Lobogó, 1977. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1977-03-03 / 9. szám

Vass megye, Vazsvár ,­Vazs megye, Vazsvár, ott te­rem a légvár” — szól a régi csúfolódó, utalva a sajátos „vazsi” kiejtésmódra, amely­nek eredete századokra nyú­lik vissza. Azokba az időkbe, amikor még Vasvár volt Vas vármegye székhelye. A szellemi folklór értékein kívül a tárgyi emlékeket is gyűjtik a megyében, így Vas­váron is. Tavaly a múzeumi hónap alkalmával, a helytöl­TÓTH IMRE felvétele téneti gyűjtemény életre hí­vásának 25. évfordulóján avatták a Vas megyei nagy­község újjárendezett kiállítá­sát. Az anyag a szokásosnál szélesebb válogatással jött össze. Nemcsak Vasvárral, ha­nem környékével, a vasi hegyhát múltjával, történeté­vel is foglalkozik a kőkor­szaktól a legújabb időkig. Témánként csoportosítva dolgozták fel Barbarits Imre múzeumigazgató irányításával az amatőr és hivatásos hely­­történészek a néprajzi emlé­keket, a helyi kézművesség, a céhek dokumentumait, a ré­gészeti leleteket. Fafaragások, parasztbútorok, használati esz­közök, a Vasvár környékén (Oszkó, Nagytilaj, Petőmi­­hályfa) előkerült kőkori em­lékek, a 48-as szabadságharc fegyverei, pénzei, céhlevelek, oklevelek, képes ismertetők adnak bepillantást a környék múltjába. Nemrég került elő a múlt században élt két vas­vári pipakészítő, Bethlen Fü­­löp és Ragendorfer János mintegy 250 égetett cserép pi­pafeje. Ez is a kis múzeumot gazdagítja. Az új állandó kiállítás már­is népszerű. Havi 4­ 500 lá­togatója közt egyéniek is akadnak, a többséget az isko­lák, üzemek kollektívái jelen­tik. A látogatók sok élmény­nyel távoznak. És nemcsak kapnak, adnak is. Az otthon talált, gyűjtött, régi, haszná­laton kívüli tárgyakat, eszkö­zöket hozzák, hogy a gyűjte­mény — valamennyi­ük hasz­nára — gyarapodjon. DUSZA ANDRÁS Minden nem fért a tárlókba, sok anyag gyűlik a kis múzeum raktárában Beszédes sírfeliratok A múlt században divatos sírfeliratok jó részének szerzője ismeretlen. Az ismert szerzők közt jeles költőink is ott vannak. Arany János sírversíró tevékenysége köz­ismert. Szülővárosában, Nagyszalontán több fejfán olvasható verse. Lányának, Juliská­nak halála a költőt mélyen megrendítette. A nagyszalontai temetőben olvashatjuk a 24 éves korában elhunyt Széll Kálmánné Arany Julianna sírján a költő versét: „Midőn a roncsolt anyagon Diadalmas lelked megállt; S megnézve bátran a halált, Hittel, reménnyel gazdagon Indult nem földi utakon: Egy lön, közös, szent vigaszunk: A Lélek El, találkozunk!” Arany írta a következő nagyszalontai gyermeksírverset is: „Szép virágom itten elhulla: ötöd őszén KENYERES GYULA. Kicsiny a’ te sírod, magzatom: nem fér abba tenger bánatom.” A szabadságharc leverése után Nagykő­rösön telepedett le Arany, s itt is gazda­gította a temetőt sírverseivel. A múlt századi erdélyi sírkövek java ré­sze puha mészből készült. Szinte az utolsó alkalom, hogy búcsúfelirataikat az utókor­nak átmentsük. Székelyudvarhely temetői különösen bővelkednek, a ma már sokszor csak nagy nehézségek árán olvasható sír­feliratokban. Egy pedagógus házaspár sír­ján olvashatók a következők: „Hogy virágzó korban sírba szállt a szép pár Magyar irodalom s tanügyre nézve kár. De ha végzés szerént itten nyertek szállást Óh jámbor olvasó mond reájok áldást.” A székelyudvarhelyi temetőben, 1964-ben egy 48-as honvéd elmállott sírkeresztje he­lyett a kegyelet új síremléket állított, erre rávésték az eredeti feliratot. Búcsúzóul a székely anyavárostól. Ezt a feliratot idé­zem: „Honfi, hogyha itt e kereszt előtt megállsz, e sarokban nyugvó Kis Ferencre találsz. Bem tábornok alatt 1848-ban ezred trombitás volt és hős a csatában. Most itt nyugszik e sír sötét árnyékában ... Fehéregyházán — Segesvár szomszédsá­gában — a Monostorkertben, ahol 1849. jú­lius 21-én Bem tábornok és vezérkara he­lyezkedett el, még ma is megtalálható a Haller család több tagjának a sírja. Itt nyugszik ma már jeltelen sírban (a sír­domb még megvan, lenne lehetőség, hogy újra mindenki számára felismerhető le­gyen) Haller Lujza, ki annak idején Petőfi emlékét buzgón ápolta, ő alapította a fe­héregyházi Petőfi-múzeumot, melynek fel­keresését minden turistának, utazónak ajánlom. A kolozsvári Házsongárdi temető sírfel­iratai külön tanulmányt érdemelnek. Kö­zülük csupán kettőnek a szövegével fog­lalkozom. Az egyik, Szombathelyi Béla színművész sírján olvasható: „Hallgat a taps virág nem hull elnémult az édes lárma áldva legyen hantomon túl hű emlékek holdsugára!” A másik síremlék alatt is jeles ember nyugszik: „Tótfalusi Miklós nyugszik e helybe Magyar­ország szülte, Erdély felne­velte, Hollandia betűmetszésre s öntésre, sok nemzet nyelvén kézzel készítette. Mon­­gyad úton járó, nyugodgyék meg teste! Bú­sult lelkének jött Isten békessége. — Ide­­genségünket az Isten ne nézze, támasz­­szon hazánknak inkább mást helyette.” Szegeden temették el a szabadságharc el­ső hősi halottját, aki a délvidéki harcokban, Szenttamásnál esett el. „BAUERNFELD GYULA ki itt alussza csendes álmát e békés hant alatt mint honvéd a szent küzdelemben első lett áldozat, a föld melyért vitézül elhalt adjon neki csendes nyugalmat. Elesett Szt. Tamásnál 1848. évben június hó 16. —­élte 19. évében.” A feliratok korabeli szövegét — amennyi­re ezt a kopott sírkövek lehetővé tették — mindenütt pontosan idéztem. DR. SZELE LAJOS 24

Next