Lobogó, 1977. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1977-12-22 / 51. szám

zilveszter tévében ült már össznépi vetélkedő, gyományos kabaré, nemzetizi sztárparádé, de a szílszter makacsul bekövetkezi minden esztendőben. Mégerencse, hogy csak egyszer! Van akinek az év utolsó ipja, akármeddig nyújtja, gfeljebb huszonnégy óráig üt. A tévészilveszter készünek, alkotóinak, mint ezt állai István, aki negyedik ilveszterét „tapossa", eloadta — januárban kezdők, és december közepén feződik be. Mintegy ezer emer: szerzők, szerkesztők, köz■müködők, világosítók, koszim- és díszlettervezők, műaki szakemberek dolgoznak két-három órás vidám év ági műsoron. Már az esztend 5 elején elkezdik gyűjteni sokat a kéziratokat, ötleteket, melyek talán szilveszterkor képernyőre kerülnek. Mert st pontosan soha nem lehet adni. — Körülbelül 25 százalékkal tbb műsort veszünk fel, mint mennyi adásba kerülhet. Patron, de még próba közbe nem lehet előre megjósolni, ki hogyan válik be. Vannaklenetek, amelyek olvastá egymás hasát fogjuk a kacaástól, aztán amikor képergőn megnézzük, kiderül, agy tévedés volt az egész, lások, éppen fordítva, szeénynek, vékonykának tűnnek, aztán — ki tudja mi történik - kifényesedik az egész. A zínészek jókedvűek lesznek, a rendező brilírozik, ott, akkor, abban a pillanatban megmületik a jó produkció. Ezért aztán az utolsó pillanatban áll össze a műsor. Nem lehet előre nyilatkozni sem arról, hogy mi lesz benne, sem arról, hogy ők játszanak. Amikor már mindent megnéztem, körülbeül 50 százalékban válnak be tippjeim — mondja Kállai István, a televízió szilveszteri műsorának szerkesztője. Mindenki hangoztatja, mindenki tudja, a tévé szilveszteri műsora is csak egy a sok közül. Mégis, valahogy átalakította a szokásokat, még a hagyományos házi szilveszteri bulikba is bekalkulálják azt a két-három órát, amelyet a képernyő előtt tölt az ország lakosságának fele. Jót nevetni pedig mindig remek dolog. Különösen az év utolsó napján. Szurkolunk! M. T. A Fővárosi Levéltár Tan. K. VII. 3980 1919-es aktacsomagja fekszik előttem. Legfölül Dénes Lászlónak, a Budapest VII. kerület, Dugonics utcai elemi iskola tanítójának fellebbezése, amelyben az ellene hozott ítélet felülvizsgálását kéri. Az iraton a döntés: nem vizsgálják felül, mert az ügy „elévült”. Visszalapozgatok az aktacsomóban, mi az az ügy, amely elévülhetett, s ezért nem lehet teljesíteni felülvizsgálati kérelmét. Az első ügyirat 1919 őszén kelt. Kiderül belőle, hogy Dénes László 1919-ben a Vörös Hadseregben szolgált, s a vádlott is megkapta a zsoldját, közben a tanári fizetését is folyósították részére. Dénes bizonyítja, hogy a két fizetés közül az egyiket azonnal visszafizette, ennek ellenére 1919 decemberében elbocsátották állásából. 1920 május végén Prónay terrorista különítménye elfogta az utcán, a Nádor-laktanyába hurcolta, ahol két hétig kínozták, majd vádemelési javaslattal átadták az ügyészségnek. Közben a különítményes banda betört a lakásába, teljesen kirabolta. Dénes feljelentést tett a Honvédelmi Minisztériumban. A vizsgálat megállapította: „két héten át a Nádor-laktanyában fogva tartották s ezen idő alatt a lakásában házkutatást foganasítván onnan nagyobb menynyiségü ruhát és fehérneműt, s egyéb tárgyakat elvittek. Minthogy a tettesek kiléte megállapítható nem volt, a Kbp. 138. § első bekezdése alapján az ügyet félretenni rendelte . . Az ügy önmagában csak kuriózum lenne, ha nem pedagógusok százainak és más értelmiségiek ezreinek a sorsát demonstrálná. A Tanácsköztársaság leverése után az ellenforradalom bosszúja ugyanis szörnyű volt mindazokkal az értelmiségiekkel szemben akik „nadrágos ember” létükre szimpatizáltak a forradalommal, vagy nyíltan mellé álltak. Első tettük volt, hogy azokat a pedagógusokat, állami alkamazottakat, akiket a proletárdiktatúra alkalmazott vagy nevezett ki, 1919. szeptember elején, azonnali hatállyal elbocsátották állásukból. Azokat, pedig akik a legkisebb jelét