Lobogó, 1977. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1977-09-08 / 36. szám
Székely János: Kísértés Az első kiadás még John Pen néven tüntette fel a szerzőt. Csak az irodalmi berkekben járatosak és személyes ismerősei tudták: Székely Jánosról van szó. A legutóbbi kiadás (immár a sokadik) is szinte napok alatt elkelt. Nemrégiben az író ismét hazalátogatott, s ennek is köszönhető az e héten bemutatásra kerülő tévéváltozat létrejötte. A regény nagy siker volt. A vaskos könyv első oldalától az utolsóig lebilincselő, izgalmas olvasmány. Egy falun született-cseperedett, városon eszméli törvénytelen gyermek életét, sorsát kíséri végig a két világháború közti Magyarországon a szerző, egészen a kilátástalanság végső pillanatáig, amikor szökni kényszerül hazájából. R. Béla, a megesett falusi cselédlány nem kívánt porontya, már pelenkás korában megtanulja: harc az élet. De nem átvitt értelemben. Minden moccanása, minden kapcsolata azt bizonyítja, hogy konokálnok képmutatás és kemény ököl nélkül a magafajta származású gyerek nem boldogul. Még a puszta lét, az időnkénti jóllakás is ravaszság, bátorság, lelemény dolga. S amikor 16 évesen Budapestre kerül egyszerre tárul ki előtte a külvárosok nyomornegyedeinek kilátástalansága és az úri világ kancsal erkölcse, kíméletlen elnyomó szervezete. Egy szálloda gyűjti — mint egy mikroszkóp nagyító lencséje alá — a húszas, harmincas évek visszataszító figuráit. Liftben, a lokál folyosóin, hálószobákban, és a mosdókban ismerkedik meg R. Béla a kegyelmes és méltóságos hölgyekkel és urakkal, az őket körüldongó lakájsereggel, titkosrendőrrel, besúgóval. A külvárosi bérkaszárnyában perig a nyomoron is átütő emberséggel, a kilátástalanságban is felcsillanó reménnyel. A fordulatos történet némi kordiagnosztikára is vállalkozik. S bár a röntgenfelvétel imitt-amott homályos, nem egészen tiszta a kép, ebből következően hiányzik az orvoslás módjának felismerése — ki-ki, az olvasók közül, magának formálhatja meg következtetéseit. Hisz mindez, nálunk már történelem. A háromrészes tévéjáték főszerepét Hegedűs D. Géza játszsza, rendező: Esztergályos Károly M. T. Kiránduláson, táborban sokszor előfordul, hogy valaki megsérül, megsebesül. Ha nem vigyázunk, a seb elfertőződik, mert különböző kórokozók juthatnak bele. Mi a teendő? Először is ültessük, vagy fektessük le a sérültet és ha a seb nagyon vérzik, csillapítsuk, állítsuk el a vérzést. Lehetőleg távolítsuk el a ruhát a sérülés helyéről és ha mód van rá, mossunk alaposan kezet, mielőtt a sebhez nyúlnánk. A seb környékén a bőrt kenjük be jódoldattal és a sérült rész érintése nélkül tegyünk rá steril kötést, gézt, pólyát, vattát, és ha van, akkor sebhintőport is, hogy ne ragadjon be a kötés. Ezután a pólyával nem túl szorosan kössük be a sérült testrészt. Pólya hiányában kötözhetünk nagyobb méretű, tiszta, vasalt zsebkendővel is. Vigyázzunk, hogy a kötözés közben a sebet fedő steril géz és vatta ne csússzon el. A seb bekötözése után ne felejtsük el, hogy csak elsősegélyt nyújtottunk , minél előbb juttassuk el a sérültet az orvoshoz. Igen, de hogyan? Könnyen előfordulhat, hogy ficam, törés vagy zúzódás következtében Tudunk segíteni? társunk nem tud járni. Ilyenkor jó lenne kéznél egy hordágy, de nincs. Tudunk-e mégis segíteni? Igen. Készíthetünk szükséghordágyat takarókból, köpenyből, sátorlapból, erős lepedőkből. Legalább négyen fogjuk meg sarkait és a sérültet óvatosan helyezzük a közepére. Rövid létrát, széles deszkát, padot szénával, takaróval bélelve már ketten is szállíthatunk járóképtelen beteget. Azonban nem árt egy harmadik, aki arra ügyel, hogy a beteg le ne essen az alkalmi hordágyról. Zsák és két faág az alapanyaga egy másik ideiglenes szállítóeszköznek. A zsák alsó részén csak akkora nyílásokat vágjunk, hogy a faágak átférjenek rajtuk. Ezzel az eszközzel szintén ketten tudnak egy sérültet szállítani. Végül ha semmilyen eszköz nincs, még mindig ott a két kezünk, ahogy mondják: gólya viszi a fiát. Egymás csuklóinál összekulcsolt kezünkre óvatosan ültessük rá a sebesültet, aki karjával ölelje át a szállítók nyakát. Rövidebb távolságra ez is megfelel. Jó dolog, ha sietünk az orvoshoz a sérülttel, de vigyázzunk, mert újabb