Lobogó, 1979. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-11 / 2. szám

„Abaúj Vármegye Nevezetét vette Abaújtól; fekvése napkeletről többnyire Zemplén, napnyugatról Torna és Borsod, észak felől Szepes és Sáros Vármegyék körüyül. Vidékje napkelet, nyugat és éjszak felől hegyes, erdős, sovány földű, dél felől pedig sík és termékeny; általlgában kies és kellemetes.” Egy másfél évszázados lexikon így írja le Abaújt, amely nagyjából megegyezik a mai encsi járással, annak nyolcvanhárom községével. E „kies és kellemetes” táj egyik legna­gyobb múltú helysége Gönc. Nevét az 1200-as évek elejéről származó oklevelek már említik, várát a 13. században az Aba nemzetségbeliek építették, templomának építését 1422 körül kezdték meg. Göncön tanult Szenczi Molnár Albert, a város lel­késze volt Károlyi Gáspár, aki az első tel­jes magyar bibliafordítást­ készítette. A 17. század elején itt tanított Szepsi Csombor Márton, az első magyar nyelvű útleírás, az Europica Varietas szerzője. Gönc e szerint nemcsak országos űrmér­tékként elfogadott hordójáról lehet híres, gondolom, s most újabb lépést tesz a nép­szerűség útján. Fő utcájának egyik épülete előtt várok az eseményre. A hófehérre meszelt ház lő­résszerű, nyitott ablakában frissen vasalt tüllfüggönyöket lenget, üde színű muskát­likat hajladoztat a harapós, telet bevezető szél. A goromba idő ellenére egyre többen gyűlnek az épület köré: piros nyakkendős úttörők és tréningruhás „civil” gyerekek, fejkendős öregasszonyok, botra támaszkodó bácsik várják, hogy beléphessenek a ház­ba. Mintha nem tudnám, megkérdezem az egyik fiatal lányt, mire készül a falu. — A huszita ház megnyitására! —­s csak akkor bizonytalanodik el, amikor felteszem a „keresztkérdést”: honnan is származik az elnevezés. Válasza körülbelüli, de az ki­tetszik, hogy jó helyen tapogatózik a rög­tönzött névmagyarázattal. Amit ő hiányo­san, azt dr. Szabadfalvy József, a megyei Herman­ Ottó Múzeum igazgatója már sza­batosan fogalmazza meg. — A társadalmi-politikai mozgalmak mindig visszatükröződnek a néphagyomá­nyokban. Az abaúji terület, ezen belül Gönc is megőrizte a huszita háborúk emlékét. Husz János mozgalma erődtemplomok, erődszerűen kiképzett lakóházak formájá­ban hagyott nyomokat e tájon. Ezeket a lakóépületeket nevezi a népnyelv cseh vagy huszita házaknak. — A Mátyás király által szétvert huszi­ták szétszóródtak a vidéken, elmagyarosod­tak. Valószínű, hogy ezeket a róluk elne­vezett házakat már nem is ők, hanem utó­daik építették — magyarázza dr. Bodó Sándor, a Herman Ottó Múzeum igazgató­­helyettese. — A most avatásra váró em­lékház feltehetően a 17—18. században épült, a huszita építkezés jellemzőivel: mészhabarcsba rakott­­ kőfalazattal, meg­emelt lakószinttel, szűk ablaknyílásokkal. A göncruszkai erődtemplom is a huszita építkezés emléke Balogh István az ismerős házban, az ismerős tárgyak között

Next