Lobogó, 1975. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-03 / 27. szám
milliós lélekszámához viszonyítva ez igen magas, okai pedig a háborúkkal, nyomorral, megpróbáltatásokkal teli történelmünkben keresendők. * A múltban sokan kényszerűségből hagyták el hazájukat. A századforduló táján, a nagybirtokok szorításában fuldokló, kilátástalan nyomorúságra ítélt parasztok sokasága kelt útra — a költő szavaival: kitántorgott — emberibb életet, munkát remélve. (1901-től 1910-ig, csupán Amerikába 1 millió 49 003 ember vándorolt ki.) Az első és a második világháború, az ellenforradalom forgószele is ezreket sodort el szülőhazájukból. Az egyik összekötő kapocs köztük és hazánk között a Magyarok Világszövetsége, amelynek az a legfontosabb küldetése, hogy építse és szélesítse a kapcsolatokat a külországban élő honfitársakkal, azokkal, akik érdeklődéssel viseltetnek a szocialista Magyarország iránt. Az utóbbi időben egyre szorosabbra fűződnek a szálak a kint élő magyarok és szülőhazájuk között. „Olyan szálak ezek — mondta dr. Szabó Zoltán, a Magyarok Világszövetségének főtitkára —, amelyekre a kölcsönös rokonszenv, a közös érdekek, az együttműködés jellemző.” Vannak persze a külföldön élő magyarok között olyan csoportok, egyének is, akik ellenséges érzülettel viseltetnek a szocialista Magyarország iránt. E hazaárulók — bár tevékenységük szűk körre korlátozódik — sokat ártanak kint élő honfitársainknak is. „ Elvi politikánk fontos vonása, hogy szüntelen erősítjük a kapcsolatokat a Magyar Népköztársaság iránt lojális, haladó szellemű egyénekkel, egyesületekkel, csoportokkal. Ezt a célt szolgálja a Magyarok Világszövetsége is, amelynek fő feladata egyfelől a magyar kultúra, a magyar nyelv megőrzése az emigrációban, másfelől a mai szocialista Magyarország életének megismertetése a külföldiekkel. Néhány példa a szövetség tevékenységéből: 1961-ben hirdette meg az úgynevezett „Írja meg” pályázatot, amelyben felkérte a világon szétszórtan élő magyarokat: írják le és küldjék be kivándorlásuk történetét, annak hátterét. Több mint 200 pályamű érkezett, köztük olyan irodalmi értékű írások, mint a kanadai Hoó Bernát Tiszaszerecsenytől Kanadáig című visszaemlékezése, és Skallák Illés „Vallomásba. (Azóta könyvben is megjelentek.) A szövetség „Szülőföldünk” címmel olvasókönyvet adott ki Kodály Zoltán előszavával felnőttek és gyermekek számára. Festmények, kéziratok is érkeznek a Magyarok Világszövetsége címére: külföldön élő magyarok küldték haza Karinthy Frigyesnek az egykori Hadik kávéház asztalán rögtönzött verseit, valamint több Ady-kéziratot és Lédához, Csinszkához írott leveleit. * A hazalátogatók százai fordulnak a szövetséghez ügyes-bajos dolgaikban. Évről évre nő a hazatelepülők és hazalátogatók száma. 1974-ben mintegy 200 ezer külföldön élő magyar látogatott Magyarországra, 50 ezerrel több, mint egy évvel előbb. — Figyelemre méltó — mondta dr. Szabó Zoltán —, hogy ennek a kétszázezernek csaknem a fele elsőgenerációs magyar volt, a többiek a második és a harmadik nemzedéket képviselték. Ahhoz, hogy bennük a magyarságtudat, és a hazához való érzelmi kötődés, ragaszkodás valóban élő legyen — egyáltalán, hogy ezek az emberek a magyar kultúrával, történelemmel, múltunkkal és jelenünkkel ismerkedjenek —, az egyik alapvető feltétel a magyar nyelv ápolása és „ébrentartása”, a fiataloknál pedig a nyelv oktatása. Ezt segítik elő a Balatonparti gyermektáborok, az anyanyelvi konferenciák és a Sárospatakon rendezett öthetes nyári magyarságismereti iskola. (Sárospatakra járnak nyári iskolába a külföldre származott magyar szülők középiskolás korú gyerekei, hogy tanulják a magyar nyelvet, megismerjék hazánk irodalmát, történelmét, földrajzát. Minden hét végén kirándulnak, ellátogatnak azokba a községekbe is, ahonnan szüleik, nagy-, vagy dédszüleik elszármaztak.) A Magyarok Világszövetsége az ismertetetteken kívül is sokat tesz a nagyvilágban élő magyarok és az óhaza kapcsolatainak ápolásáért. Az idén, felszabadulásunk 30. évében, különösen sok feladat vár a szövetségre. „Sajátos eszközeinkkel igyekszünk bemutatni sok-sok ország magyar lakójának hazánk harmincéves fejlődését — mondta a főtitkár. — Országjáró utakat, kulturális programokat szervezünk a hazalátogatóknak, ismét megnyitjuk a nyári nyelvművelő táborokat, folyóiratokat, hanglemezeket juttatunk el külföldre, új tankönyveket jelentetünk meg, külföldön élő magyar ének- és táncegyütteseket hívunk meg, és neves hazai művészeket vendégszerepeltetünk a világ több országában.” •Huszti Péter, a Madách Színház fiatal művésze a közelmúltban érkezett vissza a skandináv országokból, aki szavalt már Petőfit, Vörösmartyt, József Attilát távolibb tájakon, Dél -Amerikában is. — Feledhetetlen élményt jelentettek számomra ezek az utak — emlékezik. — 1973-ban jártam Dél-Amerikában, a Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. Sosem fogom elfelejteni a nézőtéren ülő idős emberek arcát, amint Petőfi sorait hallgatták, ahogy az előadóval együtt mormolták az ismerős sorokat, ahogy körülvettek bennünket az előadások után, elhalmozva kérdésekkel, kutatva emlékezetükben egyegy régi utcanév, táj, arcvonás után. Amikor Dél-Amerikába elindultam, azt hittem, nagyon messze kerülök Magyarországtól. De ott kint, Rióban, Buenos Airesben mégis úgy éreztem: Magyarország nincs is olyan távol. Ott hordozzuk magunkban, minden szavunkban, minden gondolatunkban. Magyarország bennünk él... Ülésezik a Magyarok Világszövetségének elnöksége