. 20.25: A Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának hangversenye. 22.30: János vitéz (részletek). 23.15: Antal István zongorázik. PETŐFI. 18.00: Hírek. 18.10: Itália. 19.34: Latin-amerikai históriák! 20.33: A hallei kirurgus. Hangjáték. 22.00: Esti hangverseny Mozart műveiből. 23.15: Népdalok, néptáncok. AUGUSZTUS 28. — SZERDA KOSSUTH: 15.15: Életem, II. rész. 16.25: Romantkus muzsika. 18.13: Szituációk , megoldások, XXI. rész. 19.25: Népi muzsika. 20.12: Gondolat. 21.00: Töltsön egy órát kedvenceivel! 22.20: Brahms: f-moll zongoraötös. 23.00: Szimfonikus könynyűzene. PETŐFI. 18.20: Fiatalok hullámhosszán. 20.30: A Berlini Filharmonikus Zenekar hangversenye. Kb. 22.30: Verbunkosok, népdalok. 23.15: Opera -részletek. AUGUSZTUS 29. — CSÜTÖRTÖK KOSSUTH. 17.00: Hírek. 17.05: Beethoven: B-dúr trió. 18.22: Angyal, ördög, költő. 19.35: Népi muzsika. 19.58: Giordano: André Chénier. Négyfelvonásos opera. 23.00: Tánczene. 23.30: Részletek a Ben Franklin Párizsban című zenés játékból. PETŐFI. 18.00: Hírek. 18.10: Csak fiataloknak! 19.13: Rádióhangversenyekről. 20.28: Életem, II. rész. 21.28: A Magyar Rádió Népzenei Fesztiválja. II. rész. 23.15: Az MRT szimfonikus zenekara játszik. AUGUSZTUS 30. — PÉNTEK KOSSUTH. 17.33: Munkásélet a Duna mentén. IV. rész. 18.23: Bemutatjuk új felvételeinket. 19.30: Ketten beszélnek — egy vállalat dolgairól. 20.21: Hallgassuk együtt! Kroó György műsora. 21.09: Láttuk, hallottuk. 21.29: Népdalok. 22.20: Félóra sanzon. 23.00: Két zongoratrió. PETŐFI. 17.00: Ötórai tea. 18.50: Közvetítés az V. Dózsa— Rába ETO bajnoki labdarúgómérkőzésről. 19.20: Verbunkosok, népdalok. 20.28: Suppé: Pajkos diákok. Egyfelvonásos daljáték. 21.37: Katedra. 21.57: Zenekari muzsika. 23.15: Örökzöld dzsesszmelódiák. AUGUSZTUS 31. — SZOMBAT KOSSUTH: 16.00: 168 óra. Ipper Pál műsora. 17.30: Úriemberek vagyunk. Rádiójáték. 18.10: Népszerű zenekari muzsika. 19.30: Vikingfiúk. Rádiójáték, I. rész. 20.19: Mikrofonközelben — Andy Williams. 20.56: Fritz Wunderlich énekel, Wilhelm Backhaus zongorázik. 21.26: Népdalok. 22.20: A beat kedvelőinek. 23.05: Operarészletek. 0.10: Melódiakoktél. PETŐFI. 15.00: Haydn: D-dúr szinifónia. 16.15: Beethoven: B- dúr trió. 16.50: Közvetítés bajnoki labdarúgó-mérkőzésekről. 18.10: Kíváncsiak Klubja. 19.06: Régi híres énekesek műsorából. 19.35: Legendák a nyári égbolton. 20.18: Minden másképp van. Karinthy Frigyes művei, VII. rész. 21.26: Magyar zeneművek. 22.23: Nóták. 23.15: Slágerturmix. SZEPTEMBER 1. — VASÁRNAP KOSSUTH. 15.00: Hírek. 15.08: Tudósítás az öttusa Világbajnokságról. 16.10: A Karamazov testvérek. Rádiójáték, I. rész. 17.05: Nagy mesterek — világhírű előadóművészek. 18.01: Világlíra. 18.16: Nótakedvelőknek. 19.20: Svejk a hátországban. Közvetítés a József Attila Színházból. 22.20: Zenés játékokból. 23.00: Zenekari muzsika. 23.33: Fiatal hegedűművészek hangversenye. 