is adták annak, hogy rokonszenveznek a rendszerrel, felfüggesztették állásukból, s fegyelmi elé állították őket. Csak Budapesten háromezer pedagógus ellen indult fegyelmi vizsgálat, az országban további sok ezer ellen. Nevetséges vádak, súlyos ítéletek. Orbán József dadai római katolikus tanítót azért ítélték állásvesztésre, mert „részt vett egy kommunista gyűlésen". Törőcsik Kálmán homokkomáromi római katolikus tanító amiatt vesztette el állását, mert „tanítványait május 1- én kirándulásra vitte, az ember eredetét Darwin elmélete alapján a majomtól származtatta . . Bornemissza Ferecné fővárosi eleme iskolai tanítónőt azért bocsátották el, mert „bár a proletárdiktatúra Magyarországon való megvalósításának módszerét elítélte, de egy magánbeszélgetésben azt mondta, hogy a kommunista eszmék, ha a proletárdiktatúra Magyarországon meg is bukik, 50—60 év múlva az egész világon el fognak terjedni." özvegy Ticska Lászlóné jászladányi tanítónőt az egri érsekség egyszerűen azért ítélte állásvesztésre ,mert rokonszenvezett a proletárdiktatúrával". S így tovább ... A Dénest megkozó különítményesek embertelensége, rablása büntetlen maradt, az áldozatok azzal bűnhődtek, ami minden értelmiséginek és alkotó embernek a legsúlyosabb büntetés: eltiltották őket hivatásuk gyakorlásától. DR. SZABOLCS OTTÓ „Az akta elévült KÜLÖNÓRA Gyógyszer és méreg A „patika” szó görögül magvak, növények tárolására szolgáló csűrt, kamrát jelentett, s ebből fejlődött később a „gyógynövények tára" jelentés. Ebből pedig az a tanulság, hogy a középkorig elsősorban növényi (és állati) eredetű anyagokat használtak gyógyításra. Egy híres alkimista, Paracelsus (1493— 1541) korszakos változást hozott ezen a téren. Erős hatású vegyi készítményeivel, sok kudarc mellett látványos sikereket ért el, s ez megerősítette őt abban a véleményében, hogy a kémiának nem az „aranycsinálás”, hanem újabb és újabb gyógyszerek előállítása a feladata: „A kémia oldja meg számunkra a gyógykezelés, az élettan és a kórtan titkait; a kémián kívül sötétben baktatunk.” Paracelsus olyan (pl. arzén-) vegyiületeket használt alkalmanként gyógyításra, amelyek egyébként halálosan mérgező hatásúak. Ezzel kapcsolatban egy makacs tévhit terjedt el a 19. században, mely szerint kis mennyiségben minden vegyület gyógyszere annak, amit nagy adagban méregként okozott. Mind a mai napig vannak követői ennek az un. hasonszenvi gyógymódnak. Ennél már közelebb jár az igazsághoz az a vélemény, hogy a mérgeknek egy másik méreg az ellenszere, pl. hogy az egyik kígyó marását egy másik kígyó mérge közömbösíti. Ez ugyan éppen a kígyómérgekkel kapcsolatban tévedés, de bizonyos altatószerek okozta mérgezés (pl. öngyilkossági kísérlet) esetén valóban használható ugyanaz a sztrichnin, ami egyébként az egyik legerősebb méreg. Hol van hát a határ a gyógyszer és a méreg között? Határ nincs, a különbséget pedig az alkalmazás módjában kell keresnünk. A mérgezéses gyilkosságok hírhedt szerei, például az arzénvegyületek igen kicsiny mennyiségben erősítőszerként használatosak, viszont a desztillált víz is halált okozhat, ha valaki két-három liternyit megiszik belőle! A menynyiség tehát igen lényeges szempont. Nem véletlenül írják sok gyógyszeresdobozra, hogy: „Adagolás, kizárólag az orvos utasítása szerint”. Utólag egyoldalúnak tűnik Paracelsus kémiájának gyógyszerközpontúsága, de az kétségtelen, hogy a gyógyszervegyészet a modern kémia egyik legfontosabb és igen erősen fejlődő ága. A ma alkalmazott gyógyszereknek már csak kis hányada származik növényekből (vagy állatokból), a többség „lombikban születik”. A természetes gyógyanyagokat is gyakran kémiailag átalakítva használjuk föl, például az gombák termelte penicillinből vegyi módosítás útján kapjuk az egyre újabb és jobb antibiotikumokat. Szomorú dicsősége a gyógyszerkémiának a harci mérgek kidolgozása. Reméljük, hogy az ezek ellen szolgáló gyógyszerekért sohasem kell a patikába mennünk. DR. VICTOR ANDRÁS 21