Lobogó, 1977. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-13 / 2. szám
JÓZSEF ATTILA ADY EMLÉKEZETE — Meghalt? Hát akkor mért ölik naponta szóval, tettel és hallgatással is? Mért békítik a simák alattomba lány-duzzogássá haragvásait? Földön a magyar és földben a költő, dühödt markába rögöket szorít, melléről égre libbent föl a felhő, de tovább vívja forradalmait. A századvégi Magyarország eseménytelen históriája leszoktatta a költőket az aktualitás-érzékről, mely Petőfiben még olyan erős volt. A költők, amint mondani szokták, eltávolodtak a hétköznapoktól, költészetük nem munkás nappalok elfoglaltsága volt, hanem ünnepi éjszakák kosztümbálja. Ady újra visszatalált az aktualitáshoz. Minden, ami akkor a magyar közvéleményt foglalkoztatta, belekerül költészetébe. Nincs parlamenti riporter, aki nála élénkebben részt vett volna a napi politikában. Szerb Antal : Ady egyéni, költői s magyar bússágainak mindenütt ugyanaz a szociális gyökere van. Ady mindenfajta elégületlenségeinek egy az oka: a magyar állapotok ellen ő az örök lázadó, s ha káromkodásainak poharát kiürítette, békétlenkedéseiben ezt a tragikumot sirató. Adynak ezt a mindenütt jelenvaló lázongását száz és száz Ady-verssel, félredobott, megvetett, de gyönyörű s a legigazibb Ady-verssel lehet bizonyítani azokkal szemben is, akik az uralkodó osztálybeli öntudattól fűtve, nemzeti busongással telítve, félreteszik Ady forradalmi verseit, s gyászmagyarrá festik át Ady forradalmi, piros arcát. Bölöni György Sorsa a leggondoskodóbb kedvezéssel formálta ki benne a magyar nép mivoltának és egész kora érzés- és eszmevilágának legrendülékenyebb, legfinomabb, legösszefogóbb szellemi műszerét. Emberként, költőként, élete eseményei-élményei rendjén úgy illeszkedett bele földjének, népének, magyar fajának múltjába-jelenébe-jövőjébe s az idő talajába, mintha egy eleve elkészített tervrajz megvalósulása lett volna. Földessy Gyula Ady „huszadikszázadiságának”, összemberi jellegének fokozottabb hangsúlyú számbavétele jelenti az utóbbi évek megváltozott Ady-szemléletének talán legfőbb jegyét. Olybá veszi a holt költőt ma már a kritika, mint aki nem pusztán a magyar demokratikus átalakulás, de egyben az imperializmus korának forradalmára volt, s mint ilyen, nem csupán magyar problémákról, de azok mellett, azokkal együtt, azokból kinövőn, magyarul s magyarként, mindenekelőtt az emberiséghez s az emberiségről szólt. Ez volt az ő gyakorlati internacionalizmusa. Bizonyítva mintegy, hogy nem elvont tételek hangoztatása sosem ez az érzés, de emberiségben való gondolkodni tudás, a nagy, emberi kérdések észrevétele és vállalása a magunk területén. S Ady képes volt erre. A magyar szellem benne a huszadik századtól megkövetelt magaslatokra, összemberi távlatokhoz ért. Kedvelt lírai-képi motívumainak rendje, belső változása egymagában is hírt hozott erről. Király István A televény titokzatos honában izgat tovább, nem nyugszik, nem feled. Ezer holdon kiált és haragjában szeleket űz a Hortobágy felett. Szeleket, melyek úri passzióból a begyűjtött kis szénát szétszedik s a süllyedt falun fölkapják a hóból Dózsa népének zsuppfedeleit. Teste a földé. Földmívesé lelke, ezért koppan a kapa néhanap. Sírja hárommillió koldus telke, hol házat épít, vet majd és arat. Verse törvény és édes ritmusában kő hull s a kastély ablaka zörög, n eke hasít barázdát új húsában, mert virágzás, mert élet és örök. [22] Tihanyi Lajos rajza Adyról Verse törvény... ... élet és örök ÍRÓK ADY ENDRÉRŐL