baleset következhet be, ha például futva szállítjuk a beteget az erdőben. Erdei séták, túrák alkalmával, egyenetlen terepen szintén sokszor előfordul, hogy valaki megbotlik, elesik és el is ájul. Mit tudunk ilyen esetben segíteni? Sokat. Először is ne engedjük meg, hogy körbeállják a többiek, mert nem kap elegendő friss levegőt. Ha piros a sebesült arca, két hátizsákból alkalmi támlát készítve emeljük magasra a fejét, hogy a vér, súlyánál fogva, lehúzódjon a fejből. Ha nagyon sápadt — ez a gyakoribb eset —, akkor a zsákokat úgy helyezzük a lábak alá, hogy azok jó magasra kerüljenek, így elősegítjük az agy jobb vérellátását. S végül néhány szót egy látszólagos apróságról. Kiránduláson, túrákon, figyeljük csak meg, hányan nem mossák meg kezüket W. C.-használat után! Sajnos, sokan. Magyarázzuk meg társunknak, hogy a baktériumok mennyi betegséget terjesztenek, hogy mennyire fontos a személyi tisztaság. Nemcsak azért, hogy egészségesek legyünk, hanem azért is, hogy kellemes közérzetünk legyen. FORRAI G. JÁNOS A fény kettős természete Régóta foglalkoztatta a tudósokat az a kérdés, hogy tulajdonképpen mi a fény. A kérdést a fény tulajdonságainak vizsgálatával kísérelték megválaszolni, így alakultak ki a különböző fényelméletek. Ahogy tökéletesedtek a megfigyelési módszerek és a kutatás eszközei, úgy váltak mind pontosabbá a fényelméletek is. Newton, a nagy angol fizikus olyan sugárzásnak gondolta a fényt, amelyben apró anyagi részecskék terjednek, mintha nagy sebességgel kilőtt golyók lennének. Testecske, részecske latinul: korpuszkula. Ezért korpuszkuláris fényelméletnek nevezik azokat az elméleteket, amelyek fénysebességgel száguldó anyagi részecskéknek tekintik a fényt. A Newton-féle korpuszkuláris elmélettel meg lehetne magyarázni a fény viszszaverődését, mert a fény valóban úgy verődik vissza a tükörről, mint például a biliárdgolyó az asztal gumipereméről. Ezzel az egyszerű korpuszkuláris elmélettel (golyómodellel) azonban már nem lehet megmagyarázni a fénytörést, vagyis azt a jelenséget, hogy új közeg határán, — például vízbe vagy üvegbe lépéskor — megváltozik a fény iránya. Huygens, Newton kortársa volt az első, aki hathatósan érvelt amellett, hogy a fény tulajdonképpen hullám. A hullám természettel (hullámmodellel) meg lehetett magyarázni a fénytörést, a fényelhajlást is, azt a jelenséget, hogy a fény akadály szélén — például borotvapenge éle mellett elhaladva — eltér eredeti irányától. Csakhamar felfedezték azt a jelenséget is, hogy bizonyos körülmények között, s ha két különböző irányból érkezik fénysugár ugyanarra a helyre, akkor ott sötét folt (fénykiáltás) jöhet létre ahelyett, hogy kétszeresen is világos lenne az a hely. A korpuszkuláris modellel sehogysem lehet megmagyarázni ezt a jelenséget, vagyis hogy két golyó találkozásának eredményeként mindkettő eltűnhet. A hullámmodelel viszont megmagyarázható a jelenség. Vízhullámok találkozásakor például meg is lehet figyelni, hogy ha egy ugyanakkora hullámhegy és hullámvölgy találkozik, akkor ott megszűnik a hullámzás (a két hullám kioltja egymást). A fény tulajdonságainak vizsgálata során az is kiderült, hogy a fény reagál az elektromos és a mágneses térre, így született végül is az a magyarázat, hogy a fény elektromos hullám. Ugyanez derült ki az infravörös és az ultraibolya sugarakról is. Tehát a rádióhullámok, az ultrarövid hullám (URH), a televízió adások hullámai, az infravörös sugarak, a látható fény és az ultraibolya sugarak egy spektrum, az ún. teljes elektromágneses színkép tartományait jelentik. Ezek mind elektromos hullámok, csak különböző a hullámhosszuk: a rádióhullámoké a leghosszabb, az ultraibolya hullámoké a legrövidebb. A fény természetének kérdése tehát megoldottnak látszott, amíg fel nem fedezték, hogy fény hatására elektronok lépnek ki bizonyos anyagokból (fényelektromos jelenség). A fényelektromos jelenség, a fénykibocsátás, a fényelnyelés értelmezéséhez már kiegészítésre szorul a hullámmodell. Fel kell tételeznünk, hogy a fény bizonyos értelemben korpuszkuláris természetű is, tehát kettős (duális) természetű: a fényben ún. fotonok terjednek, amelyeknek egyaránt van korpuszkula- és hullámtulajdonságuk is. DR. VARGA LAJOS ré~i