Lobogó, 1978. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1978-09-07 / 36. szám
iről is írjak ma, tette fel magának a kérdést Malvin, az író. Megírhatnám esetleg Malvin, az író című szellemes kis írásomat, vélte. Rövid habozás után elvetette. S hogy csak ült, és nem gondolt semmire, hirtelen elhatározta, hogy gondolkodni fog. A nap az íróasztalára tűzött. Különben csend volt. Csak a kalitkában szöszmötölő kolibri hallatszott. Malvin, az író kényelmesen hátradőlt, és gondolkodni kezdett. Rövid idő telt el, míg azon vette észre magát, hogy újfent, nem gondol semmire. Ejnye, rótta meg magát keményen Malvin, az író, tán csak nem...? De ez mit sem változtatott a helyzeten. Tekintetét álmatagon legeltette az okleveleken és kupákon. A folyondár vérvörös virága bekandikált az ablakon. Nem történik semmi, gondolta magában Malvin, az író, és ásított. Később nyugtalanul szopogatni kezdte arany iróniát. Talán ha írnék, eszembe jutna valami, merengett. A gondolatot tett követte. A mindkét oldalán krétázott papírlap felső sarkában nemsokára ott díszelgett az aznapi dátum. Újabb félóra telt el, és szorongás lepte meg Malvint, az írót. Felállt gótikus oszlopokon nyugvó intarziás íróasztala mellől, megszagolta a mahagóni vázából kiharmatosodó obeliszkusz csokrot. Tisztelőire gondolt, és érthetetlennek tartotta, hogy aznap még egyetlen sort sem vetett papírra. Fölvetette a fejét a csokorról, és pillantása az ablakon bekukkantó tigrisével találkozott. Hogyan, egy tigris, itt! Az nem lehet, álmodozott Malvin, az író, és mit sem törődött az egésszel. A tigris kis ideig barátkozóan csóválta farkát a tornácon, de csakhamar elálmosodott. Összetolta a fonott kerti garnitúrát, összegömbölyödött a székekben, és egészséges, mély álomba merült. Malvin, az író gyöngyházberakású szelencét vett elő az imperiál szekrénykéből. Felszippantott egy csipetnyit az illatos dohányporból. A tüszszentés nyomán érezte, hogy kitisztul a feje. Na most, végre nekiláthatok, gondolta magában Malvin, az író, és céltudatosan visszasietett barokk díszítésű íróasztalához. A tigris a tornácon felkapta a fejét, idegeset, rövidet mozdult, majd ismét egészséges, mély álomba merült. Mintha egy tigris mozdult volna, tűnődött Malvin, az író, de mert semmi oka nem volt feltételezni, hogy kertes villájának, á la Le Corbusier, tornácán egy tigris alszik, ismét kiválasztott egy trónt a kalocsai fa sótartóból, és átadta magát az írás kellemes révületének. Miről is írjak, tette fel magának a kérdést elsőleg, s hogy a kérdés fogasnak bizonyult, nehezen bár, de KOLOZSVÁRI PAPP LÁSZLÓ: mégis komoly elhatározásra jutott, írhatnék talán az életemről, táncoltatta maga előtt a lehetőséget. Nocsak ... Nem is rossz. S hogy a gondolkodásban idáig jutott, elhatározta, hogy átgondolja az életét.. Nehéz körülmények között születtem, szögezte le mindenekelőtt Malvin, az író, és szilárdan körülnézett az üres dolgozószobában. Nehéz körülmények között... De már látta is. A rogyadozó udvarház falát belepte a moha, a kora tavaszszal kiültetett tulipánok mézes illata belengte a vidéket. Apám sujtásos atillában serénykedett a kavicsos ösvényen. Anyám . .. Szemébe könny szökött... Anyám más volt, egészen más. Kis, filigrán asszony, lágyan mozdult, alig... Nem bírta folytatni az emlékezést. Felállt, az ébenfa könyvszekrényhez lépett, ujjait végigfuttatta a tömött sorokon. Ez mind én vagyok. Malvin, az író, tépte ki magát ellágyulásából Malvin, az író, én, és senki más. A spanyol inkvizíció iránt még kamaszfejjel ébredt fel benne az érdeklődés. Aztán jött a felszabadulás, elröppentek az Izabellák és Lollák, a Juanokat Jánosok váltották fel. Megfeszített évek. Az elsők között adott hírt a kollektivizálásról. Visszagondolt arra a karácsony estére. Nagy hó hullt. A ház mögötti nagy lucfenyőt díszítették fel. Hej, ha még egyszer fiatal lehetnék, sóhajtott fel Malvin, az író. Azok a zaklatott, nehéz évek. A történelem. Vaskenyéren éltünk, mosolyodott el önkéntelenül, és megsimogatta a levélnehezéknek használt vascipőt. Mi ilyen büdös? — hökkent vissza hirtelen. Körülpillantott. Gazdaasszonya lépett halkan a dolgozószobába. Kezében