0.10: Dzsesszfelvételeinkből. PETŐFI. 12.10: Jó ebédhez szól a nóta. 13.01: A kis hableány. Mesejáték. 14.00: Táskarádió. 15.00: Jelenidőben. 16.05: Hanglemezgyűjtőknek. 17.30: Operettkettősök. 18.15: E korban, melynek mérlege hamis. Karinthy Frigyes művei, VIII. rész. 19.09: Olasz táncdalok. 20.20: Színes népi muzsika. 21.24: Berlioz, Beatrix és Benedek. Kétfelvonásos vígopera. 23.10: Könnyűzene. 23.40: Filmzene. AUGUSZTUS 27. — KEDD 17.08: Hírek. 17.20: Pillantás a sportvilágba. 17.40: Kertről kertre. 18.00: A Nagy csatákról. 18.40: Játék a betűkkel. 19.10: Esti mese. 19.30: Tv-Híradó. 20.00: Jegor Bulicsov és a többiek (szovjet film). 21.25: A dalirodalom gyöngyszemei. 21.45: Nevező. 22.25: Tv-Híradó. 2. MŰSOR 20.00: Készül a környezetvédelmi törvény. 20.40: A pálmák és a hó országában, I. rész. 21.10: Tv-Híradó. 21.35: A Regina Krause-figy (osztrák tévéfilm). AUGUSZTUS 28. — SZERDA 16.58: Magyarország—Csehszlovákia. Férfi kézilabda-mérkőzés. 18.20: Hírek. 18.25: Monitor. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-Híradó. 20.00: Nagy csaták. 21.25: Szerb Antal: Utas és holdvilág. 22.25: Tv-Híradó. 22.35: Tv-Tükör. 2. MŰSOR 20.00: Mennyit ér az ember? 20.30: A pálmák és a hó országában. 2. rész. 21.00: Tv- Híradó. 21.20: Tabi László: Ejnye. Cecília. AUGUSZTUS 29. — CSÜTÖRTÖK 16.58: Magyarország—Jugoszlávia. Férfi kézilabda-mérkőzés. 18.15: Hírek. 18.20: Százhalombatta, II. rész. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-Híradó. 20.00: A pék felesége (francia film). 22.00: Tv-Híradó. 2. MŰSOR 20.00: Csehov, Ivanov. Dráma két részben. AUGUSZTUS 30. — PÉNTEK 15.53: Közvetítés bajnoki labdarúgó-mérkőzésről. 17.50: Hírek. 17.55: Kisfilm. 18.15: Kv- TELEVÍZIÓ posztaleves (csehszlovák film). 18.55: Kórusmuzsika. 19.20: Esti mese. 19.30: Tv-Híradó. 20.00: Malaparte: Kaputt. 21.10: Ötszemközt. 21.55: Alkohol, IV. rész. 22.25: Tv-Híradó. 2. MŰSOR 20.00: Beethoven: IV. B-dúr szimfónia. 20.35: Jagelló Kázmér király síremléke. 21.00: Tv-Híradó. 21.20: A kezdet (szovjet film). AUGUSZTUS 31. — SZOMBAT 16.17: Természetbarát. 16.40: „Mesékbe száll az emlékezete”. 17.20: Gombák (riportfilm). 17.50: Hírek. 18.05: Napilapok, hetilapok. 18.20: Új építészet Magyarországon, H. rész. 18.50: Alekszandr Mezskrov műsora. 19.15: Cicavízió. 19.30: Tv-Híradó. 20.00: Alfonso-cirkusz. 20.30: A felügyelő (NSZK-filmsorozat). 21.35: 144 nóta. 22.35: Tv-Híradó. SZEPTEMBER 1. — VASÁRNAP 9.15: Csak gyerekeknek. 10.10: Híres szökések. 15.50: Motoregér (rajzfilmsorozat). 16.20: Omer pasa (VIII. rész). 16.45: Portréfilm Nagy István festőművészről. 17.05: Műsorainkat ajánljuk! 17.30: Delta. 18.00: IV. Dunamenti Folklór Fesztivál. 18.30: A VDK nemzeti ünnepén. 18.50: Tanévnyitó. 19.10: Esti mese. 19.30: A hét. 20.25: Hírek. 20.30: Önök kérték. 22.00: Hírek—sporthírek. A műsorváltozást a napi sajtó közli! N RADIO ÉS TV MŰSORÁBÓL ! 1974. augusztus 26-tól szeptember 1-ig