Lobogó, 1976. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1976-05-27 / 22. szám
AZ OKTATÁSÜGY TÖRTÉNETE (7.) A Pesti Hírlap 1896. január 1-i számában írt válaszát jobb minőségű vitriolba mártott tollal alkotta meg a szerző. Ma is eget. Mikszáth szeme pokolian éles volt, színesen csevegő stílusában olykor meglepő erejű, komor indulat villant fel. E cikk címe: Mozognak a tanügyi bácsik. Figyeljük csak: „ .. . azt hallottam, hogy darázsfészekbe nyúlni, és tanügyi dolgot írni nem lehet, mert a darazsak, az úgynevezett tanügyi bácsik csípni szoktak... a tanügyi bácsik nem szeretik, ha úgynevezett laikus ember valamit ír a gyerekeknek ... a tanyák voltaképpen talán azért is szülik gyermekeiket, hogy a tanügyi bácsik írhassanak nekik. Ők írják, vagyis ollózák és fércelik Magyarországon a tankönyveket. Azok ők a tanügynél a szegény tanítókkal szemben, mint az ármádiánál a literánsok, a szellemi életet szállítják — de olyan is az. A szegény katonák éheznek, a literánsok meggazdagodnak. A tankönyvek ezen gyártása többnyire csoportoknál van, néha csupán egyes családoknál, mint ahogy a francia hóhérság a Sanson családnál volt. . A huszadik század második évtizedében hatalmasat fordult a világ, megszülte az 1917-es orosz forradalmat, nálunk az 1918-as polgári forradalmat, majd az 1919-es Tanácsköztársaság rövid, ragyogó szakaszát. A Tanácsköztársaság idején gyerekek nagy csapatai előbújtak, nyirokszürkén, fehéren, véznán, elnyomorodottan, mintha először jutottak volna ki a napfényre, amely szinte megsokszorozva erejét sütött rájuk. Kastélyparkokban, a megnyílt Margitszigeten, boldog gyülekezés közben a pályaudvarokon, a Balatonnál, s a hegyekben, a Svábhegy szanatóriummá átalakított villáiban, új erdei iskolákban, proletár gyermekek vidám csivitelése hallatszott. A magyar szellemi élet mozdulatlanságát mintha jótékony robbanás rezzentette volna fel, és rendezte volna át: a tanácshatalom valós művelődéspolitikai bázisra tett szert. A szellemi élet java hajlandó volt együttműködni, a tanácshatalom pedig — a történelem folyamán először! — igyekezett minden erőt bekapcsolni a kulturális élet fejlesztésébe. A Tanácsköztársaság alkotmánya a dolgozók lelkiismereti szabadságának védelmében, teljesen elválasztotta az egyházat az államtól és az iskolát az egyháztól. A párt programjából. ..... a szocializmus megvalósítására lelkileg kell alkalmassá tenni az új nemzedéket. A vallásos és történelmi elemekből összetett régi világfelfogás helyett a tudomány igazságain és a munka ismeretén kell nyugodni az új nevelésnek ... a testi és szellemi munka között mesterségesen megnövesztett különbségeket éppen úgy ki kell küszöbölnie az új iskoláztatásnak, mint a város és falu ismeretvilága közt tátongó szakadékot.” És megkezdődött a sokoldalú, sokhelyütt szükségmegoldásokra építkező, de mindig előremutató szervezés, és a tényleges oktatói munka. A Közoktatási Népbiztosság, élén Pogány Józseffel és helyettesével, Lukács Györggyel leváltotta a régi minisztériumi ,,tanügyi bácsikat”, helyükre radikálisan gondolkozó pedagógusokat helyezve. Többek között: Lékai Jánost, Révay Józsefet, Balázs Bélát, Czabán Samut. . . Teljesen átszervezték a tanügyi igazgatást, az iskolák irányítását, ellenőrzését, a megyei tanácsok művelődési osztályainak közvetlen hatáskörébe utalták. A művelődésügyi szervekben mindenütt pedagógusok biztosították a szakmai hozzáértést. A Forradalmi Kormányzótanács a tanácshatalom nyolcadik napján elrendelte az összes oktatási és nevelési intézmény köztulajdonba vételét. A népbiztosság felállította az iskolaköteles gyermekeket nyilvántartó irodát. Ezt Somogyi Béla, a nyolcosztályos népoktatásügy egyik kiemelkedő előharcosa vezette Somogyi egyike lett a fehérterror áldozatainak .. . Amilyen szívós harc folyt eddig a sötétség „konzerválásáért”, most ugyanaz történt az iskoláztatás ügyéért. E mindent megújító szervezés és harc nyomán 133 nap alatt 1200 új pedagógust állított csatasorba. A tanerő- és tanteremhiány még így is jelentős volt. Mindent nem lehetett azonnal eligazítani és bepótolni. Az új iskolarendszer alapja a nyolcosztályos, egységes népiskola lett, mely szellemében, és lényegében munkaiskola volt; gyakorlati foglalkozásokkal és osztályharcos szellemben tanított történelemmel. A Néptanítók Lapja című friss orgánum bevezető leckék közlésével segített ... A Tanácsköztársaság emelte ki elmaradott állapotából a szakmunkásképzést. Nyolc elemire épülő négyosztályos szakoktatást terveztek. Budapesten húsz, Győrött, Miskolcon, Kaposvárott, Diósgyőrött 3—4 új műhelyiskola szervezése folyt. Mindennek megvalósulását a súlyosodó helyzet erősen korlátozta. Mi minden történt mégis! Megszervezték a Marx—Engels Munkásegyetemet proletárvezetők részére, társadalmi és természettudományi karral. A felvett 200 hallgató mellett, rendszeresen 500-an szorongtak az előadásokon. A Vörös Újság írta: „A kommunista kultúrprogram csak jó és rossz irodalmat különböztet meg, és nem hajlandó sem Shakespeare-t, sem Goethét félredobni azon a címen, hogy nem voltak szocialista írók.” Nagy korszak volt. Juhász Gyula vidéki pedagógus volt, szívvel-lélekkel állt a Tanácsköztársaság ügye mellé. A fehérterrort vidéken élte át, arcba ütötték, megrugdosták és leköpték. Nem sokkal ezután különös verset írt egy falusi lagziról: „Brummog a bőgő, elhervadt a hold fenékig issza a vőfény a bort már szürkül lassan a ködös határ és a határban a Halál kaszál. ..” BARÓTI SZABOLCS Az első nyolcosztályos egységes népiskolák A Közoktatásügyi Népbiztosság kiadványai a napi pedagógiai munkát segítették Akik mintha először nevettek volna fel a napra felszabadultan Vörös hirdetmény: a régi rend szövetségeseinek leleplezésével !l