Lobogó, 1974. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)
1974-12-12 / 50. szám
December 28-án került sor a Nógrádi-csoport utolsó küzdelmére, amikor a Salgótarjánból a hegyeken keresztül visszavonuló német erők Abroncspusztára törtek. A csoport harcálláspontja Palicsek György ragyolci bíró házában volt. Az emlékezetes alkalommal az erdő felőli őrséget éjjel két órakor három szovjet partizánnal Novák Béla adta. — A távolról hallatszó monoton zajra figyeltünk fel — emlékezett vissza a volt partizán—, az egyik szovjet fiú elrohant Palicsek bácsi házához, hogy riadóztasson. Talán még oda sem ért, amikor már lövéseket hallottunk ... Az éjszakai, majd az azt követően az erdőben egész nap folyó tűzharcban halt hősi halált Bandur Árpád, Valasek József, Szvetlik Barna, Lapin Sándor, Kálló Gyula, Hónig József és még sok partizán. Az ő emléküknek adóztak a túra részvevői a Szlovák Ifjúsági Szövetség képviselőivel együtt, amikor megkoszorúzták az abroncspusztai partizánemlékművet. MÓNUS MIKLÓS Palicsek György, akinek a házában volt a partizánok harcálláspontja Barátságok szövődtek a katonai főiskolások és a szovjet katonák között NÉMETH ERNŐ felvitelei Energia Soha olyan érdeklődéssel még nem fordult a világ közvéleménye az energiatermelés és -fogyasztás arányai, ellentmondásai felé, mint napjainkban. A tőkésországokban kirobbant nyersanyag- és energiaválság — amely a szocialista közösséget is érinti — az eddigieknél erőteljesebben vetette fel a kérdést: hogyan biztosítható a jövő energiaellátása? Különböző becslések igyekeznek megnyugtató - vagy éppen nyugtalanító - adatokat szolgáltatni arról, mennyi időre elegendőek a Föld szén-, kőolaj- és földgázkészletei. A számítások jóslataitól függetlenül egy dolog bizton leszögezhető: a hagyományos energiahordozó-telepek — noha a készletek még sokáig elegendőek — kimerülőben vannak, s ezek pótlásához újabb lelőhelyek kialakulásához — a földtörténetnek kellene újból lejátszódnia ... A helyzet ismeretében a tudomány érdeklődése új energiahordozók, az energiatermelés újabb lehetőségei felé fordul. Ismeretes, hogy kísérletek folynak a napenergia, a geotermikus energia hasznosítására. Emellett szovjet és amerikai kutatók azon fáradoznak, hogy a szabályozott atommagfúziót is az energiatermelés szolgálatába állítsák. Az új lehetőségek szinte elképzelhetetlen energiabőséget ígérnek — ez a Kánaán azonban csak holnapután jön el. A ma és a holnap új energiaforrásai az atomerőművek. A Nemzetközi Atomenergia ügynökség számításai szerint 1980-ban a szükséges energia 14 százalékát atomerőművek adják majd, s ez a teljesítmény 330 ezer megawatt — kilencszerese lesz az 1973. évinek. Az atomenergetika fejlesztése a szocialista országokban is jelentős hangsúlyt kapott, az energiakrízistől függetlenül. A KGST-országok gazdasági integrációjának komplex programja külön pontban foglalkozik az atomenergetika fejlesztésével, a szocialista országok erejének összefogása, a nemzetközi munkamegosztás alapján. Talán hangsúlyozni sem kell, hogy a program megvalósításában a legnagyobb feladatok a Szovjetunióra hárulnak, mivel ő rendelkezik a legtöbb műszaki-tudományos eredménnyel, a legképzettebb szakembergárdával s a megfelelő gépgyártási háttérrel. Szovjet segítséggel készült el az NDK atomerőműve, szovjet tervek és gyártási tapasztalatok alapján épül a csehszlovákiai, a bulgáriai erőmű, s így épül Magyarországon a paksi atomerőmű is. A fokozott ütemű atomerőmű-építési programok sikeres megvalósítása érdekében hozták létre a KGST-országok 1973 decemberében az Interatomenergót mint a szocialista országok nemzetközi szervezetét. A