Lobogó, 1979. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-16 / 33. szám
Római tizenhárom (Minta a gyűjtemény — mondhatni — kötőanyagából. Szín-, téma-, formaváltozatai az infravöröstől az ultraibolyáig, a testtől a tudatalattiig, a sóhajtól az ódáig ...) Elvileg nem volna szabad beszélnem róla, de tudod, hogy van az, valakinek a KISZ- bitből előbb-utóbb úgyis eljár a szája, mit tudom én, kerülő utakon, becsülettel kiforgatva és felfújva jut a füledbe, aztán fogalmad se lesz, hova rakd, mit kezdj vele, mi igaz, mennyi igaz, na, csak ettől akarlak megkímélni. De nem tőlem hallottad. Legjobb, ha egyáltalán senkitől se hallottad. („Nem is érdekel” — akarom mondani, ehelyett észreveszem, hogy kikötödött a cipőfűzőm.) Szóval, nem ment olyan simán az a döntés. Négyen, ha jól emlékszem, négyen is ellened szavaztak. Na, merthogy a vita után, ami volt, szavazással kellett dönteni. És mit gondolsz? Solti, apám! Solti mindenekelőtt! A rohadt strici! (Bekötöm a cipőfűzőmet. Most már nyugodtan fölállhatnék és mehetnék.) Előtted majd elolvad a haveri szeretettől, ott az ülésen meg pofátlanul azt mondta, szerinte méltatlan vagy a szerepre. És a Tornát javasolta. Azt a kis nyüzsgöncöt a tüzérektől. Azt a szavalót. Aki a Ki Mit Tud?-on is szépelgett. Az apja valami menő. Őt is főhadnagynak avatják, és a Soltika szerint a jónép többsége szívesebben venné, ha ő szónokolna a nevükben augusztus 20-án a nagy nyilvánosság előtt, mivel te ... vagyis hogy téged ... (Igen ám, csakhogy laza a másik is. Megszorítom, aztán majd...) A riport. Az csípi a szemét, a nyakam rá. Egészen véletlenül tudom, hogy őt is javasolták megírásra annak a firkásznak, az állítólag beszélt is vele, kifaggatta töviről hegyire, aztán mégse írt róla egy sort se, pedig a fotósa is ellőtt rá vagy egy tekercset. Na, szóval ott a KISZ-bizen abba kötött bele a drága, amit a firkásznak mondtál. Vagyis, amit a pasi a szádba adott. Én nem tudom, mennyi abból a tied és mennyi az övé. Szóval, a Soltika, hogy az akkora nagyképűség meg önhittség, hogy szinte már pofátlanság. Mert mi az, hogy valaki ki merje jelenteni, hogy ő jó parancsnoktípus, meg hogy ő, törik-szakad, szovjet akadémiára megy, hogy a legjobbaktól tanulja a hadművészetet? És egyáltalán, mik ezek BERKES PÉTER SZÖVEGMINTÁK (Szemelvények T. S. őrnagy magángyűjteményéből) 4. a hadművészeti allűrök? Jó századparancsnok akarj lenni, ha már úgyis jó parancsnoktípusnak tartod magad, elvégre annak képeztek itt. És ne vágd bele a többiek pofájába, akik örömmel mennek első beosztásukba, hogy neked a századparancsnoki funkció nem perspektíva, mert te annál magasabbra és messzebbre ... Ja, és igen. Hogy túlzottan azért nincs is meglepve. Mármint a Soltika. Sőt örül, hogy végre megmondhatja, ami tulajdonképpen négy éve veri a csőrét. Mármint az ellenállhatatlan modorod, így mondta. Hogy neked sose elég a siker meg a hivatalos elismerés, te azt plusz még lobogtatod is, odakened az emberek pofájába. Magyarul, kérkedsz a fölényeddel, mindenkit le akarsz hengerelni a tájékozottságoddal, neked egyszerűen nem lehet ellentmondani ... Na, én aztán beolvastam neki, gondolhatod. Hogy ki az a ..népség”, akinek ő a prókátorául szegődik itt. A Kengyel-féle épphogy átcsúszkálunk figurák. A Suszter-féle örök nyavalygók. Akik még most, négy év után se tudják biztosan, jó helyre tették-e magukat. Persze, csak mekegett meg makogott, hogy gondoljuk meg, nem olyan könnyű neki szél ellen kötözködni itt a főiskola büszkeségével, és hogy mégis vállalta, az pusztán azért van, mert lelkiismereti kötelességének érzi bevilágítani a másik oldalra is, arra, amit alulról látni. Na, én erre aztán... vagy már nem is tudom, ki... hogy hát megbocsáss, Solti elvtárs, de én alulról látom a Törőt, és engem csöppet se zavar a látvány. Ellenkezőleg. És igenis igaza van az újságírónak, amikor varázsos ambícióról ír. Meg hogy szárnyalni és magasra jutni csak így lehet. Még ha egyeseket föl is sért a dolog. Erre meg jön a kisfőnök valami régi vitátokkal, hogy te állítólag fölöttébb helytelenül nyilatkoztál