Lobogó, 1977. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1977-09-08 / 36. szám

Székely János: Kísértés Az első kiadás még John Pen néven tüntette fel a szerzőt. Csak az irodalmi berkekben járatosak és személyes ismerő­sei tudták: Székely Jánosról van szó. A legutóbbi kiadás (immár a sokadik) is szinte napok alatt elkelt. Nemrégi­ben az író ismét hazalátoga­tott, s ennek is köszönhető az e héten bemutatásra kerülő tévéváltozat létrejötte. A regény nagy siker volt. A vaskos könyv első oldalától az utolsóig lebilincselő, izgal­mas olvasmány. Egy falun született-cseperedett, városon eszméli törvénytelen gyermek életét, sorsát kíséri végig a két világháború közti Magyaror­szágon a szerző, egészen a ki­­látástalanság végső pillana­táig, amikor szökni kénysze­rül hazájából. R. Béla, a meg­esett falusi cselédlány nem kí­vánt porontya, már pelenkás korában megtanulja: harc az élet. De nem átvitt értelem­ben. Minden moccanása, min­den kapcsolata azt bizonyítja, hogy konok­álnok képmutatás és kemény ököl nélkül a ma­gafajta származású gyerek nem boldogul. Még a puszta lét, az időnkénti jóllakás is ravaszság, bátorság, lelemény dolga. S amikor 16 évesen Bu­dapestre kerül egyszerre tárul ki előtte a külvárosok nyo­mornegyedeinek kilátástalan­­sága és az úri világ kancsal erkölcse, kíméletlen elnyomó szervezete. Egy szálloda gyűj­ti — mint egy mikroszkóp nagyító lencséje alá — a hú­szas, harmincas évek visszata­szító figuráit. Liftben, a lokál folyosóin, hálószobákban, és a mosdókban ismerkedik meg R. Béla a kegyelmes és méltósá­­gos hölgyekkel és urakkal, az őket körüldongó lakájsereggel, titkosrendőrrel, besúgóval. A külvárosi bérkaszárnyában pe­r­ig a nyomoron is átütő em­berséggel, a kilátástalanság­­ban is felcsillanó reménnyel. A fordulatos történet némi kor­diagnosztikára is vállalko­zik. S bár a röntgenfelvétel imitt-amott homályos, nem egészen tiszta a kép, ebből kö­vetkezően hiányzik az orvos­lás módjának felismerése — ki-ki, az olvasók közül, magá­nak formálhatja meg követ­keztetéseit. Hisz mindez, ná­lunk már történelem. A háromrészes tévéjáték fő­szerepét Hegedűs D. Géza játsz­­sza, rendező: Esztergályos Ká­roly M. T. Kiránduláson, táborban sok­szor előfordul, hogy valaki megsérül, megsebesül. Ha nem vigyázunk, a seb elfertőződik, mert különböző kórokozók jut­hatnak bele. Mi a teendő? Először is ül­tessük, vagy fektessük le a sé­rültet és ha a seb nagyon vér­zik, csillapítsuk, állítsuk el a vérzést. Lehetőleg távolítsuk el a ruhát a sérülés helyéről és ha mód van rá, mossunk alaposan kezet, mielőtt a sebhez nyúl­nánk. A seb környékén a bőrt kenjük be jódoldattal és a sé­rült rész érintése nélkül te­gyünk rá steril kötést, gézt, pó­lyát, vattát, és ha van, akkor seb­hintőport is, hogy ne ra­gadjon be a kötés. Ezután a pó­lyával nem túl szorosan kös­sük be a sérült testrészt. Pólya hiányában kötözhetünk na­gyobb méretű, tiszta, vasalt zsebkendővel is. Vigyázzunk, hogy a kötözés közben a sebet fedő steril géz és vatta ne csússzon el. A seb bekötözése után ne felejtsük el, hogy csak elsősegélyt nyújtottunk , mi­nél előbb juttassuk el a sérül­tet az orvoshoz. Igen, de hogyan? Könnyen előfordulhat, hogy ficam, törés vagy zúzódás következtében Tudunk segíteni? társunk nem tud járni. Ilyen­kor jó lenne kéznél egy hord­ágy, de nincs. Tudunk-e mégis segíteni? Igen. Készíthetünk szükséghordágyat takarókból, köpenyből, sátorlapból, erős le­pedőkből. Legalább négyen fogjuk meg sarkait és a sérül­tet óvatosan helyezzük a köze­pére. Rövid létrát, széles desz­kát, padot szénával, takaróval bélelve már ketten is szállít­hatunk járóképtelen beteget. Azonban nem árt egy harma­dik, aki arra ügyel, hogy a be­teg le ne essen az alkalmi hordágyról. Zsák és két faág az alap­anyaga egy másik ideiglenes szállítóeszköznek. A zsák alsó részén csak akkora nyílásokat vágjunk, hogy a faágak átfér­jenek rajtuk. Ezzel az eszköz­zel szintén ketten tudnak egy sérültet szállítani. Végül ha semmilyen eszköz nincs, még mindig ott a két kezünk, ahogy mondják: gólya viszi a fiát. Egymás csuklóinál összekul­csolt kezünkre óvatosan ültes­sük rá a sebesültet, aki karjá­val ölelje át a szállítók nyakát. Rövidebb távolságra ez is meg­felel. Jó dolog, ha sietünk az orvoshoz a sérülttel, de vigyáz­zunk, mert