Lobogó, 1976. július-december (18. évfolyam, 27-53. szám)
1976-10-07 / 41. szám
X. 12 - X. 17. Csak ülök és mesélek Mi a televíziós szórakoztatás legfontosabb eleme? A kabaré, a bohózat, a vidám vetélkedő? Egyáltalán, csak a nevetés szórakoztat? Olyan kérdések, amelyekre régen keresik a választ a műfaj szakemberei. S hogy még nem leltek rá, annak előnye és hátránya is van. Hátránya, hogy a sok kísérletből kevés a maradandó, kellemes emlék. Ebből következően van mit felejteni egy-egy szombat vagy vasárnap esti tévézés után. Előnye, hogy olyan remek, „műfajteremtő” műsorok is születnek, az úgynevezett szórakoztató műhelyben, amelyről — első hallásra— senki meg nem mondaná, hogy alkalmasak egy-egy esti program kitöltésére. Szórakoztatóak, mi több, továbbgondolkodásra késztetnek. Legérdekesebb példája ennek a kísérletező kedvnek Vitray Tamás műsora, a Csak ülök és mesélek. A sorozatindító első adásra szombat estén került sor. Vagyis akkor, amikor — minden felmérés szerint — a legelszántabb a szórakozni vágyó kedv. Az önfeledt vidámság órái ezek, az az időpont, amikor a legkönnyebb hullámhosszra váltanak a tévénézők milliói. Nézzük mit adott e várakozásnak a Csak ülök ... ? Regina nénit, a hasonlíthatatlan parasztasszonyt, ízes beszédével, lebilincselő történeteivel. Egy hegedűművészt, akinek a Baross téri aluljáróban jut eszébe Haydnt játszani. Néhány képsort a szombathelyi társastáncversenyről, bábosokat a paraván mögött, gyermekgondozási segélyen levő férfit. E felsorolástól senki sem kezd ellenállhatatlanul hahotázni. Mint ahogy a héten műsorra kerülő második adás tartalomjegyzékétől sem jön izgalomba az ember: egy néhány percig elhagyatott trafik, amelynek egyedüli őrzője egy rejtett kamera. Egy éjszaka a metróban. Egy futballbíró utolsó meccse. Ugye nem hangzik drámaian, vagy éppen túl komikusan? Nincs, feltehetően nem is lesz benne semmi hagyományos értelemben szórakoztatónak tartott mozzanat. Az első adás osztatlan sikere után mégis bizonyos, a Csak ülök ... a képernyő elé ültet sok százezer embert. Igaz lenne, a parttalannak tartott vélemény: szórakoztató az, ami nem unalmas!? M ■ I ■ idén 1976. június 28-án a kis fővárosban, Victoriában bevonták az angol lobogót, Seychelles néven új állam született. A szigetcsoport 165 évig volt angol gyarmat, és elég változatos történelmi események után került ilyen sorba. Az ország 49 korailés 37 gránitszigetből áll, 56 700 ember lakja. Az Indiai-óceánban szétszórtan elterülő szigetek területe 400 000 négyzetkilométer. A lakosok kreolok és a legutóbbi időkig valódi zavartalan paradicsomi életet éltek. Jellemző erre Makariosz ciprusi elnök-érsek nyilatkozata, aki az 50-es években, száműzetésben másfél évet töltött Mahe szigetén, és távozásakor kijelentette: „ha más körülmények között lehettem volna itt, boldognak nevezhettem volna magam”. A lakosok 40 százaléka analfabéta, azonban az átlag jövedelmük havi 220 nyugatnémet márkának felel meg, ami az itteni viszonyok között igen kedvezőnek mondható. Nagy viszont a csecsemőhalandóság az országban. Az 1971-ben üzembe helyezett repülőtér megnyitotta a nemzetközi turistaforgalom lehetőségét és 1975-ben már 50 000 külföldi kereste fel a Seychelles-szigeteket. A szigetvilág nevét Vicomte Moreau Seychelles után kapta, aki XV. Lajos király minisztere volt. Ezeket a szigeteket már a középkorban ismerték, mert a Kelet- India—Arábia—Perzsia közti kereskedelemben, esetenként érintették valamelyiket. Vasco da Gama is megemlíti 1503-ban tett, indiai útja alkalmából. Részletesebb leírást Alexander Sharpeight ad 1609-ből. Több mint 130 éven át lakatlan volt a szigetcsoport, míg 1741- ben Mahe de Labourdonnais, Mauritius sziget francia kormányzója egy expedíciót nem küldött a legnagyobb szárazföldre, amelyet utána Mahe szigetnek neveztek el. Mintegy 15 év múlva angol hajósok látogatnak ide és 1756-ban NI. Morphey kapitány ünnepélyesen egy sziklát lát el a „birtoklás köve” felirattal és címerrel. Ezután hosszú ideig csak a tengeri kalózok voltak a szigetek időnkénti lakói, helyesebben itt volt a búvóhelyük. Az első szervezett település 1770-ben mint Mauritius függvénye jött létre St. Anne szigetén. A francia forradalom után, 1794 és 1810 között angol—francia ellenségeskedés tárgya volt a szigetek birtoklása és ezek sorsa 1814-ben, a bécsi kongresszuson dőlt el, ahol végleg angol birtoknak deklarálták. Az angol fennhatóság alatt 1903-ban kiemelt koronagyarmatnak minősítették és General Gordon volt az első kormányzója. B. L. Napnyugta Mahe fölött m