kistányéron főtt krumpli gőzölgött hasábokra vágva. A krumpli ízes testén sókristályok csillogtak. Malvin, az író szórakozottan befalt egy hasábot. Ez rendjén is volna, állapította meg, de még mindig nem tudom, mitől van büdösség. Ha nem tartanám teljes képtelenségnek, meg mernék esküdni rá, hogy tigrisszagot érzek. De hogyan kerülhetne ide a nagy macskák eme példánya? Sehogyan. Jól szervezett társadalomban élünk. Bizony, bizony . .. Ezzel Malvin, az író napirendre is tért a dolog fölött és ismét elmélyedt az írás fájdalmas gyönyöreiben. A fonott asztalra galamb szállt. Csőre nádszálak közé szorult morzsákat kutatott. A tigris laposat pislogott az öszszetolt székeken. A galamb látványa felgerjesztette éhségét. Utánakapott de a madár kitárta szárnyát, és elvönült. A tigris lemondóan meglibbentette a farkát Malvinra, az íróra gondolt és megnyugodott. Kisvártatva egészséges mély álomba merült, Írhatnék esetleg egy borsos kis történetet a középkori svéd kávéházakról, folytatta elmélkedését Malvin, az író. Leemelte a polcról a norvég középkori kávéházakról írt, gazdagon illusztrált kötetét. Ábrándozva pörgette a lapokat. A. mégsem, mondta félhangosan, kedveszegetten. A negyvennyolcas forradalomról és szabadságharcról írt trilógiáján akadt meg a szeme. Barlangay Kázmér eltűnt Piskinél. Richárd nőül vette Emőkét, visszavonultan élnek az ódon udvarházban. Jenő börtönben sínylődik ... És miért ne fejleszteném tetralógiává, mélázott Malvin, az író. Kázmér kimondhatatlan szenvedések után beállít öccse udvarházába. Felismerési jelenet. Kázmér fölött nem múltak el nyomtalanul a bujdosás évei. János, a hű honvéd orvvadász lett, már-már betyárnak áll, de egy vadászaton megmenti Emőkét, aki alatt megbokrosodott a ló. Vadászat után éjszakai szalonnasütés a rengetegben, a komorló bércek tövében. A fivérekben megfogan a terv: kiszabadítják Jenőt. János, a hű szolga, míg nyársat farag a tokaszalonnához, úgy érzi, hogy követnie kell a lánglelkű ifjakat. János esetleg, a későbbiekben, életét áldozhatná... Malvin, az író elgondolkodva simogatta ősz angyalhaját. Keze arany kentet dugott szórakozottan ajka közé. Finoman kettyent a Ronson. A tigris felriadt álmából. Lágyan lehuppant a fehér márványburkolatú terasz kövére. Nyújtózkodott, majd körbeloholt az ágyasok között kacskaringózó kavicsos ösvényen. A kert végében, mohos kövek között forrás bugyogott. A tigris elégedetten oltotta szomját, majd mosakodni kezdett. Átellenben, az andalúzdába-bokron káposztalepke illegette magát. Nem tudom elképzelni, hogy munka nélkül éljek, dünnyögte maga elé Malvin, az író. Egész életem kemény munkában telt el. Lapok ezrei születtek kezem munkája nyomán. Az élet, a történelem eleven eszköze vagyok, ami által megörökíti önmagát. Lágyan nyúlt smaragdzöld fedelű jegyzetfüzete után, kezébe szinte belesimult az írón. írt, boltozatos homlokán mintha villámok cikáztak volna. Az író az élet, a történelem eleven eszköze, ami által önmagát örökíti meg. Dátum, aláírás. Malvin, az író gondosan átolvasta a sorokat, majd elégedetten helyezte el a könyvecskét az íróasztal sarkán, kéznyújtásnyira. Lássuk, miből élünk, gondolta tréfás megbocsátással és jókedvűen maga elé húzta az elefántcsontszínű kéziratlapokat. Pillantása az új-zélandi útinapló kefelevonatára esett. Nem is rossz, vélte Malvin, az író. Beugrottam a Kanári-szigetekre, ízlelgette a leendő útinapló címét, avagy Nyomor és éhínség a Paradicsomban. Ma ugyancsak rossz napom van, már déli egy, és én még egyetlen regényt sem írtam, zsörtölődött Malvin, az író, és ujjával megfenyegette magát a szemben álló velencei tükörben. De nem! Százszor, ezerszer is nem! Nem indulok a könynyebb ellenállás irányába. Mai magyar társadalmi regényt fogok ma írni. S hogy fejét szilajon felvetette, pillantása a mai magyar társadalmi regénytrilógiájára esett. Leemelte az utolsó vaskos kötetet. Nem emlékezett már pontosan. Ezerkilencszázhetvenkettőt írtak abban az esztendőben, olvasta komorlóan a befejező mondatot. Lássuk csak közelebbről, élénkült fel Malvin, az író. Aradiai Kázmérnak nyoma veszett, öccse, grundnevén Ricsi, nőül vette | 22 !