újabb baleset kö­vetkezhet be, ha például futva szállítjuk a beteget az erdőben. Erdei séták, túrák alkalmá­val, egyenetlen terepen szintén sokszor előfordul, hogy valaki megbotlik, elesik és el is ájul. Mit tudunk ilyen esetben segí­teni? Sokat. Először is ne en­gedjük meg, hogy körbeállják a többiek, mert nem kap ele­gendő friss levegőt. Ha piros a sebesült arca, két hátizsákból alkalmi támlát készítve emel­jük magasra a fejét, hogy a vér, súlyánál fogva, lehúzódjon a fejből. Ha nagyon sápadt — ez a gyakoribb eset —, akkor a zsákokat úgy helyezzük a lábak alá, hogy azok jó magasra ke­rüljenek, így elősegítjük az agy jobb vérellátását. S végül néhány szót egy lát­szólagos apróságról. Kirándulá­son, túrákon, figyeljük csak meg, hányan nem mossák meg kezüket W. C.-használat után! Sajnos, sokan. Magyarázzuk meg társunknak, hogy a bakté­riumok mennyi betegséget ter­jesztenek, hogy mennyire fon­tos a személyi tisztaság. Nem­csak azért, hogy egészségesek legyünk, hanem azért is, hogy kellemes közérzetünk legyen. FORRAI G. JÁNOS A fény kettős természete Régóta foglalkoztatta a tudósokat az a kérdés, hogy tulajdonképpen mi a fény. A kérdést a fény tulajdonságainak vizsgálatával kísérelték megvá­laszolni, így alakultak ki a különböző fénye­lmé­­letek. Ahogy tökéletesedtek a megfigyelési mód­szerek és a kutatás eszközei, úgy váltak mind pontosabbá a fényelméletek is. Newton, a nagy angol fizikus olyan sugárzás­nak gondolta a fényt, amelyben apró anyagi ré­szecskék terjednek, mintha nagy sebességgel kilőtt golyók lennének. Testecske, részecske lati­nul: korpuszkula. Ezért korpuszkuláris fényelmé­letnek nevezik azokat az elméleteket, amelyek fénysebességgel száguldó anyagi részecskéknek tekintik a fényt. A Newton-féle korpuszkuláris elmélettel meg lehetne magyarázni a fény visz­­szaverődését, mert a fény valóban úgy verődik vissza a tükörről, mint például a biliárdgolyó az asztal gumipereméről. Ezzel az egyszerű korpuszkuláris elmélettel (golyómodellel) azonban már nem lehet megma­gyarázni a fénytörést, vagyis azt a jelenséget, hogy új közeg határán, — például vízbe vagy üvegbe lépéskor — megváltozik a fény iránya. Huygens, Newton kortársa volt az első, aki hathatósan érvelt amellett, hogy a fény tulajdon­képpen hullám. A hullám természettel (hullá­m­­modellel) meg lehetett magyarázni a fénytörést, a fényelhajlást i­s, azt a jelenséget, hogy a fény akadály szélén — például borotvapenge éle mel­lett elhaladva — eltér eredeti irányától. Csakhamar felfedezték azt a jelenséget is, hogy bizonyos körülmények között, s ha két külön­böző irányból érkezik fénysugár ugyanarra a helyre, akkor ott sötét folt (fénykiáltás) jöhet létre ahelyett, hogy kétszeresen is világos lenne az a hely. A korpuszkuláris modellel sehogysem lehet megmagyarázni ezt a jelenséget, vagyis hogy két golyó találkozásának eredményeként mindkettő eltűnhet. A hullámmodelel viszont megmagyarázható a jelenség. Vízhullámok találkozásakor például meg is lehet figyelni, hogy ha egy ugyanakkora hullámhegy és hullámvölgy találkozik, akkor ott megszűnik a hullámzás (a két hullám kioltja egy­mást). A fény tulajdonságainak vizsgálata során az is­­ kiderült, hogy a fény reagál az elektromos és a mágneses térre, így született végül is az a ma­gyarázat, hogy a fény elektromos hullám. Ugyan­ez derült ki az infravörös és az ultraibolya suga­rakról is. Tehát a rádióhullámok, az ultrarövid hullám (URH), a televízió adások hullámai, az infravörös sugarak, a látható fény és az ultra­ibolya sugarak egy spektrum, az ún. teljes elekt­romágneses színkép tartományait jelentik. Ezek mind elektromos hullámok, csak különböző a hul­lámhosszuk: a rádióhullámoké a leghosszabb, az ultraibolya hullámoké a legrövidebb. A fény természetének kérdése tehát megoldott­nak látszott, amíg fel nem fedezték, hogy fény hatására elektronok lépnek ki bizonyos anyagok­ból (fényelektromos jelenség). A fényelektromos jelenség, a fénykibocsátás, a fényelnyelés értel­mezéséhez már kiegészítésre szorul a hullámmo­­dell. Fel kell tételeznünk, hogy a fény bizonyos értelemben korpuszkuláris természetű is, tehát kettős (duális) természetű: a fényben ún. foto­nok terjednek, amelyeknek egyaránt van korpusz­­kula- és hullámtulajdonságuk is. DR. VARGA LAJOS ré~i

Next