Lobogó, 1979. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-12 / 15. szám
A.......... járok, az átlagosnál jóval kulturáltabb szállodában. Takaros szobák, kellemes könyv- és lemeztár, gusztusos étkezde. Szőnyegek, növények, lambéria — és tisztaság. Legfeljebb a „vendégek” fiatal kora tűnhet fel. — De hát nem is szálloda ez, hanem a Fővárosi Tanács Táncsics Mihály középiskolai kollégiuma, ahol hetven fővárosi munkásszármazású fiú készül az egyetemre. S nem is akármilyenre: a legjobb hazai és külföldi egyetemeken olyan szakokra, melyeknek nevét az újságíró egyszeri nekifutásra le se tudja jegyezni... — A félvezetők és mikroelektronikus berendezések szakára felvételiztem, valószínűleg Leningrádban fogok tanulni — közli Persa Tibor, a Kölcsey Gimnázium negyedikese. Legjobb barátja, Horváth Zoltán Moszkvában tanul tovább, a hírközlési gépek és berendezések szakán. A felvételi vizsgák csak néhány napja zajlottak le, hivaalos eredmény még nincs, a gyerekek mégis biztosak a dolgukban. — Ezen ne csodálkozzon — mondja Materényi Jenő igazító —, ezt a mi gyerekeink már megszokták. Végzőseink mindig a legrázósabb szakokra elentkeznek, s ha az országból sok egy-két diákot vesznek is el, szinte biztos, hogy azok a meink. A jövő nemzetközi jogászait, diplomatáit, külpolitikai újságíróit, orvosait, agrármérnökeit látja itt, és különösen sok olaj-, elektro- és gépészmérnököt, mert elsősorban a műszaki pályák felé irányítjuk növendékeinket. A képességekre, az érdeklődésre alapozva nagyon korán kialakítunk egy határozott célt a gyerekekben és ennek megfelelő képzésben részesítjük őket. A jó tanulmányi eredmény elérésében annyiban érdekeltek, hogy eszerint fizetnek vagy nem fizetnek térítési díjat és kapnak társadalmi ösztöndíjat. Vannak kiváló kollégistáink, akik ingyen laknak itt, sőt évi három-négy ezer forintot kapnak. Eszükbe sem jut, hogy tanulási időben esetleg lóghatnának is, így aztán büszkén mondhatom, hogy tizenegy év átlagában az egyetemre jelentkezők 95 százalékát felvették. — Fél öttől fél nyolcig tanulunk, ezt az időt stúdiumnak és nem szilenciumnak nevezzük — avat be Tibor és Zoli a házirendbe. — Nagyon jó, hogy mindenki ott ül le a könyvével, ahol akar: a könyvtárban, a szobájában vagy akár a folyosón; nem járkál köztünk a felügyelő tanár. Ha valamiben elakadunk, megkeressük a tantárgyi szakértőket — ők diáktársaink — vagy a szaktanárokat. Mire mi a különböző gimnáziumokból beérünk a kollégiumba, ők már itt vannak és még este tízkor is itt találjuk őket. Természetesen nem volt ez mindig így, ennek az intézménynek is volt „hőskora”. — 1967. december 11-én indultunk 16 gyerekkel, és az 1968—1969-ben indult évfolyam 93 százaléka már egyetemre került. Materényi Jenőt 1967 szeptemberében kérték fel: próbálja megszervezni ezt a kollégiumot. Háromévnyi próbaidőt és szabad kezet kapott az illetékesektől. A három év soknak bizonyult, a pedagógiai szó- Persa liberák kolléguma és a fekete kalap Minden szükséges segédanyag kéznél van „Állandóan törjük a fejünket, mit csinálhatnánk még jobban?" - mondja az igazgató Ahányan vannak, annyiféle nyelvi szalagot hallgatnak a stúdióban