Lobogó, 1979. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-15 / 11. szám
Mit hallgassunk a rádióban? A Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulója jövő héten lesz. Ez alkalommal a Piros betűs hétköznapok című sorozat keretében a hat évtizeddel ezelőtti történelmi szituációt idézi Vadász Sándor és Hajdú Tibor, feleletet adva arra is, miért volt törvényszerű a forradalmi változás. (Hétfő, Petőfi 17.00, ismétlés kedd, Kossuth 8.27.) A Tanácsköztársaság törvényeiről szól a kedd déli Törvénykönyv című sorozat keretében Szigethy Anna műsora. (Kossuth 12.35.) Őszirózsa — piros rózsa címmel Pölöskei Ferenc és Takács Ferenc kétrészes dokumentumműsora a 60 évvel ezelőtti Somogyról rajzol társadalmi-politikai képet a hallgató el. (1. rész márc. 20., kedd, Kossuth 21.00, a II. rész március 29-én kerül adásra). A forradalom gazdasága forradalmi gazdaság volt. Hogy ez a cím nem csupán játék a szavakkal, hanem mély tartalom hű kifejezője, azt Farkas Zoltán szerdai összeállítása bizonyítja. (Kossuth 17.07.) „Ha újra kezdhetném, sok cselekvő ember, szemtanú és részvevő gondolatait viszszaemlékezéseit gyűjti csokorba Grósz András dokumentumműsora. Néhány név a megszólalók közül: Lukács György, Kelen Jolán, Madzsar Lili, Lengyel József, Hidas Antal (szombat, Kossuth 10.59). A Vas megyei rádióakció keretében a Falurádió heti sorozata mutatja be, elemzi hazánk e részének termelési kultúráját, lehetőségeit és eredményeit. (Kedd—szombat, Kossuth 5.40.) E sorozat folytatása lesz a szombati szerkesztőségi beszélgetés is. (Kossuth 14.30). Muzsika Shakespeare színpadán. Benkő Dániel összeállítása arra az ötszáznyi, zenére utaló sorra, szóra épül, ami a színművekben található. A műsor közelebb hozza hallgatóhoz az évszázadokkal ezelőtti színművészetet. (Csütörtök, 3. m. 16.20.) A legfrissebb eseményekről a rádió Iránból hazatért különtudósítója Ónody György számol be jövő héten a Tíz perc külpolitika című műsor keretében. Ez a program hétfőtől péntekig este a Kossuth adón jelentkezik (22.20-kor), majd másnap reggel ismétlődik a Petőfi rádióban (8.20- kor). V. Gy. 20 1 | TELEVÍZIÓBAN | I^ÁTTtn^J Az esténként tévé elé ülő néző, mire elérkezik a csütörtök, úgy gondolja, most igazán nem ártana, ha valami könnyen emészthető, valami pezsgően semmitmondó darabocskával örvendeztetnék meg, amely nem ráz meg ugyan, de valamennyire feloldja a finisbe forduló hét lassan felhalmozódó fáradtságát. A múlt hét derekára rendelt üdítően könnyű szerzőt William Shakespeare-nek hívták, életművéből (ahol mint tudjuk akadnak éppen szórakoztató dolgok is) gondosan kiválasztották az egyik legsúlyosabbat, amelynek jelen tévé adaptációja ráadásul afféle szintézis volt: egy kitűnő rendező háromórás „Lear eszszenciája”, amelyben szabadtéri monstre előadás pátosza ötvöződött az angol mintájú tévéfilmek intim, a belső rétegeket kibontó felfogásával ... Szóval nehéz, sőt állítom reménytelen úgy ebben az időpontban egy ilyen filmet befogadni, elmélyülni benne — amit egyébként jórészt megérdemelt volna, hisz Vámos László minden igyekezetével azon volt, hogy Shakespeare gondolatai „lélektől lélekig-i hassanak, hisz a szereplők általában kitűnő teljesítményt nyújtottak. Elérkezvén a szombat a már némileg kikapcsolódott, — esetleg valami igazán jó, magvas dologra áhítozó — nézők számára most végre meg Lear, Naftalin és a jött az a bizonyos könnyű művecske, Heltai Jenő Naftalinja, amelyet pikáns mosolylyal konferáltak be, meglátják nem is olyan naftalinszagú — mondta Kertész Zsuzsa, és tulajdonképpen igazat mondott. Az első vb- r Általában úgy vélik, az üzemi riport nem tartozik a látványos témák közé. Nem ez hozza az osztatlan sikert, a népszerűséget. Vagy ha mégis a közfigyelem sugarába esik, okvetlen valami rázós dolog feszegetése, ügyészi bátorság, az igazság bajnokának alapállása kell hozzá. Televíziónk riportere, Balogh Mária azonban nem ezekhez az eszközökhöz nyúlt. Nincsenek különös módszerei, bevált fogása, trükkje. Vagy ha van, csak a gondolkodó, a segíteni akaró szándék, a mindannyiunkkal közös, a gondokat megosztani kész útkeresés, töprengés. A jobbító készség. Mindez igaz általános értelemben és konkrétan, legutóbbi Nyílt brigádnapló című műsorával kapcsolatosan is. Tudjuk, hogy nehéz szocialista módon élni és dolgozni, de talán még nehezebb hamis pántosz, nagy szavak nélkül beszélni róla. Ahhoz, Nyílt brigádnapló Ezeknek a kalandoknak a felére a nagy kalandozó múlttal rendelkező magyarok nemigen lehetnek büszkék. A másik két történetre meg elég nehéz azt mondani, kaland. És hogy különösek volnának? Az NSZK-ba került disszidens története nem is olyan meglepő. A másik háromra illik a jelző, ha belegondolunk, sosem voltunk még cápavadászok, nem értünk meg hajótörést, még a Balatonon sem, nemhogy a tengeren, és sivatagi rablókat sem zártunk a mélyhűtőnkbe — igaz, hogy a legnagyobb méretű háztartási készülékbe sem férnének bele. Voltaképpen nagyon tanulságos volt a négy riport. Aki tengerre száll, az bizony életveszélybe is kerülhet. Ilyen esetben aztán nem árt ésszerűen cselekdni — ezt bizonyította a mindenre pontosan emlékező magyar hajótörött. Annak részletezését, hogy mi eshet jól egy didergő embernek — elhagyhatták volna a riport készítői. A két disszidens közül — ha egyáltalán lehet ezen a kategórián belül rokonszenvesebb és ellenszenvesebb figurákról beszélni, a csalódott cápavadászt szánjuk inkább. Nem volt jó interjúalany, de kevés szóval is bizonyította, a gyerekkori álmok is lehetnek olcsók, olyan olcsók, mint az elejtett cápák díja, illetve a cápavadászok élete. Az NSZK-t megjárt disz- Különféle kalandok