Lobogó, 1976. július-december (18. évfolyam, 27-53. szám)

1976-12-30 / 53. szám

1.4-9. Hasznos mulatságok A félórás filmekből álló tévé­sorozat címe több mint 150 éves. Kulcsár István 1817-ben adta ki a Hazai és Külföldi Tudósítások melléklapjaként az első magyar „újságmagazint’­, Hasznos Mulatságok címmel. A cím kicsit ars poeticája is a sorozatnak, amely témakörét tekintve kultúrtörténet, szóra­koztató, oldott formájú isme­retterjesztés. Minden adás ki­választ egy hétköznapi tárgyat: sakkfigurát, pipát, kártyát, órát, és feleleveníti annak tör­ténetét Meghökkentő ugyanis, hogy ezek a tárgyak milyen hűséggel vallanak eltűnt nem­zedékekről, különböző korok embereiről! Tükrözik a kor íz­lését, művészettörténetét, di­vathóbortját, társadalmi, poli­tikai eseményeit. A most bemutatásra kerülő Éltemet ha elpipáztam ... cí­mű filmben Bercsényi Miklós pipáját lovas kuruc vitézek fi­gurája díszíti, s látni fognak benne a nézők olyan pipát is, amely a napóleoni háborúkat idézi: a pipa teste kezét köpe­nye hasítékába dugó, hősi tar­­tású figura, kupakja pedig — a pipa megtömése után felpat­tan a testre — Napóleon feje, rajta a híres háromszögletű kalap. Az ördög bibliája című, a kártya történetéről szóló — márciusban adásba kerülő — műsor egyik érdekessége a Piatnik-gyár 1915-ben kiadott magyar kártyája, amely fekete alapú — az I. világháború frontkatonáinak készült — ta­lán azért, hogy kevésbé lássék meg rajta a lövészárokban rá­freccsent sár vagy vér... Az 1977-ben forgatásra kerülő Óra című adásban felvonulnak a múló idő mérésére szolgáló szerkezetek: a napórák, ho­mokórák, ötvösremekeknek is beillő zenélő órák, ékszerórák stb Az adásokat kortörténeti ér­dekességek, kuriózumok, ked­ves furcsaságok, anekdoták, korabeli krónikák, magánleve­lek idézetei, esetenként versek színesítik. A tervek szerint a sorozat negyedévenként jelent­kezik egy-egy adással. Készítői remélik, hogy ezek a nézőknek valóban hasznos mulatsággal szolgálnak majd. KERNÁCS GABRIELLA P­etőfi k­oltói karosszéke Petőfi Sándor 1846 októberében látogatott először Koltóra, ahol Teleki Sándor ven­dége volt. Több vers őrzi ezeknek a na­poknak emlékét, a táj elragadó szépségé­nek dicséretét. Alig egy év múltán, 1847 szeptemberé­ben ismét megnyíltak a koltói kastély ka­pui Petőfi előtt, aki ifjú hitvesével, Szend­­rey Júliával érkezett. A felejthetetlen mé­zeshetek gyöngyszeme a világirodalom legszebb szerelmes verse, a „Szeptember végén”. Költő, Petőfi és somfájának törté­nete elválaszthatatlanul egybefonódott, ám azóta is találgatják, melyik szobában lakott a fiatal pár. Jókai 1876-ban lerajzolta a kastélyt, s hozzáfűzte: „Vázlatos rajzomon a nyitott redőnyablak jelöli azt a szobát, amelyben Petőfi múzsájával és feleségével legéde­sebb napjait élte.” Mások a somfa felé néző ablakos szobát jelölték meg a költő írószobájaként. (Ma itt van a Petőfi-em­­lékszoba, a nászággyal, az almáriummal, emléktárgyakkal.) Mi lehet a valóság? A kastély kertjének szélén minden nyá­ron kizöldell a híres somfa, amely alatt — Teleki Sándor visszaemlékezése szerint — „Petőfi délutáni álmait húzta”. A kő­­asztal ma is a fa alatt áll, s a Petőfi-év­­fordulón odahelyezett román és magyar nyelvű emléktábla arról tájékoztatja a lá­togatót, hogy azon láttak napvilágot a „Szeptember végén” felejthetetlen sorai. Ezt a hagyományt őrzik a koltóiak. A Teleki család hagyománya Jókai meg­állapítását támasztja alá. E szerint Pető­­fiék a kastély emeletén, a völgyre nyíló bal oldali sarokszobában laktak, ahová a földszintről belső csigalépcső vezetett fel. A karosszék­helye a belső lépcső melletti ablaknál volt, a Jókai által nyitottnak raj­zolt ablak előtt. Innen adódott kilátás a kissé balra álló nyárfára, a híres völgyre és a félkört képező távoli bércekre, ami­ket szeptemberben már fehér hósapka fe­dett. Petőfi ebben a szobában, ebben a ka­rosszékben írta a „Szeptember végén” há­rom ver­sszaká­t. Ezt az emléket a Teleki család hagyo­mánya a költemény kezdő soraira utalás­sal erősíti meg: „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldell a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már ha takard el a béres tetőt.” Ilyen kép csak ebből a szobából tárul a szemlélő elé. Valószínűnek fogadhatók el a további emlékek, hiszen a második versszakban azt írta Petőfi: „Ülj, hitve­sem, ülj az ölembe ide!” És ez csak meg­hitt kettesben, a zárt szobában képzelhető el ott, ahol a karosszék állt. Az pedig tény, hogy a költő emlékét őrző karosszék a csigalépcsős szoba bútorzatához tarto­zott. A Jókai-rajzról még hiányzik a tornác, hiszen az 1890-es évek tájékán módosult a kastély képe: a tornácot (amelyet a Te­leki család balkonnak nevezett) hozzáépí­tették, s ezzel az eredeti állapotot, meg­változtatták. A Petőfi-lakószobát kisebbí­tették, így vált lehetővé az emeleti folyo­só hosszabbítása a tornácig, ahová ajtót nyitottak. Ma a tornác faragott faoszlo­pokkal tartott tetőzete alól tekinthetünk a Lápos folyóig húzódó völgyre, a hegyekre, a Petőfi megénekelte szépséges tájra. A nyárfát, a Jókai által lerajzolt fenyvest azonban már nem találjuk. A megvalósult gondolatok szelíd emléke a féltőn őrzött régi karosszék. Az elmúlt hetekben az a megtiszteltetés ért, hogy ül­hettem ebben az egykor zöld, apró piros mintás, aranysárga fonallal átszőtt se­­lyemhuzatú karosszékben. Ezzel némileg sérelmet szenvedett Teleki Sándor kíván­sága, hogy „Petőfi emléke miatt ne üljön senki a székbe, mert az volt a költő ked­venc karosszéke, abban pihent és írt”, de nem én voltam az első, az egyetlen. DR. KOVÁSSY ZOLTÁN Jókai rajza A koltói kastély napjainkban Petőfi karosszéke rái

Next