Lobogó, 1977. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1977-03-03 / 9. szám
Vass megye, Vazsvár ,Vazs megye, Vazsvár, ott terem a légvár” — szól a régi csúfolódó, utalva a sajátos „vazsi” kiejtésmódra, amelynek eredete századokra nyúlik vissza. Azokba az időkbe, amikor még Vasvár volt Vas vármegye székhelye. A szellemi folklór értékein kívül a tárgyi emlékeket is gyűjtik a megyében, így Vasváron is. Tavaly a múzeumi hónap alkalmával, a helytölTÓTH IMRE felvétele téneti gyűjtemény életre hívásának 25. évfordulóján avatták a Vas megyei nagyközség újjárendezett kiállítását. Az anyag a szokásosnál szélesebb válogatással jött össze. Nemcsak Vasvárral, hanem környékével, a vasi hegyhát múltjával, történetével is foglalkozik a kőkorszaktól a legújabb időkig. Témánként csoportosítva dolgozták fel Barbarits Imre múzeumigazgató irányításával az amatőr és hivatásos helytörténészek a néprajzi emlékeket, a helyi kézművesség, a céhek dokumentumait, a régészeti leleteket. Fafaragások, parasztbútorok, használati eszközök, a Vasvár környékén (Oszkó, Nagytilaj, Petőmihályfa) előkerült kőkori emlékek, a 48-as szabadságharc fegyverei, pénzei, céhlevelek, oklevelek, képes ismertetők adnak bepillantást a környék múltjába. Nemrég került elő a múlt században élt két vasvári pipakészítő, Bethlen Fülöp és Ragendorfer János mintegy 250 égetett cserép pipafeje. Ez is a kis múzeumot gazdagítja. Az új állandó kiállítás máris népszerű. Havi 4 500 látogatója közt egyéniek is akadnak, a többséget az iskolák, üzemek kollektívái jelentik. A látogatók sok élménynyel távoznak. És nemcsak kapnak, adnak is. Az otthon talált, gyűjtött, régi, használaton kívüli tárgyakat, eszközöket hozzák, hogy a gyűjtemény — valamennyiük hasznára — gyarapodjon. DUSZA ANDRÁS Minden nem fért a tárlókba, sok anyag gyűlik a kis múzeum raktárában Beszédes sírfeliratok A múlt században divatos sírfeliratok jó részének szerzője ismeretlen. Az ismert szerzők közt jeles költőink is ott vannak. Arany János sírversíró tevékenysége közismert. Szülővárosában, Nagyszalontán több fejfán olvasható verse. Lányának, Juliskának halála a költőt mélyen megrendítette. A nagyszalontai temetőben olvashatjuk a 24 éves korában elhunyt Széll Kálmánné Arany Julianna sírján a költő versét: „Midőn a roncsolt anyagon Diadalmas lelked megállt; S megnézve bátran a halált, Hittel, reménnyel gazdagon Indult nem földi utakon: Egy lön, közös, szent vigaszunk: A Lélek El, találkozunk!” Arany írta a következő nagyszalontai gyermeksírverset is: „Szép virágom itten elhulla: ötöd őszén KENYERES GYULA. Kicsiny a’ te sírod, magzatom: nem fér abba tenger bánatom.” A szabadságharc leverése után Nagykőrösön telepedett le Arany, s itt is gazdagította a temetőt sírverseivel. A múlt századi erdélyi sírkövek java része puha mészből készült. Szinte az utolsó alkalom, hogy búcsúfelirataikat az utókornak átmentsük. Székelyudvarhely temetői különösen bővelkednek, a ma már sokszor csak nagy nehézségek árán olvasható sírfeliratokban. Egy pedagógus házaspár sírján olvashatók a következők: „Hogy virágzó korban sírba szállt a szép pár Magyar irodalom s tanügyre nézve kár. De ha végzés szerént itten nyertek szállást Óh jámbor olvasó mond reájok áldást.” A székelyudvarhelyi temetőben, 1964-ben egy 48-as honvéd elmállott sírkeresztje helyett a kegyelet új síremléket állított, erre rávésték az eredeti feliratot. Búcsúzóul a székely anyavárostól. Ezt a feliratot idézem: „Honfi, hogyha itt e kereszt előtt megállsz, e sarokban nyugvó Kis Ferencre találsz. Bem tábornok alatt 1848-ban ezred trombitás volt és hős a csatában. Most itt nyugszik e sír sötét árnyékában ... Fehéregyházán — Segesvár szomszédságában — a Monostorkertben, ahol 1849. július 21-én Bem tábornok és vezérkara helyezkedett el, még ma is megtalálható a Haller család több tagjának a sírja. Itt nyugszik ma már jeltelen sírban (a sírdomb még megvan, lenne lehetőség, hogy újra mindenki számára felismerhető legyen) Haller Lujza, ki annak idején Petőfi emlékét buzgón ápolta, ő alapította a fehéregyházi Petőfi-múzeumot, melynek felkeresését minden turistának, utazónak ajánlom. A kolozsvári Házsongárdi temető sírfeliratai külön tanulmányt érdemelnek. Közülük csupán kettőnek a szövegével foglalkozom. Az egyik, Szombathelyi Béla színművész sírján olvasható: „Hallgat a taps virág nem hull elnémult az édes lárma áldva legyen hantomon túl hű emlékek holdsugára!” A másik síremlék alatt is jeles ember nyugszik: „Tótfalusi Miklós nyugszik e helybe Magyarország szülte, Erdély felnevelte, Hollandia betűmetszésre s öntésre, sok nemzet nyelvén kézzel készítette. Mongyad úton járó, nyugodgyék meg teste! Búsult lelkének jött Isten békessége. — Idegenségünket az Isten ne nézze, támaszszon hazánknak inkább mást helyette.” Szegeden temették el a szabadságharc első hősi halottját, aki a délvidéki harcokban, Szenttamásnál esett el. „BAUERNFELD GYULA ki itt alussza csendes álmát e békés hant alatt mint honvéd a szent küzdelemben első lett áldozat, a föld melyért vitézül elhalt adjon neki csendes nyugalmat. Elesett Szt. Tamásnál 1848. évben június hó 16. —élte 19. évében.” A feliratok korabeli szövegét — amennyire ezt a kopott sírkövek lehetővé tették — mindenütt pontosan idéztem. DR. SZELE LAJOS 24