neki a szerénységről. Mit mondtál? Valami olyasmit mondtál, hogy a szerénység a gyengék mentsvára, a bizonytalanok menedéke, nem neked találták ki. Sőt, állítólag még Goethére is hivatkoztál, hogy ő is mondott volna valami ilyesmit. Szóval, a kisfőnök szerint a te szerénységről vallott nézeteid mögött tulajdonképpen az emberek lenézése rejlik, és ezért ő se javasol a válaszbeszédre. No, erre ott többen is megkérdeztük tőle, hogy ha szerinte te lenézed az embereket, akkor mivel magyarázza, hogy képes vagy vasárnap is odaülni és segíteni bárkinek, meg hogy a kimutatás szerint te voltál kint legtöbbször iskolákban honvédelmi órát tartani, meg hogy ... Erre aztán nem tudott mit felelni, csak mekegett, mint Soltika, meg valami zűrödet kezdte emlegetni valami könyvtárosnővel. Ami még harmadikban volt. Én most hallottam először. Nem részletezte, mert lehurrogták ... tűk ..., hogy régi ügy, szerencsésen átvészelted, időben észhez tértél, nem lett belőle semmi, minek bolygatni és hasonlók. Mi volt ez, apám? Most kell megtudnom, hogy te stikában, úgy fű alatt.. . Római tizen... (Folt hátán folt, tű benne sose volt.) Ezt a regiment könyvet rekamiénak hoztad, zöldfülűkém? Hogy aszongya, mi ez? Vojennoje iszkusztvo! Te frankón hiszed is, amit ott a kamerák pergőtüzében .. . Egyébként te a kalappal, pajti, húsz éve, vagy mennyi, te vagy az első, aki papír nélkül zengte, figyeltem a manusokat, úgy járt a szemük, mint a ... De ez itt csapat, édesem, csapat, majd megtudod, itt az ilyen extravagáns húzásokkal... (A szövegek közé rohanó hónapok és terebélyesedő figyelmetlenségek rakódnak, gyűjtőszenvedélyem ...) Még slapic koromban, mert én az is voltam, hogy tudd, tanultam egy oltárt mondást, minél kevesebben tudják a nevedet, annál nyugodtabb az álmod. Ettől te, sajna, eleve elestél. Túlságosan beharangoztak. Kvázi, vegyük megtiszteltetésnek. Innen már csak zuhanhatsz. Ezt ne vedd rosszmájúskodásnak, tapasztalatból beszélek. Direkt vadászni fognak a ziccereidre. A kisembereknek az a nagy szerencséje, hogy a nagyembereknek is vannak kisemberi hibácskái, miáltal a kisembereknek megadatik az a nagy lehetőség, hogy rávilágíthatnak eme hibácskákra, miáltal ideig-óráig kvázi egyenrangúnak érezhetik magukat, miáltal a lelki egyensúlyuk... (gyűjtőszenvedélyem apadóban, csak praxis kérdése ...) Két dolgot akar majd rád tukmálni, erre készült fel. A lányát meg a városi Ifjú Gárda szakasz parancsnokságát. Az előbbit nem túl nehéz kibekkelni, az utóbbiba már vagy hárman beleugrottak. Semmi különös, viszonylag rendes bagázs. Néhány egészen jó csaj is, ami errefelé nem utolsó szempont. Csak hát iszonyatos idő meg energia. Az estéid, a szombatjaid, a vasárnapjaid .. . (csak praxis kérdése, hogy a harckocsimotorok dübörgése közepette is szót értsenek egymással a...) Feltehetőleg innen vette a negatív példákat ahhoz a cikkéhez, vagy minek nevezzem. Már ahhoz is nagy merészség, mit mondjak, pimaszság kellett, hogy alig egyéves csapatszolgálat után véleményeket fejtsen ki olyan kérdésekben ... anélkül, hogy előzőleg jóváhagyatta, vagy legalábbis megkonzultálta volna az alakulat . . . na, de ez az újság dolga. Ha közölték, hát magukra vessenek. Hanem ami a szóban forgó negatív példákat illeti, azok kiteregetése, hogy úgy mondjam, így egyoldalúan kiragadva az összképből, enyhén szólva kimeríti a ... ezért önt. Törő főhadnagy ... (szót értsenek egymással a bevetésre indulók, akik aztán meg is mosolyogják a véletlenül odatévedtet, mert az értetlenkedve ...) Nekünk ne akard bemesélni, öreg, hogy valódi rajtad ez az egyenhacuka! Valld be őszintén, hisz túl vagyunk az egészen, a díjat bezsebeltétek, a zsűri elhúzta a csíkot, úgyse lehet visszacsinálni semmit, csak épp a fair play ... a lelki békénk .. . melyik egyetemről vagy honnan kértek kölcsön? ... Most mit játszod itt az eszedet, mi se tegnap léptünk le a falvédőről, amellett páran a sereget is megjártuk, vannak fogalmaink... Szóval?... Őrzöd a titkot? ... Még ez is? .. .Zászlóaljparancsnok-helyettes?. . . Ezzel a pofával?... SZŐNYI GYULA rajza | 22 |