sokoldalú kapcsolatokat összefogó és koordináló szervezet tevékenysége mellett kétoldalú kapcsolatok formájában is folyik a munka a Szovjetunió és az egyes szocialista országok között. Ezeket a kétoldalú kapcsolatokat az tette szükségessé, hogy — bár csakugyan elöl jár az atomenergetikában — a Szovjetunió gépgyártási kapacitása egymagában kevés ahhoz, hogy saját igényein fölül a többi KGST-ország megnövelt mértékű és felgyorsult ütemű atomerőmű-építéseit is maradéktalanul ellássa. November elején hazánk is kormányegyezményt kötött a Szovjetunióval, amelyben Magyarország vállalta, hogy 1976—1980 között, mintegy 100 millió rubel értékben, berendezéseket szállít szovjet tervezésű és kivitelezésű atomerőművekhez. A legfontosabb tételek: vízelőkészítéshez, víztisztításhoz szükséges berendezések, hőcserélők, műszerek, erősáramú berendezések, szerelő- és javítógépek. Ezek közül egyesek szállítását már 1975-ben megkezdjük. Az egyezmény 1985-ig lesz érvényben, vagyis hazánk 1980 utánra is vállal majd további szállításokat. A megkötött szerződés a magyar gépiparnak nagy hasznára van. Energetikai gépgyártásunk fejlett, de nincsenek hagyományai nálunk az atomerőművekhez kapcsolódó gépgyártásnak. Ezért e berendezések terveit a Szovjetunió adja, s szovjet szakemberektől kapjuk a szükséges műszaki-tudományos segítséget is az újszerű technika gyártásához, így olyan korszerű eredményekhez, ismeretekhez jutunk magunk is, amelyeknek kedvező hatása a gépipar és a népgazdaság számos területére kisugárzik. Természetesen nemcsak korszerű technikai tapasztalatokat kapunk cserébe a legyártott berendezésekért, hanem a paksi komplett atomerőművet, amely lényegesen nagyobb értéket képvisel, mint a mi szállításaink. Felbecsülhetetlen értékű a szellemi segítség is, amit a Szovjetunió a magyar szakemberek képzésében nyújt. Vezető műszakiak több csoportja járt már Voronyezsben, s gyűjtött rengeteg hasznos tapasztalatot az atomerőmű üzemeltetéséhez. Talán nem szorul különösebb magyarázatra, miért van szüksége Magyarországnak atomerőművekre. Az energiaellátottság problémája nálunk fokozottan jelentkezik, hiszen hazánkat sosem jellemezte energiabőség. Az utóbbi évtizedekben azonban a népgazdaság nagyarányú fejlődésével, az életszínvonal emelkedésével párhuzamosan különös gondot okozott az ország energiaellátása. Könnyű ezt belátni, hiszen szemünk láttára létesülnek az új meg új ipari óriások, a nagyüzemi mezőgazdaság minden nappal korszerűbb, energiaéhesebb lesz, és az emberek megváltozott életmódja is mind nagyobb energiaszükségletet eredményez. Míg egy-két évtizede a lakosság nagy része csak a legalapvetőbb elektromos cikkeket használta, ma a háztartási gépek egész sorát üzemelteti. Pislákoló villanykörték helyett százwattos és nagyobb izzókkal világítunk. Az utcák, a közterek megvilágítása, a tömegközlekedés szintén nagyon energiaigényes, így azután érthető, hogy az elkövetkező nyolc-tíz év alatt meg kell kétszereznünk villamos erőműveink kapacitását. Ehhez arra van szükség, hogy az energiaimport további igénybevétele mellett fejlesszük, korszerűsítsük energiabázisunkat. Ezért épül szovjet segítséggel a paksi atomerőmű, amelynek első blokkja 1981-ben táplál áramot az országos energiarendszerbe. Az atomenergetika fejlesztését hazánkban és világszerte nemcsak a hagyományos energiahordozók elapadása teszi indokolttá, hanem az is, hogy a tapasztalatok felhalmozódásával mind kedvezőbb feltételekkel üzemeltethetők az atomerőművek. Az ezekben előállított villamos energia önköltsége már ma is versenyképes a hagyományos erőművekben termelt elektromos áraméval. DR. HEICZMAN JÁNOS :